Csak egy hajóroncsot akartak megvizsgálni, aztán különleges felfedezést tettek

A radiokarbon kormeghatározás legújabb változata segít a legendás görög hajóroncsok, például a Kr. e. 3. században elsüllyedt Kyrenia szerencsétlenségének pontos datálásában. Kiderült, hogy az eddigi viszonyítási skála pontatlan volt.

Sokan álmodoznak azokról a mesés kincsekről, amelyeket a tengerfenékre süllyedt ódon hajóroncsok rejtegetnek. A Cornell Egyetem kutatói számára azonban, akik az 1960-as években Ciprus északi partjainál felfedezett híres hellenizmus kori hajóroncs, a Kyrenia elsüllyedésének pontos datálásán fáradoztak, nem holmi aranypénzek jelentették a valódi kincset, hanem a rakomány részét képező, kerámiaedényekben tárolt sok ezer mandulaszem.

A Kyrenia roncsának feltárása
Fotó: Kyrenia Ship Excavation

Ezek a mandulák az újonnan letisztított famintákkal, meg persze a csoport modellezési és radiokarbon datálási tapasztalatával együtt hozzásegítették a Cornell Évgyűrű Laboratóriumának (Tree-Ring Laboratory) kutatóit ahhoz, hogy minden eddiginél pontosabban megbecsüljék a Kyrenia szerencsétlenségének időpontját: számításaik szerint a hajó Kr. e. 296 és 271 között, ezen belül is legvalószínűbben Kr.e. 286 és 272 között süllyedt a tenger mélyére.

A csoport közleménye, melynek címe „A Kr. e. 350–250 közötti időszak radiokarbon kormeghatározásának újrakalibrálása elősegítette a Kyrenia hajóroncs nagy pontosságú datálását”, a PLoS ONE folyóiratban látott napvilágot. A cikk vezető szerzője, Sturt Manning a Cornell Egyetem művészeti és tudományos kollégiumának klasszikus régészet professzora.

Régészeti mérföldkő volt a Kyrenia felfedezése

A Kyrenia 1965-ben az elsőként fellelt olyan hellenisztikus kori hajólelet volt, amelynek csaknem teljes épségben megőrződött a hajóteste. A hajó maradványait és jelentős mennyiségű rakományát, benne több száz kerámia tárolóedénnyel, 1967 és 1969 között apránként a felszínre hozták, rekonstruálták, és megkezdték a leletanyag tudományos tanulmányozását.

„A Kyrenia felfedezése döbbentett rá minket arra, hogy a klasszikus ókori világ ilyen csodásan gazdag emlékeit még kétezer évnyi tengerfenéki pihenő után is szinte teljes épségben fellelhetjük, ha rájuk bukkanunk – lelkendezett Manning. – Egyfajta régészeti mérföldkőnek számított a felismerés, hogy tényleg lehetséges alámerülni, feltárni és felhozni egy klasszikus érából származó hajót, és egész közvetlenül megismerni egy rég letűnt kort. 

A hajóroncsok páratlan időkapszulák, amelyek olykor lélegzetelállítóan jól megőrzik a múltat.”

A feltárása óta eltelt hat évtizedben a Kyrenia számtalan páratlanul értékes adatot szolgáltatott a régészeknek és történészeknek az ókori hajózási technológia fejlődéséről, a hajóépítés gyakorlatáról és a tengeri kereskedelemről. A Kyreniának három modern replikája is épült, és e rekonstrukciókból sokat megtudhattunk az ókori hajók képességeiről és teljesítményéről. Azonban a Kyrenia történetének idővonala és az elsüllyedésének dátuma inkább csak találgatás tárgya volt eddig. A hajó datálására irányuló első kísérletek a rajta talált tárgyak – kerámiaedények és egy maroknyi pénzérme – vizsgálatán alapultak, és ezek alapján eredetileg a Kr.e. 300-as évek végére becsülték a hajó építésének és elsüllyedésének időpontját.

„Klasszikus szövegekből és antik kikötővárosok leleteiből már tudtuk, hogy ebben az időszakban a Földközi-tenger teljes medencéjét behálózó széleskörű és jelentős tengeri kereskedelem zajlott. Úgy is mondhatjuk, hogy az időszak a globalizáció egy korai előfutára volt – fejtette ki Manning. – Ám az alig 15 méter hosszú, feltehetőleg csupán négyfős személyzettel hajózó Kyrenia felfedezése mindezt a tudást egyszeriben nagyon is valóssá és kézzelfoghatóvá varázsolta. Az ókori Mediterráneumban zajló intenzív hajózás görögöktől egészen a kései antikvitásig terjedő ezeréves történetének a korábbi szakaszából sikerült a Kyrenia révén fontos gyakorlati aspektusokat megismernünk.”

A roncson talált leletek egy része
Fotó: KYRENIA SHIP EXCAVATION TEAM

Bizonytalanság az elsüllyedés dátuma körül

A Kyrenia-projektet lezáró közleménysorozat első része, amely tavaly jelent meg, a hajó elsüllyedésének időpontját valamivel későbbre, Kr. e. 294–290 közöttre tette, de az ennek alapjául szolgáló elsődleges bizonyíték – egy rossz állapotban megőrzött, szinte olvashatatlan pénzérme – nem volt elsöprő erejű. Manning ezért Madeleine Wengerrel és Brita Lorentzennel, a mostani cikk társszerzőivel együtt újabb kísérletet tett a pontos dátum meghatározására.

A Kyrenia pontos kormeghatározásának legnagyobb akadályát egy 20. századi művi beavatkozás képezte. Az 1960-as években a hajóroncsok kiemelésekor és tartósításakor még az volt a szabványos eljárás, hogy miután a vízmélyi leletet a tengerfenék oxigénmentes környezetéből a levegőre hozták, a víz áztatta faanyagot egy ásványolaj-eredetű műanyagfélével, a polietilén-glikollal (PEG-gel) itatták át, hogy megakadályozzák annak lebomlását.

„A PEG-et évtizedekig rutinszerűen alkalmazták a faanyagok tartósítására. A gond vele az, hogy ez egy szerves vegyület – magyarázta Manning –, 

ami azt jelenti, hogy a faanyagban tárolt ókori szén mellett szennyezésként megjelenik ez az új szénforrás, ami lehetetlenné teszi a radiokarbon kormeghatározást.”

Kecskecsontok és mandulaszemek segítették a kutatókat

Manningék a hollandiai Groningeni Egyetem kutatóival együttműködésben kidolgoztak egy új módszert a PEG-nek a faanyagból való eltávolítására, és igazolták annak alkalmazhatóságát az angliai Colchesterben talált és PEG-gel kezelt római kori faminták esetében, amelyekhez már rendelkezésre állt dendrokronológiai (évgyűrűmintázaton alapuló) kormeghatározás. „Kipucoltuk a PEG-et a faanyagból, radiokarbon kormeghatározást végeztünk rajta, és minden esetben a valós (ismert) korral egyező eredményt kaptunk – ismertette Manning. – Lényegében 99,9%-os hatákonysággal sikerült eltávolítanunk a PEG-et.”

Most ugyanezt a PEG-eltávolító technikát alkalmazták a Kyrenia egyik famintája esetében, amit Manning és munkatársai tíz évvel ezelőtt egyszer már sikertelenül alávetettek a kormeghatározásnak. A csoport megvizsgált továbbá egy apró, görbült fadarabot, amelyet az 1960-as évek végén kimenekítettek ugyan a Kyreniáról, ám túl apró volt ahhoz, hogy a rekonstrukció során beépítsék, ezért elkerülte a PEG-kezelést, és ötvenvalahány éven át egy vízzel teli edényben üldögélt a múzeumban.

A datálás tanúsága szerint e faanyagok legfrissebb évgyűrűi a Kr. e. 4. század közepe-vége táján növekedhettek. Mivel a minták nem tartalmazták a kérget, a kutatók a fák kivágásának egész pontos dátumát nem tudták meghatározni, de annyit bizton kijelenthettek, hogy az építés valamikor Kr. e. 355 és 291 között történhetett.

A Kyreniát eredetileg feltáró régészcsoporttal együttműködve Manning és munkatársai megvizsgálták a hajóroncson fellelt ember alkotta tárgyakat, például a kerámiaedényeket és a pénzérméket, de leginkább azok a tárgyak voltak érdekesek a számukra, amelyek valamilyen szerves anyagot is tartalmaztak. Ilyen volt például egy astragalus, ami egy birka vagy kecske sarokcsontjából faragott, több ókori kultúrában játékokhoz és szertartásokhoz használt eszköz. Hasonlóan értékesnek bizonyult továbbá az a több ezer frissen leszedett mandula, amelyeket a nagy tárolóamforák némelyikében találtak. Végül ezek a „romlandó” mintaanyagok szolgáltatták a kulcsinformációt a hajó utolsó útjának datálásához.

A kutatók a statisztikai modellezés és a dendrokronológia eszköztárait ötvözték a minden eddiginél pontosabb kormeghatározás érdekében. A statisztikai modell a hajó utolsó útjának időpontját 95,4% valószínűséggel a Kr. e. 305 és 271 közötti, ezen belül 68.3% valószínűséggel a 286–272 közötti időszakra becsülte. 

Ez azt jelenti, hogy a Kyrenia katasztrófája a korábbi becslésekhez képest jó néhány évvel később történhetett.

A munka során azonban adódott egy kis bonyodalom: az új dátumok ellentmondásba kerültek az ismert évgyűrűkronológián alapuló és az északi félteke radiokarbon méréseit naptári dátumokra átváltó nemzetközi radiokarbon kalibrációs görbével.

Manning ezért alaposabban szemügyre vette a kalibrációs görbe mögött álló, sok tucat laboratórium több száz kutatója által évtizedeken át összegyűjtött adatokat, és észrevette, hogy a Kr. e. 350 és 250 közötti időszakra nézve nem állnak rendelkezésre modern gyorsító tömegspektrometriás radiokarbon adatok. Ehelyett az erre az időszakra vonatkozó kalibrációs görbe mindössze néhány, az 1980-as és 1990-es években, régebbi radiokarbon kormeghatározási technológiával végzett mérésen alapszik. USA-beli és holland kollégákkal együtt Manningék újramérték az évre pontosan ismert korú mamutfenyő- és tölgyfamintákat, hogy újrakalibrálják a görbe a Kr. e. 433–250 közötti időszakra vonatkozó szakaszát. Ez a munka nemcsak segített tisztázni egy Kr.e. 360 körüli, napaktivitási minimumhoz kapcsolódó nagy radiokarbon termelési csúcs mibenlétét, de a kalibrációs görbe Kr. e. 300 körüli, a Kyrenia datálása szempontjából kulcsfontosságú szakaszát is jócskán újrarajzolta.

A Kyrenia roncs kiállítva
Fotó: Wikimedia Commons

A módszer forradalmasíthatja a kormeghatározást

Manning abban bízik, hogy ezek az új eredmények a Kyrenia és rakománya idővonalának tisztázásán túlmenően mindenféle egyéb kormeghatározási feladatban is segíteni fogják a régészeket.

„A Kr. e. 400 és 250 közötti időszak újrarajzolt kalibrációs görbéje sok más olyan probléma megoldását is elősegítheti, amelyeken az északi félteke régészei Európától Kínáig mindenfelé dolgoznak – szögezte le a professzor. – Szerintem a cikkünk idézettségének a fele azoktól fog származni, akik az újrakalibrált görbére hivatkoznak, és legfeljebb az idézőink fele osztja majd azt a véleményt, hogy a konkrétan a Kyrenia és az elsüllyedésének a precíz dátuma olyan nagyon fontos volna.”