A bármely tevékenységgel kapcsolatos kalóriafelhasználást „anyagcsere-költségnek” vagy „metabolikus költségnek” is nevezzük, ami megfelel a szerveink által egy adott távolság megtételéhez felhasznált energiának.
Ezt az anyagcsere költséget a szervezetünk által elfogyasztott oxigén és az általa termelt szén-dioxid elemzésével határozhatjuk meg,
miközben megbecsülhetjük a felhasznált energia mennyiségét, és így az anyagcsere költséget. A kutatók ezzel a módszerrel már az 1970-es években megválaszolták a korábban feltett kérdést.
Talán nem meglepő, hogy a futás több energiát fogyaszt, mint a gyaloglás ugyanarra a megtett távra. De vajon miért? Képzeljük el, hogy nézünk valakit, ahogy az fut. Most figyeljük meg alaposan a medencéjének és a fejének függőleges fel-le mozgását. Futás közben a testünk felfelé és lefelé történő mozgása nagyobb, mint séta közben. És ahhoz, hogy ezt a függőleges mozgást előidézzük, az alsó végtagok izmainak nagyobb erőt kell kifejteniük, amihez több energia kell, ugyanakkor nem visz közelebb a célunkhoz
– mondta Clément Lemineur, a Côte d'Azur Egyetem emberi mozgástudományok doktorandusza a ScienceAlert online tudományos portálnak.
Így futás közben tehát a felhasznált energia egy részét arra használjuk fel, hogy a testünket felfelé mozgassuk, nem pedig előre. Egy három kilométeres távolság megtételéhez szükséges energia ezért futás esetén magasabb, mint ha gyalogolnánk.
A szakemberek szerint a gyaloglás és a futás közötti különbség nem korlátozódik arra, ami a tevékenység során történik. Valójában minden fizikai gyakorlat késleltetett energiafelhasználást okoz, amely hozzáadódik a tevékenység közbeni energia-ráfordításhoz.
Ezt figyelembe véve ismét a futás az, ami több energiát használ fel, mint a gyaloglás. Közvetlenül a három kilométer lefutása után a megnövekedett energiafelhasználás (a pihenéshez képest) néhány percig tart, elsősorban a testhőmérséklet emelkedése és az energiatartalékok feltöltése miatt
– magyarázta Clément Naveilhan, a Côte d'Azuri Egyetem az emberi mozgástudományok doktorandusza, hozzátéve, hogy ez a futás utáni többletráfordítás több mint kétszerese a gyaloglás után megfigyeltnek; a két gyakorlat közötti intenzitáskülönbség miatt.
A futás tehát nagyobb kalóriafelhasználással jár, mint a gyaloglás ugyanolyan távolság megtétele esetén. Ez azonban azzal a feltétellel érvényes, hogy a gyaloglás sebessége „normális”, ami mintegy öt kilométert jelent óránként. Ha tehát nagyon lassan gyalogolunk, akkor olyan sokáig fog tartani a három kilométer megtétele, hogy a kalóriafelhasználás végül nagyobb lesz. Ez azért van így, mert
a szervezet az elvégzett tevékenységtől függetlenül, időegységenként bizonyos mennyiségű energiát használ fel (ez az úgynevezett „alapanyagcsere-ráta”).
François Dernoncourt doktorandusz szerint ugyanez érvényes, ha a gyaloglási sebesség nagyon gyors (több mint nyolc kilométer óránként): a futás energiatakarékosabb. Itt az ilyen sebességű gyalogláshoz szükséges koordináció azt jelenti, hogy jobban kell aktiválnunk az izmainkat, anélkül, hogy kihasználhatnánk az inak rugalmasságát, mint a futásnál.
Összefoglalva: a tömegközéppont nagyobb kilengése és az edzés utáni megnövekedett energiafelhasználás miatt a munkába futás energiaigényesebb, mint ugyanannak a távolságnak a megtétele gyaloglással.