Még a megszálló román tisztek is elhatárolódtak a magyar szélhámos rémtetteitől

egy román gyalogezred az Országház előtt

Az első világháborút és az azt követő évet is megszenvedte a Dél-Alföld. A veszteségek traumáját még ki sem heverte a régió, amikor új csapás sújtotta: a román csapatok elérték a Tisza vonalát. Ezt különösen Hódmezővásárhely és a hozzá közel fekvő tanyavilág szenvedte meg, aminek oka leginkább egy magyar férfi volt. Berényi László rövid önkényuralma csak még több kínt hozott a szenvedő városnak.

Dél-alföldi zűrzavar

A világháború utáni kaotikus időszakban Hódmezővásárhely többször is gazdát cserélt. 1919 tavaszán a „Lenin-fiúk” a város több vezetőjét kivégezték. Helyükre később francia, végül román katonák érkeztek. 

A román hadsereg tartós maradásra rendezkedett be, ugyanis terveik szerint a Tisza vonalán húzódott volna az új román-magyar határ.

A háborús vérveszteségektől szenvedő város tehetetlen volt a megszállókkal szemben. Vásárhely mellett a tanyavilág is megszenvedte a román csapatok rekvirálásait. 

A szadista kiskirály

Ebben a zűrzavarban tűnt fel egy ismeretlen férfi, Berényi László. Ő azt állította magáról, hogy egy olasz hadifogságból szökött tiszthelyettes. Ennek ellenére a Vásárhelyi Reggeli Újság korabeli hasábjain meglehetősen negatívan írtak róla. Az 1919-es beszámolók szerint ekkor már hónapok óta a település környékén bolyongott ápolatlan külsővel, koszos ruhákban, és több rablást is hozzá kötöttek. 

Július végén Berényi is a román csapatok szolgálatába állt. Ez akkor, abban a helyzetben nem volt ritka jelenség, ugyanis több nincstelen magyar is csatlakozott a megszállókhoz, mert azok földet ígértek a segítségért cserébe. 

Az alig ismert férfi először román tiszthelyettesnek, majd hadnagynak mondta magát, és önhatalmúlag berendezkedett a korábbi tiszti épületben, ahol irodája ajtaján az alábbi feliratú tábla lógott: „Vásárhely város rendőrparancsnoka”.

Egy román gyalogezred az Országház előtt
Fotó: Wikipedia

Ezután kezdődött az ellenséghez átállt csavargó rövid életű ámokfutása. Azon túl, hogy – egy akkori újságcikk szerint – „mindent összerabolt, ami csillogott”, az embereket sem kímélte. Önkényesen záratott el bárkit váltságdíjért cserébe. Ámokfutása alatt meg is nősült, azonban az ünnepi eseményre árnyékot vetett a szerelmi szándék egyoldalúsága. Hogy érvényesítse akaratát, azzal fenyegetőzött, hogy ha nem kapja meg a vonakodó lányt, kiírtja annak egész családját.

Búcsúzás papírcetliken

A lagzi után vette kezdetét az igazi lidércnyomás. Kísérőjével, Nagy Géza fényképészsegéddel – aki a korabeli lap beszámolója szerint még 1916-ban halottnak adta ki magát, és így dezertált a keleti frontról – túszszedésbe kezdett. Gyerekeket, öregeket, mindenkit összefogott, akikért váltságdíjat követelt. Tettét ekkor azzal indokolta, hogy az elfogott személyek kommunisták és fegyvert fogtak a román katonákra. 

Sokakat időben kiváltott a családja, de akiket nem sikerült (56 embert) július 25-én román katonai kísérettel és géppuskákkal a városon kívülre terelték. 

Kimentek egy tanyához, itt három embert rögtön megöltek, a többieket egy pincébe zárták. A foglyok tudva, hogy mi vár rájuk, a pince falán és apró papírcetliken búcsúztak el szeretteiktől.

Román lovasság Budapesten
Fotó: Wikipedia

Az áldozatok többsége helyi szegény, de volt köztük 9 ismeretlen vöröskatona, illetve egy Vékony János nevű férfi, akit külön végeztek ki. 

Ezt azért kérte, mert saját bevallása szerint egy bűnös tolvaj volt, aki nem érdemli meg, hogy a „tiszta lelkűekkel” együtt távozzon a földi életből. 

Az esettől a román parancsnokság elhatárolódott, azt állították, hogy Berényi engedély nélkül, önhatalmúlag cselekedett. Félve a városban eluralkodó felháborodástól az álhadnagyot és segédjét elfogták, összeverték, majd nyilvánosan megbotozták, végül agyonlőtték.

A Vásárhelyi Reggeli Ujság augusztus 15-i száma az alábbi sorokkal búcsúztatta Berényi László rémuralmát:

Istenem, de jó, hogy elmúlt. De jó, hogy nem találkoztunk velük. S de rettenetes azoknak, akik útjukba kerültek. Ha rágondolunk elsápad az arcunk s tolul ajkunkra az imádság: szabadíts meg bennünket a gonosztól.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.