A hangyák életmentő műtéteket hajtanak végre a sérült társakon

A floridai ácshangyák (Camponotus floridanus) életmentő műtéteket végeznek a sérült társakon

Tavaly egy hangyafajt antibiotikumok használatán „kaptak rajta”, most egy másikat figyeltek meg, amint az amputációkat végez. A kutatók most kísérletekkel erősítették meg, hogy ez a műtét és a többi kezelés, amelyet a hangyák nyújtanak egymásnak, valóban megmenti a másik életét.

Szó szerinti orvosi műtétet hajtanak végre

Bár a tudomány már néhány éve tisztában van azzal, hogy a hangyák kezelik egymás sebeit, csak most kezdjük megérteni, hogy milyen elképesztően összetett és precíz ezeknek az apró állatoknak az „orvosi ellátása”.

A hangyák képesek „diagnosztizálni” egy sebet és megnézni, hogy az fertőzött vagy steril-e, majd más egyedek ennek megfelelően kezelik, akár hosszú időn keresztül. Az egyetlen orvosi rendszer, amely az emberivel vetekedhet 

– magyarázta Erik Frank viselkedésökológus, a németországi Würzburgi Egyetem munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

A floridai ácshangyák (Camponotus floridanus) életmentő műtéteket végeznek a sérült társakon
Fotó: Reddit

Frank és munkatársai floridai ácshangyák (Camponotus floridanus) lábsérüléseit elemezték. Amikor a sípcsontszerű részen keletkezett sebeket nem kezelték, a hangyáknak csak 15 százaléka maradt életben. Ha azonban „megengedték” a fészektársaknak, hogy ellássák a sebeket, a sérült hangyák túlélési aránya hihetetlenül magasra, 75 százalékra nőtt.

Ezeket a sérüléseket „szájtisztítással” kezelték, amelynek során a kezelő hangya állkapcsával és mellső lábaival tartotta a kényes sérült végtagot, és a sebet hosszabb ideig nyalogatta. 

Amikor azonban az ácshangyák olyan fészektársakkal találkoztak, amelyeknek a combrészük sérült meg, az apró sebészek először megtisztították a sebet, mielőtt a lábat amputálták volna. Ehhez többször meg kellett harapniuk a sérült végtagot, amíg az le nem szakadt. A túlélési arány a kezeletlen combsérüléssel rendelkező hangyák esetében 40 százalékról – az amputálás után – mintegy 90 százalékra nőtt.

 

A fertőzések komoly veszélyt jelenthetnek

A hangyák azonban soha nem amputáltak olyan lábat, amelynek sebe a sípcsont közelében helyezkedett el. 

A sípcsontsérüléseknél a hemolimfa áramlása kevésbé akadályozott, ami azt jelenti, hogy a baktériumok gyorsabban bejutottak a szervezetbe. Míg a combcsontsérüléseknél a láb vérkeringésének sebessége lelassult. Mivel tehát nem tudják elég gyorsan elvágni a lábat ahhoz, hogy megakadályozzák a káros baktériumok terjedését, a hangyák úgy próbálják korlátozni a halálos fertőzés valószínűségét, hogy több időt töltenek a sípcsont sebének tisztításával

 – magyarázta Laurent Keller, a svájci Lausanne-i Egyetem evolúcióbiológusa, hozzátéve, hogy a hangyáknak 40 percre van szükségük egy fészektársuk lábának sebészi amputációjához.

A hangyaláb-amputációs műtét négy lépése: az eredeti seb megnyalása, a láb harapása a trochanternél , az amputált szegmens eltávolítása és az amputációs seb nyalogatása
Fotó: Hanna Haring 

A fertőzések komoly veszélyt jelentenek az állatokra, különösen a társas fajokban, ahol a szoros együttélés miatt megnő az átvitel kockázata. 

A rovarok köztudottan mérséklik ezeknek a kockázatoknak egy részét azáltal, hogy elpusztítják a fertőzött fészekaljakat, vagy egyszerűen elhagyják a fészket.

A Current Biology folyóiratban publikált tanulmány szerint a fészektársak orvosi ellátása valószínűleg egy másik ilyen stratégia, de hogy ez hogyan alakult ki a hangyáknál, az egy érdekes kérdés, mivel kevés bizonyíték van arra, hogy képesek tanulni. A szakemberek úgy vélik, hogy ez arra utal, hogy az ilyen viselkedés a komplexitása ellenére veleszületett képesség lehet.