Umberto a fiatal Olaszország második királya volt. Politikáját sokszor érte kritika a gyarmatosítás miatt, de a belpolitika terén is. A növekvő élelmiszerárak és a nélkülözés arra ösztönözték az anarchista és köztársaságpárti aktivistákat, hogy megkíséreljék az általuk tapasztalt problémák vélt forrását, az uralkodót kiiktatni.
Két késelő
Umberto ellen többször is megpróbáltak merényletet elkövetni. 1878. november 17-én éppen Nápolyban tartózkodott, amikor egy nyilvános felvonuláson akarták megölni. A Giovanni Passannante névre hallgató férfi egy késsel tört az uralkodó életére, aki szablyájával ügyesen hárított, a felesége pedig a kezében lévő virágcsokorral viszonozta a támadást. Az ügyetlen anarchistát gyorsan leszerelték a testőrök, a király pedig könnyebb sérülésekkel megúszta a történteket.
A következő merényletkísérletre 1897-ben került sor. Ekkor Pietro Acciarito, egy nélkülöző fiatal kovács döntötte el, hogy végez a királlyal. Tudomására jutott, hogy az ország első embere egy lóversenyre látogat nem messze Rómától.
A pályára vezető úton várakozott, és a kínálkozó alkalmat megragadva egy tőrrel tervezte kioltani az uralkodó életét. Hasonlóan a korábbi próbálkozáshoz, ő sem járt sikerrel. Acciarito gyorsan köddé vált, később azonban letartóztatták a hatóságok.
Párhuzamos életek
Az olasz királlyal kapcsolatban kering egy különös, már-már hihetetlennek tűnő történet is, amely szintén a meggyilkolásához kapcsolható. Umberto Monzába utazott egy sportesemény megnyitójára.
Az egyik este kiválasztott egy éttermet, ahol a vacsoráját kívánta elkölteni. Legnagyobb megdöbbenésére a vendéglő tulajdonosával megszólalásig hasonlítottak. Természetesen szóba elegyedtek, és mint kiderült, több volt a közös kettőjük életében, mint gondolták.
Mindketten egy Margherita nevű hölgyet vettek feleségül, ugyanabban a városban és ugyanakkor születtek, sőt a férfi akkor nyitotta meg az üzletét, amikor a koronázási ceremónia zajlott.
Ekkor még nem tudták, hogy nemcsak életükben, de halálukban is közös a sorsuk: a vendéglős még aznap éjjel meghalt egy lövöldözésben, másnap pedig az uralkodó is merénylet áldozata lett.
Sajnos elég valószínű, hogy a történetben több a fiktív elem, mint a valóságos.
Tény, hogy a király a városban tartózkodott és valóban ott is érte a halál. Arra viszont, hogy találkozott valakivel, aki ugyanakkor született, a feleségük keresztneve ugyanaz és ugyanakkor is távozzanak az élők sorából, már csekély esély mutatkozik.
Nincs kizárva, hogy valóban összefutott egy fogadóssal, akinek a vonásai nagyon hasonlítottak a sajátjára, hiszen Umberto bajusza jellegzetesnek számított a korban. A többi elem azonban már inkább tűnik egy romantizált históriának, amit az utókor kötött a király emlékéhez.
Bármi is az igazság Umberto és hasonmása történetéből, az nem vitatható, hogy a Monzában tartózkodó uralkodó megtekintette az atlétikai bajnokságot, ahonnan az est leszálltával távozni óhajtott. A nyilvános esemény végén a hintó körül nagy tömeg gyűlt össze, hogy láthassák a királyt, ezért az nehézkesen tudott útnak indulni.
Ezt használta ki Gaetano Bresci, aki tanult a korábbi merénylők hibáiból és kés helyett pisztolyt használt. Bár a négy lövésből kettő célt tévesztett, áldozata így is percek alatt belehalt sérüléseibe.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.