Karizmatikus hittérítő
A maja írás megértése és megfejtése ma is fejtörést okoz azoknak a kutatóknak, akik az ősi civilizáció történelmének feltárására tették fel életüket. A kultúrájukat megörökítő írásos források nagy része elpusztult, ami egy spanyol püspökhöz, Diego de Landához köthető.
De Landa 1524. november 12-én született, azonban világi pályafutással kezdte életét.
Már fiatalon fényes jogi karrier állt előtte, de 1541-ben úgy döntött, hogy csatlakozik egy kisebb szerzetesrendhez. 1549-ben érkezett Mirédába, a Yucatán-félszigetre, ahol megismerkedett a helyi nyelvekkel és kultúrával.
A legendák szerint térítő munkáját azzal kezdte, hogy meglátott egy emberáldozati szertartást, ami annyira elborzasztotta, hogy mit sem törődve a nép hagyományaival közbeavatkozott és elkezdett prédikálni a barbár cselekedet helytelen voltáról. Az indiánok állítólag annyira megrettentek a férfi erőteljes szavaitól, hogy ők maguk kérték, hogy tanítsa őket.
Önjelölt inkvizítor
A valóság ezzel szemben inkább az lehetett – amellett, hogy a spanyolok számos európai betegséget behurcoltak, amit az őslakosok szervezete nem bírt leküzdeni –, hogy a maják fából és kőből készült fegyvereikkel nem tudtak felülkerekedni az acél és tűzfegyvereket használó hódítókon.
Így inkább eljátszották, hogy elfogadják a tanítást, de titokban továbbra is saját isteneiknek áldoztak.
Mikor ez de Landa fülébe jutott, annyira felbőszült, hogy 1562. július 12-én tűzre vettetett közel 30 könyvet és mintegy 5000, a maja valláshoz köthető írásjegyekkel ellátott tárgyat.
A prédikátor túlságosan önálló megtorló akciója nem tetszettek feletteseinek, akik hazarendelték. Itt 1569-ben bíróság elé állt, de végül felmentették, és három évvel később visszatért, immár püspöki tisztségben. Ekkor írt egy könyvet Relación de las cosas de Yucatán címmel, amelyben minden majákkal kapcsolatos tudását megörökítette. De Landa ezután már nem élvezhette sokáig tisztségét, ugyanis 1579-ben meghalt.
A maja írás megfejtésében egy orosz nyelvész, Jurij Knorozov ért el áttörést 1952-ben. A tudós rájött, hogy a piktogramok nem tárgyakat jelölnek, hanem ki lehet olvasni őket. Az első szó, amit sikerült megfejtenie, a kakaó volt.
Tudományos munkáihoz gyakran társszerzőt is rendelt, aki nem volt más, mint a macskája, ám a négylábú nevét mindig kihúzták az övé mellől. A maja írás és kultúra kutatásában ma is Knorozov munkái jelentik a kiindulópontot.
Akadnak még példák
A maja könyvek elpusztítása persze nem egyedi eset a történelemben. Számtalan személy igyekezett a kor szellemének ellentmondó írásokat megsemmisíteni. A leghíresebb talán a nemzetiszocialisták könyvégetése volt, amikor is főként a zsidó szerzőktől származó, illetve a náci ideológiával nem összeegyeztethető műveket pusztították el.
Nem csupán de Landa után, de előtte is voltak könyvégetők. Diocletianus római császár a keresztény írásokat tartalmazó műveket semmisíttette meg, míg a spanyol püspök előtt nem sokkal szintén volt rá példa.
A 16. század elején Luther tanaira irányult a katolikus egyház figyelme. 1520-ban X. Leó egy pápai bullában személyesen rendelte el a reformációs tanokat tartalmazó kötetek elégetését, amelynek lelkes támogatója volt V. Károly német-római császár és II. Lajos magyar király is. Persze Luther sem volt rest „ellentámadást” indítani: saját kezűleg égette az ellene kiadott pápai bullákat Wittenbergben.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.