Vészesen fogy az idő, hogy megakadályozzunk egy súlyos katasztrófát

Ha most cselekszünk, még elkerülhető az ember által okozott kihalási hullám, a bolygónk élővilágának eltűnése – állítja egy ökológusokból és természetvédőkből álló nemzetközi csoport.

A Frontiers in Science folyóiratban közölt cikkükben a szerzők a biodiverzitás szempontjából kulcsfontosságú, ritka fajokat fenntartó élőhely-menedékeket jelölnek meg, és realisztikus tervet kínálnak ezek megvédésére. 

A hatodik kihalási hullám sokak szerint már elkezdődött
Fotó: Image Source via AFP

A Conservation Imperatives a 30x30 nevű kezdeményezés részeként (ez utóbbi a Föld területének 30%-át tenné védetté 2030-ig) azt célozza, hogy a bolygó még létező vadonjait és a biodiverzitás kritikus maradékát megőrizzük.

Úttörő tanulmányukban a húsz szervezetet, köztük a University of East Anglia-t (UEA) képviselő szerzők azt mutatják be, hogy a még meglévő biológiai sokféleséget a földfelszín csupán egy kicsiny részének megóvásával is fenntarthatjuk. A terv kivitelezhető, célja pedig a legveszélyeztetettebb fajok megmentése a jövő számára.

Fogytán az idő, lépni kell, hogy megóvjuk a veszélyeztetett fajokat

Dr. Eric Dinerstein, a cikk első szerzője, a Resolve nevű civil szervezet munkatársa szerint „a legtöbb faj ritka, tehát vagy kicsi az előfordulási területe, vagy alacsony az egyedsűrűsége, esetleg mindkettő. Azonban ezek a ritka fajok koncentráltan jelennek meg. 

A vizsgálatunk azt találta, hogy ha a Föld területének csak 1,2%-át megóvjuk, már elkerülhetjük a hatodik nagy kihalási hullámot.”

„Egyre szűkül az az időablak, amelyben a megmaradt élőhelyek még megmenthetőek – figyelmeztet Carlos Peres, az UEA ökológiaprofesszora. – Elemzésünk azt mutatja, hogy a szárazföld területének van egy kritikus 1,2%-a – ez mintegy 17000 helyszínt jelent – aminek a megóvása egy olyan, financiálisan is megvalósítható elképzelés, ami biztosítaná az endemikus, fenyegetett és ritka fajok fennmaradását; félek ugyanakkor, hogy a terv megvalósíthatósága rohamosan csökken.”

2018 és 2023 között 1,2 millió négyzetkilométer került védelem alá; ez közelebb vitt ugyan a természetvédelmi célok eléréséhez, ugyanakkor Dinerstein csoportjának számítása szerint ez a terület csak 0,11 millió négyzetkilométert fed le a kis elterjedési területű és fenyegetett státuszú fajok élőhelyéből. Szükséges tehát a védett területek helyes megtervezése, hogy a befektetett munka és költségek a lehető legjobban hasznosuljanak.

Mekkora területre lenne szükség a veszélyeztetett fajok védelméhez?

Első lépésként a kutatók az egész földfelszínt feltérképezték hatféle globális biodiverzitási paraméter alapján. Az így kapott adatokat összevetették a már létező védett területekkel és egy felszín-borítottsági analízissel; műholdfelvételek segítségével azonosították a ritka és fenyegetett fajok még létező élőhelyeit, így azonosítani tudták a biodiverzitás szempontjából kritikus, még nem védett területeket. 

Ez a Conservation Imperatives: egy lista, amely világszerte segítséget nyújt ahhoz, hogy egy-egy ország, illetve régió a maga szintjén megtervezhesse a lokális természetvédelmet.

Ennek az az összesen 164 millió hektárt kitevő 16825 helyszínnek a megfelelő védelme megakadályozhatná a jósolt kihalási hullámot. A trópusi helyszínek védelme már önmagában elkerülhetővé tenné a megjósolt kihalások zömét. A kijelölt helyszínek mintegy 38%-a közel fekszik már védelem alatt álló területekhez, így ezeket könnyebb lenne beolvasztani az eleve védett területekbe, vagy más módon megőrizni őket.

A helyszínek több mint 4700 fenyegetett besorolású fajnak adnak otthont a Föld legnagyobb biodiverzitású, szintén fenyegetett élőhelyein

 – magyarázza Andy Lee, a cikk egyik társszerzője. – Vannak köztük nagy érintetlen élőhelyeket igénylő emlős- és madárfajok, mint például a mindorói bivaly vagy tamarao a Fülöp-szigeteken, és a celebeszi üstökös makákó Indonéziában, de ugyanúgy szűk előfordulású kétéltűek és ritka növények is.”

Védett területeken óvnák meg a veszélyeztetett fajokat
Fotó: Anadolu via AFP

Mennyibe kerülne mindez?

A védettséghez szükséges pénzt a kutatók úgy kalkulálták ki, hogy áttekintették több száz természetvédelmi projekt adatait egy 14 éves időszakból, és figyelembe vették a földterületek típusát, méretét, továbbá a helyi, országspecifikus gazdasági tényezőket. Az így kapott számok közelítő jellegűek, mert a Conservation Imperatives céljaihoz különböző típusú földvásárlások és hosszútávú földbérletek egyaránt szóba jöhetnek, melyek eltérő költségűek. Bárhol a világon a helyi szereplőknek, így az őslakosoknak, a megjelölt területek jogtulajdonosainak, illetve a civil szervezeteknek kell választaniuk a lehetőségek közül.

Számításaink szerint a Conservation Imperatives trópusi helyszíneinek védelme évente körülbelül 34 milliárd dollárt emésztene fel a következő 5 évben. Ez kevesebb, mint az USA GDP-jének 0,2%-a, kevesebb, mint a globális olajiparnak évente juttatott támogatások 9%-a, és töredéke a bányászat és erdőgazdálkodás éves, globális jövedelmeinek”

 – ismertette Lee.

A vadvilág védelme a klímaváltozás elleni küzdelmet is segítheti

A vadon védelme fontos a klímakatasztrófa lassítása és visszafordítása szempontjából is. A biodiverzitás fenntartásával védjük a karboncsapdaként funkcionáló erdőtakarót; a szénben és életformákban gazdag erdők megóvásával a fenyegetett fajokat és az embert egyaránt védjük. A Conservation Imperatives helyszínek biztosítása csak első a szükséges lépések sorában; a földterületek felvásárlása például az orvvadászatot nem fogja megakadályozni.

„Vajon mit hagyunk az elkövetkező generációkra? Fontos, hogy egy egészséges, életteli bolygót hagyjunk hátra – véli Dinerstein. – Cselekednünk kell, meg kell akadályoznunk a kihalási krízist. A Conservation Imperatives ebben segít.”