Az öt éven át tartó vizsgálat azt nézte, miként hat az egyik legszélesebb körben alkalmazott antidepresszáns, a fluoxetin (Prozac) a természetes vizekből fogott guppikra. A tanulmány, amelyet Dr. Upama Aich, a Monash University School of Biological Sciences munkatársa és Giovanni Polverino, a Toscai Egyetem adjunktusa jegyzett vezető szerzőként, a Journal of Animal Ecology című folyóiratban jelent meg.
A gyógyszeripari szennyező anyagok, különösen az olyan antidepresszánsok, mint a fluoxetin, világszerte problémát okoznak a természetes vizekben. Ezek az anyagok gyakran szennyvízkibocsátás révén jutnak a környezetbe, és ugyan kisebb mennyiségben, de bekerülnek a folyókba, tavakba és óceánokba, ahol tartósan megmaradnak.
Egyértelmű jelenlétük ellenére ezeknek a vegyi anyagoknak a vízi állatokra gyakorolt élettani hatásai napjainkig tisztázatlanok voltak.
A fluoxetin még alacsony koncentrációban is megváltoztatta a guppik fizikai állapotát és növelte a hím párzószervének, a gonopódiumnak a méretét. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg a hatóanyag csökkentette a spermiumok sebességét, ami alapvetően befolyásolta a szaporodás sikerességét”
– idézi a Phys.org tudományos portál dr. Aicht, a Monash University School of Biological Sciences munkatársát.
Ezenkívül egy másik problémát is azonosítottak a szakemberek. Giovanni Polverino, a Toscai Egyetem adjunktusa szerint az antidepresszáns miatt a guppik viselkedése is megváltozott, kevésbé tudták aktivitásukat és kockázatvállaló viselkedésüket az adott helyzethez igazítani.
Az antidepresszáns okozta szennyezés hatásainak feltárása érdekében a kutatócsoport a guppikat három, a környezet szempontjából releváns fluoxetin-koncentrációnak tette ki több generáción keresztül. A kutatócsoport ezután aprólékosan megvizsgálta a halak viselkedését, fizikai állapotát és szaporodási képességét.
A hím guppik fokozottan érzékenyek a környezeti változásokra, ezért ők álltak a vizsgálat középpontjában. A kutatók olyan kulcsfontosságú fiziológiai jellemzőket mértek, mint a fizikai állapot, a színezet, a párzószerv, vagyis a gonopódium mérete, a spermiumok vitalitása, száma és sebessége.
A fluoxetin-expozíció megzavarta a létfontosságú tulajdonságok közötti természetes korrelációkat.
Megváltozott például az aktivitási szint és a fizikai állapot, valamint a gonopódium mérete és a spermiumok vitalitása közötti várt kapcsolat.
Ezek a zavarok alapvetően csökkentették a halak túlélési esélyeit.
A kutatók szerint a tanulmány megállapításai rávilágítanak arra, hogy a gyógyszerszennyezés ökológiai és evolúciós következményeinek értékeléséhez átfogóbb megközelítésre van szükség, és szigorúbb szabályozást kell bevezetni a vízi élővilág védelme érdekében.