A fegyver pengéje még régebbi lehet, lehetséges, hogy a 16. századból való. A régészek szerint az 1800-as években, egy diplomáciai misszió részeként hozhatták Németországba.
„Ki gondolta volna, hogy egy olyan időben, amikor Japán el volt szigetelve és alig volt európai utazó, aki Japánba ment, egy ilyen régen használt és gazdagon díszített fegyver kerülhetett Berlinbe?” - nyilatkozta Matthias Wemhoff régész, az Őskori és Korai Történelmi Múzeum igazgatója.
A régészek 2022 telén találták a kardot, amikor a Molkenmarkton lévő lakóépületek és kereskedelmi épületek pincéit tárták fel, melyeket a második világháborús során leromboltak és az 1960-as években utcákkal és útkereszteződésekkel fedtek be. A korábbi pincék teli voltak a háborúval kapcsolatos leletekkel, kantárokkal, kengyelekkel, hevederekkel, amiktől a háború vége felé megszabadultak. De a japán kard, amit az egyik pincében találtak, váratlan volt.
A restaurálás kimutatta, hogy a fegyver egy töredékes wakizashi, egy olyan kard, amit egykor a méltóságoknak, mint a státuszhoz kapcsolódó fegyvert tartottak fenn. A wakizashit történelmileg a szamurájok hordták tartalék fegyverként arra az esetre, ha egy kis szobában kell harcolniuk, vagy ha a célhoz közel kell harcolni, ahol nehéz volna kihúzni a hüvelyből egy hosszabb kardot, a katanát. Úgy is ismert, mint „társkard” és a szamuráj osztályhoz tartozó férfiak mindig viselték.
A markolat aljánál, a pengéhez közel van egy 1 centiméter széles vashüvely, egy vasgyűrűlévő fémgyűrű, mely Daikokut, a 7 japán szerencse isten egyikét ábrázolja, akinek kalapácsa és rizszsákja van. Az újonnan felfedezett kard fa nyelét megrongálta hő, de a fa darabjai és a kardon lévő textilborítás konzerválódott. A kard markolatkosarán egy mostanra károsodott festett krizantém virág és vízvonal díszítést találtak. A kard stílusa azt mutatja, hogy az Edo-időszakból való.
A röntgen vizsgálat kimutatta, hogy a penge meg lett rövidítve és a markolat nem az eredeti. A kutatók észrevettek két lyukat a markolattüskén - egy rejtett darab, ami összetartja a kardot – ami két fából készült tűt tartalmazott, amik a markolathoz kapcsolódtak. De a jelenlegi markolat csak az egyik lyukkal kapcsolódott. Mivel a markolat nem az eredeti, a penge az Edo-korszaknál régebbi lehet, talán az 1500-as évekből származik.
Az nem tudni, hogy került a kard Berlinbe, de Wemhoffnak van néhány ötlete. Talán az 1862-es Takenouchi Missziótól vagy 11 évvel ezt követő Iwakura Missziótól való ajándék. A két misszió során a japán nagykövetek meglátogatták Európát és a nyugati világ többi részét, hogy kapcsolatokat építsenek és benyomásokat gyűjtsenek. A Molkenmarkt térbeli közelsége a környező arisztokratikus palotákhoz és a Berlini Palotához ezt sugallják.
I. Vilmos német uralkodó királysága idején palotájában találkozott a Takenouchi Misszió japán nagykövetségével. 1873-ban, amikor császár volt, I. Vilmos fogadta az Iwakura Misszió nagykövetségét. Azt azonban nem tudni, hogy került a kard azokhoz az emberekhez, akik a második világháború idején megszabadultak a kardtól a Molkenmarkton.
(Forrás: Live Science: https://www.livescience.com/)