Megdöbbentő ütemben tűnnek el az elefántok a Földről

Elefántok: egy faj kihalása gyakran nem egyetlen tényező eredménye, hanem körülmények sorozata

Körülbelül 20 ezer évvel ezelőtt a mamutok és rokonaik viszonylag nagy számban éltek a Földön; 10 ezer évvel ezelőtt azonban szinte teljesen kihaltak, eltűnésük ráadásul megdöbbentően hirtelen történt, tekintve, hogy több millió évig éltek a Földön. Az elefántfajok azonban csak a modern ember megjelenésével indultak hanyatlásnak.

Az elefántfajok eltűnésének okait kutatták

Az egyik uralkodó magyarázat az éghajlat monumentális változására hivatkozik. Körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt ért véget a Föld legutóbbi jégkorszaka. A Science Advances folyóiratban publikált, új tanulmány szerint azonban az emelkedő globális hőmérsékletnek valószínűleg sokkal kevesebb köze volt a mamutok pusztulásához, mint azt eddig a tudósok vélték.

Az új elemzés összefüggésbe hozta a korai ormányosok (proboscideák) – az elefántokat, a gyapjas mamutokat (Mammuthus primigenius) és ormányos rokonaikat magában foglaló állatrend – hanyatlását a korai ember megjelenésével és felemelkedésével. Jelenleg már csak három élő faj tartozik az egykor nagyon fajgazdag rendbe. 

Elefántok: egy faj kihalása gyakran nem egyetlen tényező eredménye, hanem körülmények sorozata
Fotó: Pinterest

A modern ember megjelenése felerősítette a kihalási rátákat, ami a diverzitás csökkenését okozta a közelmúltban, míg a regionális éghajlat kisebb hatással bírt. Modellünk megnyitja az utat a kláddiverzifikációt alakító bonyolult dinamika jobb megértéséhez

 – mondta Torsten Hauffe, a svájci Fribourgi Egyetem ökológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Hozzátette: egy faj kihalása gyakran nem egyetlen tényező eredménye, hanem olyan körülmények sorozata, amelyek „összeesküdtek” egy adott organizmus folyamatos túlélése ellen:

• az egyre barátságtalanabbá váló élőhelyek,
• a táplálékforrások szűkössége és az azokért folytatott fokozott verseny, valamint
• a ragadozók megjelenése mind gyakori tényezők.

A szakember emlékeztetett, hogy a korai emberek mamutokra vadásztak, így rengeteg mamutcsontot találtak, amelyeken pengék és mészárlások nyomai láthatók. De hogy ez milyen szerepet játszott az állatok pusztulásában, az azóta is a vita tárgya.

 

Számos tényezőt megvizsgáltak

Hauffe és kollégái azt vizsgálták, hogy milyen összefüggés mutatható ki a modern ember megjelenése és az elefántfajták pusztulása között. Ehhez egy neurális hálózatot használtak. Egy algoritmust képeztek ki a fosszilis feljegyzések átvizsgálására, amely számszerűsítette a ormányosfajok csökkenését. Az okok azonosítása érdekében összevetették ezeket a csökkenéseket a környezetükben lévő egyéb tényezőkkel.

A modell 175 ormányosfaj 2118 fosszíliájának adatait táplálták be, amelyek 35 millió és 10 ezer évvel ezelőtt éltek, beleértve a morfológiájukban bekövetkezett változásokat, például az agyaruk méretét.

 A kutatók 17 lehetséges tényezőt is megvizsgáltak, amelyek befolyásolhatják az állatok populációinak túlélését, beleértve az éghajlati és környezeti adatokat. Nem hagyták figyelmen kívül a korai emberfélék mintegy 1,8 millió évvel ezelőtti érkezését, valamint a modern ember (Homo sapiens) 129 ezer évvel ezelőtti megjelenését.

Egy gyapjas mamut agyara a Wrangel-szigeten, ami az egykori nagy vadállatok utolsó bástyája volt
Fotó: Gerald Corsi/iStock/Getty Images Plus

Kezdetben viszonylag alacsony volt a sokféleség, de lassan egyedi adaptációk jelentek meg, ahogy a populációk fejlődtek az új környezethez és táplálkozáshoz igazodtak. 

Amikor azonban az emberek megérkeztek, elszabadult a pokol: a kihalási ráta meredeken emelkedett és a modern ember megjelenésével tizenhétszeresére nőtt, függetlenül más tényezőktől. Az éghajlat csak a negyedik helyen szerepelt az előrejelző tényezők között, ami a kihalási arány csekély növekedéséért felelős. Eszerint viszont az emberi vadászok tehetők a leginkább felelőssé az elefántfajok kihalásáért és eltűnéséért.