A megszálló német katonák és a helyi francia nők közötti testi kapcsolat nem volt szokatlan a háború éveiben. A világégés olyan időszak volt az európai társadalmak életében, amikor a hétköznapi szabályrendszerek hatályon kívül kerültek, és a túlélést szolgáló ösztön lépett a helyükre. Nemcsak Franciaországban, hanem minden háború által érintett területen, köztük Magyarországon is általános volt a jelenség, hogy egy asszony felajánlja szolgálatait egy fizikailag és törvényileg is felette álló férfinek, elsősorban a biztonságért cserébe.
A katona beosztásától függően változott az ellenszolgáltatás mértéke: minél magasabban állt a ranglétrán, annál komolyabb előnyt jelentett a viszony a nő számára. A jobb életminőségen túl hozzájuthatott olyan luxuscikkekhez, mint a parfüm vagy a nejlonharisnya.
Középkori igazságszolgáltatás
A normandiai partraszállást követően a szövetségeseknek nem a francia főváros felszabadítása volt az elsődleges célja, ugyanis tartottak attól, hogy akkor Hitler elpusztítja a jelentős kulturális értékekkel rendelkező várost.
Azonban Charles de Gaulle tábornok Párizs felé akart indulni, ahol időközben sztrájkok és felkelések kezdődtek.
Augusztus második felében a Szabad Franciaország 2. páncéloshadosztálya is a városba érkezett, és Dietrich von Choltitz (a német helyőrség vezetője) feladta az ellenállást. Mivel a Führer parancsa ellen cselekedett, aki csak törmelékként akarta átadni a várost, sokan Párizs megmentőjeként tekintenek rá.
A megszállás éveiben a polgárok többsége igyekezett kiegyezni a németekkel, és a lehetőségeikhez mérten visszavonult és nyugodt életet éltek. A szövetségesek megérkezése után azonban elszabadultak az indulatok. A németek iránti gyűlölet nem az akkora elvonult megszálló katonákat, hanem a velük együttműködő franciákat, elsősorban a nőket érte.
Az úgynevezett vízszintes kollaboránsok haját lenyírták, bőrükre horogkeresztet formázó billogot égettek, majd fizikailag bántalmazták és közben végighajtották őket a településen.
A középkori igazságszolgáltatásra emlékeztető büntetéssorozat több helyen különösen brutális volt. A nőket szurokkal öntötték le és tollakkal borították a testüket. Az atrocitások nem egyszer végződtek halállal. A gyűlölet hulláma nem állt meg a vádolt nőknél, a boche (a németekre használt francia gúnynév) apától született gyermekeket sem kímélték.
A háború lenyomata
Becslések szerint a második világháború alatt nagyjából 200 ezer gyermek született a megszállóktól (Franciaországban az ő számukat 80 ezerre teszik). Ezek a gyermekek a németek által uralt városban a túlélést jelentették anyjuknak.
A gyűlölethullámot és bosszúhadjáratot végül de Gaulle közbelépése állította meg.
1944 őszére felállt az átmeneti kormány, ami véget vetett az önkényes igazságosztásnak. A világháború lezárása azonban nem hozott nyugalmat: több tízezer félig francia, félig német gyermek töltötte élete első éveit ebben a gyűlöletben.
Nagy részüket árvaházba adták vagy Németországba szállították, közülük keveseknek adatott meg a békés gyermekkor.
A háború ilyen értelemben is nyomot hagyott a francia életeken, családokon. De ez sem volt egyedülálló jelenség, hasonló események zajlottak a szovjetek által megszállt területeken (köztük Magyarországon), de más európai országokban is.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.