Négyszáz éve nem voltak ilyen melegek a Nagy-korallzátony vizei

Riasztó eredmények: négyszáz éve nem voltak ilyen melegek a Nagy-korallzátony vizei

A Nagy-korallzátony hatalmas és látványos, ám az óceánok magas hőmérséklete által kiváltott ismétlődő tömeges korallfehéredések veszélyeztetik a korallkolóniák túlélését, amelyek a zátony gerincét alkotják. Egy most közzétett tanulmány új, hosszú távú képet ad a korallzátony egyik legnagyobb ellenségéről: a korallfehéredést kiváltó óceáni felszíni hőmérsékletről.

A korallzátony egyedülálló ökoszisztéma

A Nature tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a tengerfelszín felmelegedése példátlan méreteket öltött az elmúlt négyszáz évhez képest. Ráadásul az ember felelősségét is megerősíti. Az eredmények kijózanítók és megerősítik, hogy

az emberi tevékenység által generált, globális felmelegedés komolyan károsítja a Nagy-korallzátonyt.

Szakemberek szerint a remény azonban még nem veszett el, ám szembe kell néznünk a szembesítő igazsággal: ha az emberiség nem tér le jelenlegi útjáról, hamarosan szemtanúja lehetünk a Föld egyik legnagyobb természeti csodája pusztulásának.

Riasztó eredmények: négyszáz éve nem voltak ilyen melegek a Nagy-korallzátony vizei
Fotó: Mitchell Pettigrew/Getty Images

A Nagy-korallzátony a Föld legkiterjedtebb korallzátony-rendszere, amely fenomenális biológiai sokféleségnek ad otthont, beleértve több mint 400 korallfajt, 1500 halfajt és 4000 puhatestű fajt, valamint a veszélyeztetett teknősöket és dugongokat

 – mondta Ben Henley, a Melbourne-i Egyetem Mezőgazdasági, Élelmiszer- és Ökoszisztéma-tudományi Karának oktatója a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Hozzátette: az elmúlt három évtizedben bekövetkezett tömeges korallfehéredés komoly hatással volt a zátonyra. Ahogy arra emlékeztetett, a kifehéredés akkor következik be, amikor a korallok olyan hőterhelésnek vannak kitéve, hogy a szövetükben élő apró organizmusok „kilökődnek”. Ezek adják a korallok színének egy részét, és segítik az anyagcseréjüket. 

Enyhe fehéredés esetén a korallok helyre tudnak állni, de a legutóbbi események során sokan elpusztultak.

A Nagy-korallzátony öt tömeges fehéredést szenvedett el az elmúlt kilenc nyáron. Ez vajon rendkívüli esemény, vagy a zátony természetes változékonyságát jelzi a korábbi évszázadokban tapasztaltakhoz képest? Az új kutatás ezt a kérdést igyekezett megválaszolni.

 

Riasztó eredmények születettek

Ahogy a korallok növekednek, a csontvázuk kémiai összetétele remekül tükrözi az egykori óceáni körülményeket, beleértve a hőmérsékletet is. Így kiválóan rögzítik a múltat.

Tanulmányunkban azt próbáltuk megérteni, hogy a korallzátonyt is magába foglaló Korall-tenger felszíni hőmérséklete hogyan változott az elmúlt négy évszázadban; leginkább a január-márciusi időszakra, a zátony legmelegebb három hónapjára összpontosítottunk

 – magyarázta Helen McGregor, a Wollongong Egyetem professzora.

A szakemberek először összeállítottak egy adatsort a régióból származó, kiváló minőségű, folyamatos korallfelvételekből, amiket a korallklímakutatók elemeztek. Ezekből a feljegyzésekből rekonstruálni tudták a Korall-tenger felszíni átlaghőmérsékletét 1618-tól 1995-ig, majd ezt vetették össze az 1900 és 2024 közötti modern hőmérsékleti feljegyzésekkel. 

A korallfehéredés komolyan fenyegeti a világ korallzátonyait
Fotó: UQ

Az általános eredményt riasztónak találták:

• 1960 és 2024 között évtizedenként átlagosan 0,12°C-os nyári felmelegedést figyeltek meg;
• a tengerfelszín átlaghőmérséklete 2016-ban, 2017-ben, 2020-ban, 2022-ben és 2024-ben az elmúlt négy évszázad öt legmelegebb hőmérsékletét jelentette.

Kétségtelenül az emberi tényező a hibás. Így a következő lépés annak a vizsgálata volt, hogy a Korall-tenger megnövekedett hőmérséklete mennyiben tulajdonítható emberi hatásnak. Ehhez a Föld éghajlatáról közzétett számítógépes modellszimulációkat használtak: emberi befolyással és anélkül, beleértve a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó üvegházhatású gázokat is.

Mit találtunk? Emberi befolyás nélkül a Korall-tenger felszíni hőmérséklete január-márciusban 1900 óta viszonylag állandó. Az emberi hatások hozzáadásával a régió az 1900-as évek elején folyamatosan, majd az 1960-as évektől kezdve gyorsan melegedett. Az ember okozta globális felmelegedés nélkül az elmúlt évek igen magas tengeri hőmérséklete gyakorlatilag lehetetlen lenne, legalábbis a világ legjobb klímamodelljeit használó elemzésünk alapján

 – hangsúlyozta Ove Hoegh-Guldberg , a Queenslandi Egyetem Környezettudományi Karának professzora.

Vannak rosszabb hírek is: a legújabb éghajlati előrejelzések szerint a felmelegedés fokozódni fog, még akkor is, ha figyelembe vesszük a kibocsátás csökkentésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásokat. 

A korallzátonyokat tehát még inkább fenyegeti a korallfehéredés veszélye, ami valószínűleg katasztrofális lesz a Nagy-korallzátony számára, mert megakadályozza a korallok felépülésének esélyét. 

A világ koralljainak 70-90 százaléka még akkor is elveszhet, ha a globális felmelegedést a Párizsi Megállapodásban kitűzött 1,5°C-os cél alatt tartjuk is az iparosodás előtti hőmérséklethez képest. A Föld egyik legfigyelemreméltóbb ökoszisztémájának jövője tehát mindannyiunktól függ.