Elszabadultak az indulatok Gandhi letartóztatása után

Gandhit üdvözlő tömeg Londonban 1931-ben

India gyarmati időszakának történetéből több példát is ismerünk arra, hogy valamilyen módon megpróbálta lerázni magáról a Brit Birodalom uralmát. Az utolsó ilyen cselekmény a Hagyjátok el Indiát Mozgalom volt, aminek a végén több vezetőt és számos elégedetlenkedőt bebörtönöztek, de ennél jóval kegyetlenebb és brutálisabb módszereket is bevetettek az angolok, hogy letörjék az indiaiak mozgalmát.

India, miután angol fennhatóság alá került, többször is fellázadt a brit uralom ellen. Az egyik leghíresebb kísérlet az 1857-58-as szipojlázadás volt. Ezután a következő évtizedtől kezdve India nem a Brit Kelet-indiai Társaság felügyelete alá tartozott, hanem közvetlen módon vált gyarmattá, és ehhez szükséges berendezkedést eszközölt a brit korona. 

1942-ben Mahatma Gandhi kezdeményezésére több szervezetet egységbe fogva elindult a Hagyjátok el Indiát Mozgalom. 

Ez volt az utolsó nagy megmozdulás India 1947-es függetlenedését megelőzően.

Az ellentétek kiéleződése

A mozgalom számára a kezdőlökést a második világháború kirobbanása adta meg. Mint a Brit Birodalom gyarmata, India is magától értetődően háborúba lépett, és az országban beállt a hadiállapot.

Ez igen sok politikai bonyodalmat okozott, hiszen számos indiai vezető úgy gondolta, hogy hazája a külső kényszer miatt keveredett bele a fegyveres konfliktusba, amihez az angolok engedély nélkül használják fel az ország erőforrásait.

Mahatma Gandhi
Fotó: Wikipedia

A délkelet-ázsiai japán terjeszkedés hatására Gandhi egyre nagyobb veszélyt látott a brit jelenlétben, ugyanis azt gondolta, hogy az angol katonai jelenlét magára fogja vonni a japánok figyelmét, így India is terjeszkedésük célpontjává válhat. Azt is szorgalmazta ezen felül, hogy Indiának különbékét kell majd kötnie Japánnal, és minden követelést erőszak nélkül kell érvényre juttatni. 

Hogy megelőzze a zavargásokat, a brit kormány Sir Stafford Crippset küldte Indiába, aki a „Cripps-ajánlat” keretében együttműködést, és egy ezzel járó bizonyos fokú autonómiát is ígért a helyieknek.

Az ajánlatnak még volt egy záradéka, ami bizonyos tartományoknak választási lehetőséget ajánlott, hogy India részei kívánnak-e maradni, vagy inkább különválnának (később ennek köszönhetően jött létre a mai Pakisztán). Ezt Gandhi és az indiai Kongresszus is rossz szemmel nézte.

1942. július 14-én a Kongresszus elfogadta a „Quit India” határozatot és engedélyezte Gandhinak az erőszakmentes mozgalmát. 

Amikor a brit kormány nem teljesítette az indiai követelésekbe foglaltakat, a Kongresszus ülést tartott Bombayben (ma Mumbai), amin támogatásáról biztosította a Hagyjátok el Indiát kezdeményezést. Itt mondta el Gandhi a „Do or die” (tedd vagy halj) beszédét, amiben kinyilvánította, hogy ő inkább meghal, de nem marad az angolok alattvalója. 

Az utolsó angol győzelem

A Quit India elfogadása után a brit hatóságok több tucat vezetőt, köztük Gandhit is letartóztatták. Gandhi esetében aggódtak, hogy egészségügyi állapota miatt a börtönben baja lenne és hírneve miatt féltek, hogy világszintű lenne az ellenszenv, ha történne vele valami, így az Aga Kahn palotába zárták. 

Az akció nem hozta meg a várt sikert, és amint kiderült, mi történt, az országon erőszakos és erőszakmentes megmozdulások egyaránt végig söpörtek.

Leopold Amery külügyminiszter csak olajat öntött a tűzre, amikor a letartóztatásokat az erőszak megelőzéséhez szükséges lépésként emlegette. Mivel az erőszakellenes vezetők el voltak zárva, így a megmozdulások tettlegességig fajultak. 

Nehru és Gandhi a Quit Indiáról tanácskozik 
Fotó: Wikipedia

A brit válasz ezekre gyakran brutális volt. Több tízezer embert letartóztattak, a tömegbe időnként géppuskákkal lőttek bele, amelynek során nem válogattak a célpontok között. A letartóztatott emberek többsége a második világháború végéig börtönben maradt.

Ez alól egyedül maga Gandhi képez kivételt, akit egészségi állapota miatt 1944. május 6-án szabadon engedtek. Az angol siker nem volt tartós, ugyanis 1947. augusztus 15-én India független állam lett.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.