Saját állampolgárain tesztelte a Szovjetunió az első atomfegyvereit

A Szovjetunió 1949-ben robbantotta fel az első atombombáját

Fotó: Wikimedia Commons

A kazahsztáni sztyeppék hatalmas síkságain létezik egy hely, amelynek hátborzongató titka van. A több ezer kilométeren elterülő füves puszta első látásra semmiben sem különbözik az ország többi tájától, azonban az idilli vidék meglepően baljós múltat rejt.

A Szovjetunió fennállásának ideje alatt szigorúan tilos volt a területre lépni, ha valaki mégis a közelébe tévedt, vakító villanásoknak és magasra tornyosuló gombafelhőknek lehetett szemtanúja, mielőtt a Gulag-táborok egyikében találta magát. Ezt a helyet szemipalatyinszki kísérleti telepnek hívták (kódnevén pedig Poligonnak), 

amely ma a világ egyik legnagyobb mértékben radioaktív helyének számít. 

A zónát személyesen az NKVD vezetője, a szadista tetteiről elhíresült Lavrentyij Berija választotta ki, ezzel a döntéssel több százezer kazah sorsa dőlt el. A Poligoné lett tehát az a kétes megtiszteltetés, hogy ott történt az elő szovjet atom-, valamint hidrogénbomba tesztelése is. Negyven év leforgása alatt a világ összes atomkísérletének csaknem negyede zajlott itt.

Titokzatos „földrengések”

Szemipalatyinszk lakóit többször figyelmeztették a szovjet hangosbemondók állítólagos földrengések veszélyeire. Egy ilyen riasztás egyáltalán nem számított különlegesnek, ám a városiak jogosan gyanították, hogy a háttérben valami teljesen más történik. Megérzésük helyes volt, hiszen a településtől mindösszesen 150 kilométerrel nyugatra négy éven keresztül folyamatosan fellobbanó fényvillanásokra lettek figyelmesek. 

Kísérleti nukleáris robbantás
Fotó: AFP / AFP/HORIZONTAL

A halálra rémült lakosok természetesen tudni akarták, mi áll a háttérben. 

A szél gyakran sűrű fekete port fújt a városba. A polgároknak természetesen senki sem mondta, hogy ezen porszemcsék évek múlva végzetes hatással lesznek rájuk. Mindeközben a szovjet tudósok Berija szigorú ellenőrzése alatt már évek óta egy működő atombomba megépítésén dolgoztak. A távoli köztársaság rendkívül alacsony népsűrűségű pusztái tökéletesek voltak a titkos fegyverek tesztelésére.

Lavrentyij Beija, az NKVD rettegett főnöke felügyelte a szovjet titkos atomkísérleteket
Fotó: Wikimedia Commons

Berija egyik jelentése alkalmával azt állította Sztálinnak, hogy egy árva lélek sem él ott. Ezzel csak egy probléma volt: Berija hazudott. Szemipalatyinszk nagyvárosán kívül számos kisebb falu volt a területen, valamint vándorló nomád csoportok is lakták a vidéket.

Fények a pusztában

Az első reaktort 1948-ra helyezték üzembe, 1949-ben pedig a közelben élők egyre több távoli villanásra és morajlásra lettek figyelmesek. Ezt az évek során még sok száz hasonló észlelés követte. A közvélemény azonban ebből valószínűleg nem vett volna észre semmit, ha egy amerikai meteorológiai megfigyelő eszköz nem érzékeli a magas szintű radioaktivitást. 

Egy kísérleti atomrobbantás során keletkezett kráter
Fotó: Wikipédia / The Official CTBTO Photostream / CC BY 2.0

A helyiek természetesen belélegezték a radioaktivitással szennyezett részecskéket tartalmazó levegőt, amit az erős szelek nemcsak egész Kazahsztán, hanem a Szovjetunió más területére is továbbvittek. Az érintett emberek számát a korszakban másfél millió főre becsülték. 

A következmények már kezdetben is drasztikusak voltak, az 1953-as hidrogénbomba-tesztelés után pedig katasztrofálisnak bizonyultak. 

Sokan szenvedtek valamilyen rákos megbetegedésben, míg a csecsemők számos rendellenességgel jöttek világra. 1956-ban egy úgynevezett piszkos bombát robbantottak, amit szándékosan arra terveztek, hogy a radioaktív sugárzást minél nagyobb körben terjessze szét. 

Kurcsatov, az övezet egyik fontos városa
Fotó: Wikipédia / RIA Novosti archive, image #440215 / Alexander Liskin / CC-BY-SA 3.0

Ez annyira „sikeres” volt, hogy a 400 kilométerre fekvő Uszty-Kamenogorszk (ma Öszkemen) városának 600 gyári munkása is sugárbetegséget kapott. Nem rendelkezünk olyan adattal, ami azt bizonyítaná, hogy akár egy is túlélte volna közülük a pokoli kínokat. Napjainkban is több százezren szenvednek a radioaktív sugárzás különböző fizikai és mentális következményeitől az érintett területeken. A statisztikák szerint húsz gyermekből egy biztosan még ma is születési rendellenességekkel jön világra.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.