Három hónappal azután, hogy Viktória királynő megszületett, egy német hercegségben világra jött elsőfokú unokatestvére és későbbi férje, Albert szász-coburgi-gothai herceg. Gyermekkorát nem éppen idilli környezetben töltötte, szülei hűtlenséggel tarkított, viharos házasságának hamar vége lett, és száműzött anyjával hatéves kora után nem is találkozott. Nevelésére nagy gondot fordítottak, Albert a bonni egyetem hallgatója is volt, ahol jogot, politikai gazdaságtant és filozófiát tanult. A művelt, sportokban és zenében is jártas fiatalember számára komoly házassági terveket szőttek.
Kérők serege
Miután 1837-ben, tizennyolc évesen Viktória trónra lépett, környezete azonnal férjet kezdett keresni számára. Anyai nagybátyja, Leopold belga király kezdeményezésére Albert herceg is a potenciális jelöltek sorába került. A fiatal királynő azonban meglehetősen kritikusan szemlélte az elé járulókat, és unokatestvérétől sem volt elragadtatva. A két fiatal Viktória trónra lépése előtt már egyszer találkozott egymással, de ez egyikük számára sem volt meggyőző.
Az ifjú királynő nagy népszerűségnek örvendett, a sajtó – akárcsak napjainkban – kiemelten foglalkozott a szerelmi életével is.
Gyengéd érzelmeket sejtettek a tory miniszterelnök, Lord Melbourne és Viktória között, de lehetséges jövendőbeliként tekintettek az amerikai elnökre is.
Azonban a befutó végül mégis Albert lett. „Érzelmek öntöttek el, amikor megpillantottam Albertet, aki gyönyörű” – írta le saját szavaival Viktória a találkozást. Villámcsapásként öntötték el az érzelmek és nem sokkal később sort is kerítettek az eljegyzésre. Bár a 19. századi Anglia a patriarchális társadalom elvei alapján szerveződött, uralkodóként Viktória joga és feladata volt a férjkérés.
Esküvőjük az angol uralkodóhoz méltó pompával és eleganciával zajlott, de hagyományteremtő is volt, hiszen Viktória volt az egyik első menyasszony, aki fehérben vonult az oltár elé. Korábban a legelőkelőbb menyasszonyi ruhák arany és bordó színben pompáztak, a fehér ruha hétköznapiságot és egyszerűséget sugallt.
A férj nem a ház ura
Bár már Viktória sem rendelkezett azokkal az uralkodói jogokkal, mint nagy elődje, I. Erzsébet, házasságában a kor szokásaihoz képest egyenlő félként élt. Ezt igyekezett férje számára is kifejezni, 1857-től hivatalosan Prince Consort címet adományozott neki, ami az uralkodónő hercegi rangú házastársát jelentette.
Viktória várandósságai idején nem tudta megfelelően ellátni uralkodói teendőit, így addig Albert lépett a helyébe. 21. századi szemmel nézve hétköznapinak tűnő felállás lehet, de a korszak társadalomban nehéz volt elhelyezni Viktória és Albert kapcsolatát. Háromszáz évvel korábban Erzsébet éppen ezek miatt sem választott házastársat. „Nagyon boldog és elégedett vagyok, de a helyem megfelelő méltósággal való betöltésének nehézsége az, hogy csak a férj vagyok, nem pedig a ház ura.” – foglalta össze a helyzetet Albert. Férjének műveltsége és liberális szemlélete a királynőre is hatással volt, pénzügyi döntésekben többször kikérte véleményét.
Pártolta a művészeteket, elsősorban a zenét és a festészetet, továbbá magára vállalta a királyi háztartás vezetését is. Legendás kapcsolatuk két évtizeden át tartott. Albert 1861 karácsonya előtt váratlanul halt meg tífuszban. Viktória negyven évvel élte túl férjét, és egész életében gyászolta. Szerelmük egyik öröksége volt az a sikeres házassági politika, ami miatt az európai trónok nagy részén az ő leszármazottjaik ültek. Így vált Albert herceg Európa „nagyapjává”.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.