Náci orgyilkosok és az FBI is üldözte Albert Einsteint

Albert Einstein nem csak a zsidósága, hanem az elvei miatt is a nácik célpontja volt: pacifistaként küzdött az elesettekért, támogatta a szegényeket, segítette a nácik által üldözöttek megmenekülését és a nemzeti szocializmust az emberiség kanyarójának, nevezte. A második világháború után 1946-ban a Lincoln Egyetem fekete kollégiuma előtt tartott beszédében azt mondta, a szegregáció a fehér ember betegsége. Ellene volt a mccarthyizmusnak, küzdött a rasszizmus ellen. De nem csak a nácik célpontja volt, hanem az FBI-nak is. Mint utóbb kiderült az 1955. április 18-án bekövetkezett halálakor az amerikai szövetségi nyomozóhivatal 1427 oldalas titkos aktát őrzött róla. Ellentétben az Einsteinről alkotott népszerű képpel, miszerint egy szórakozott, fellegekben járó zseni , valójában intenzíven aktív volt politikailag és úgy érezte, hogy világhírét kötelessége okosan felhasználni a társadalmi igazságosság szolgálatában.

A modern fizika egyik legnagyobb hatású alakját a nácik szívből gyűlölték, mint ahogyan ő is a nácikat. "Ha csöndben lennék a gonosszal szemben, úgy érezném, bűnrészes vagyok" -nyilatkozta a speciális és az általános relativitáselmélet atyja. Albert Einstein alapértékei, a pacifizmus, a humanizmus, és persze az, hogy zsidó volt,  a nácik "jó társadalomról" alkotott elképzelései antitézisének számított.

Albert Einstein a 20. századi elméleti fizika egyik legnagyobb alakja volt
Fotó: Popper Foto/Getty Images

 

A náci Németország központilag irányított faji alapú atrocitásai már jóval a második világháború kezdete, 1939 előtt elkezdődtek. Amikor Adolf Hitler 1933. január 30-án Németország kancellárja lett, alig 5 héttel később a nácik már létrehozták az első koncentrációs tábort. Albert Einstein eleinte még nem vette komolyan őket, ahogy sokan mások sem, számos tudós, író, és vezető értelmiségi gondolta úgy, hogy nem árthatnak nekik a mélyen lenézett nácik, de ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. 

Albert Einstein elméleteit magyarázza 1921-ben.
Fotó: Britannica Lexikon

Hitler, aki a 20. század elejének forradalmian új tudományágát, a kvantumfizikát tudománytalan blöffnek, saját megfogalmazása szerint "zsidó fizikának" tartotta, nácikkal szimpatizáló tudósokat toborozott, hogy lejárassák  Einsteint.  Ennek részeként 1931-ben publikálták a „Száz szerző Einstein ellen” címet viselő pamfletet. Mikor kérték, kommentálja azt, hogy fizikusok denunciálják az elméleteit, ezt válaszolta: „Ahhoz, hogy megdöntsék a relativitást, nincs szükség 100 tudós szavára/parancsára, csak egyetlen tényre.”Az Albert Einstein elleni hangulatkelés részeként egy náci magazin a címlapon hozta le Einstein képét vérdíjjal a fején és  azzal a felirattal, hogy „Még nincs felakasztva”. A úszító náci propaganda Einsteint Németország első számú közellenségének kiáltotta ki.

 

Albert Einstein az amerikai emigrációban értesült a náci rezsim rémtetteiről

 

1935-ben a nácik hatályba léptették az úgynevezett nürnbergi törvényeket. A „faji tisztaságról” szóló törvények  a zsidó származásúakat megfosztották az állampolgárságuktól és a legalapvetőbb emberi jogaiktól is. A jogfosztást hamarosan központilag irányított tettleges atrocitások követték: 1938 novemberében a történelembe csak "kristályéjszakaként" bevonult országos barbár akció során a nácik megtámadták a zsidó üzleteket, otthonokat, kórházakat, felgyújtották a zsinagógákat, megöltek csaknem 100 embert és letartóztattak 30 ezer zsidó férfit. 

Betört kirakatú zsidó üzletek a hírhedt kristályéjszaka után
Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

Az egyre brutálisabb üldözés miatt 1939-re mintegy 300 ezer zsidó menekült el Németországból és a nácik uralta területekről. Ők még szerencsésnek számítottak, mert a nácik a második világháborúháború végére, 1945-re 6 millió zsidót gyilkoltak meg a tervszerű népirtásra létrehozott haláltáborokban és a megszáll területeken.

Albert Einstein már az Amerikai Egyesült Államokban, az új otthonában értesült a tragikus németországi eseményekről. Egy évtizeddel korábban Einstein még szenvedélyesen érvelt a háború ellen, de most rájött, hogy az embertelen náci rezsim ellen csak a háború az egyetlen opció.

 A "zsidó fizikának" kikiáltott kvatumfizika nem zsidó származású művelői ugyanúgy a nácik célpontjává váltak, mint a zsidó professzorok, köztük Weiner Heisenberg  Nobel-díjas német fizikus is. Bár nem volt zsidó és a náci párt tagja sem, határozottan német nacionalistának számított, aki valószínűleg jobban megvetette a kommunizmust, mint a nácizmust. A náciknak az volt a legnagyobb bajuk vele, hogy Heinsenberg nagyra tartotta Einstein fizikáját és ezt az előadásain emlegette is. Emiatt a nácik központi pártlapjában azzal vádolták Heisenberget, hogy „fehér zsidó”. 

Albert Einstein a náci vezetők egyik elsőszámú közellensége volt. Hitler a kvantumfizikát csak "zsidó fizikaként" emlegette
Fotó:  Bundesarchiv/Hoffmann, Heinrich

Heisenberget csak az mentette meg a koncentrációs tábortól, hogy anyja a Gestapo (a náci titkos rendőrség) feje, Himmler anyjának a barátja volt. Himmler és a nácik felismerték, hogy Heisenberg nagyon hasznos lehet a náci állam számára, ezért  megegyeztek abban, hogy Heisenberg beszélhet a relativitásról az előadásain, de nem említheti meg Einstein nevét. A második világháború alatt Heisenberg lett a náci Uránium-projekt fő teoretikusa, de a németek soha nem jutottak a működőképes atombomba közelébe. (Heisenberg megítélésének nem tett jót  a nácikkal való ambivalens kapcsolat.)

A németországi elméleti és gyakorlati fizikai kutatásokat súlyosan érintette az olyan  zsidó tudósok elüldözése, mint Einstein. 

Weiner Heisenberg majdnem a nácizmus áldozata lett. Nem volt zsidó és nem volt politikailag aktív. Bár nem volt a náci párt tagja, határozottan német nacionalista volt és valószínűleg jobban megvetette a kommunizmust, mint a nácizmust. A baj az volt, hogy Heinsenberg nagyra tartotta Einstein fizikáját és ezt előadásain emlegette is.
Fotó: New Scientist

 

Einstein egy titkos pusztai kunyhóba menekül a nácik elől

 

Miután 1933 szeptemberben a német titkos rendőrség orvul meggyilkolta a zsidó filozófust, Theodor Lessinget, a nácik – akik már ellopták Einstein megtakarítását, kifosztották a nyaralóját, átkutatták a berlini lakását és elvitték a hegedűjét, komoly vérdíjat tűztek ki a világhírű tudós fejére. 

Einstein feleségével, Elsával  együtt Belgiumba menekült az egyre jobban fokozódó náci terror elől. 1933 március 15-én kötött ki hajójuk Antwerpenben, ahol Arthur De Groodt, a Genti Egyetem professzora és felesége nyújtottak menedéket nekik. Einstein jó barátságba került Erzsébet belga királynével és I. Albert belga királlyal, akikkel együtt hegedült. Belgiumban a belga kormány titkos rendőröket rendelt ki Einstein védelmére. A tengerpari házukat azonban nem tartották biztonságosnak. A vérdíj kitűzésének másnapján Einstein engedett felesége, Elsa kérésének, hogy egy időre hagyja őt a belgiumi Ostend közelében bérelt otthonukban és meneküljön át Angliába. Einstein miután elhagyta Belgiumot, soha többé nem tért vissza a kontinensre.

I. Albert belga király által készített csoportkép Belgiumban, 1932-ben prominens fizikusok és Erzsébet belga királynő közt Théophile De Donder (jobbról az első) és Albert Einstein (jobbról a hatodik).
Fotó: Researchegate

1933 szeptemberében egy félreeső, egyszerű norfolki fakunyhóban,  Roughton Heath-ben rejőzött el a fejére vérdíjat kitűző, illetve a meggyilkolására törekvő nácik ügynökei elől a világ legnagyobb tudósa, ahol 3 hetet töltött. A kis norfolki kunyhó az antifasiszta konzervatív parlamenti képviselő és első világháborús tengerész-parancsnok, Oliver Locker-Lampson tulajdona volt, aki felajánlotta, hogy menedéket nyújt neki és megvédi. Ott tartózkodása idején fegyveres testőr őrizte Albert Einsteint. 

Albert Einstein titkárnőjével B Howarddal, Oliver Locker-Lampsonnal és egy fegyveres őrrel 1933-ban a kunyhón kívül.
Fotó: The Guardian

Einstein közismerten szenvedélyes szószólója volt az erőszakmentességnek és a pacifizmusnak. De a kunyhóban eltötltött három hét után a Royal Albert Hall-nál tízezer ember előtt megtartott beszédében már azt mondta, hogy az európai civilizációt egzisztenciális veszély fenyegeti ami ellen harcolni kell. Amikor Einstein beleegyezett, hogy megtartja beszédét a Royal Albert Hall-i eseményen és pénzt gyűjt a Németországból menekült zsidó tudósok részére, a Daily Mail kritizálta és felszólította, hogy fejezze be a náci uralom elleni "meggondolatlan agitációt" ebben az országban.

Ezen a távoli menedékhelyen, a fegyveres testőrök védelme alatt töltött idő alatt döbbent rá Albert  Einstein arra, hogy hírnevét kihasználva fel kell, hogy szólaljon a nácik ellen, cselekvésre hívva fel a világ vezetőit. 

Albert Einstein Oliver Locker-Lampsonnal a kunyhón kívül 1933-ban.
Fotó: BBC News

Még ugyanebben az évben Locker-Lampson kiemelte Einstein helyzetét a parlamentben, és benyújtott egy – végül sikertelen – törvényjavaslatot is, hogy tejesszék ki az állampolgárság lehetőségét a brit birodalmon kívül élő zsidó lakosokra.

Einstein elhíresült  beszédében felszólította a nemzeteket, hogy álljanak ellen azoknak az erőknek, amelyek azt az intellektuális és individuális szabadságot fenyegetik, amit elődeik keserű küzdelmek árán kivívtak. Két nappal a beszéd után Einstein az Egyesült Államokba utazott, és elfogadott eg professzori kinevezést a Princetoni Egyetemen az Institute for Advanced Study intézetben. Felesége, Elsa útközben csatlakozott hozzá.  A tengerentúlon zajló náci zsidóüldözés miatt Einstein kezdeményezte, hogy az Egyesült Államok ajánljon fel vízumot a náci üldöztetés elől menekülő zsidóknak és segítsen megalapítani a világ első menekült segélyező ügynökségét, a Nemzetközi Menekültügyi Bizottságot (International Rescue Committee). Einstein élete hátralevő részét az Egyesült Államokban töltötte.

Einstein beszél egy "Tudomány És Civilizáció" előadáson 1933-ban a Royal Albert Hallban, Londonban.
Fotó: National Geographic

 

Albert Einstein nem vett részt az amerikai atombomba-pojektben, az FBI megfigyelés alatt tartotta és aktát vezetett róla

Az 1930-as években a fizikusok kezdtek komolyan gondolkodni azon a lehetőségen, hogy a maghasadás elve alapján atombombát lehetne kifejleszteni. Ezt egyébként még korábban, az 1920-as években ő is megvizsgálta, de nem tartotta lehetségesnek.  1938-39-ben Otto Hahn, Eritz Strassmann, Lise Meitner és Otto Frisch urániumatomokat hasítottak és bebizonyították, hogy ily módon hatalmas mennyiségű energia szabadítható fel. Ezért Einstein 1939-ben Szilárd Leóval közösen levelet írt Roosevelt elnöknek, hogy félő, hogy a németek nukleáris fegyveren dolgoznak, ami óriási fenyegetést jelent és meg kellene előzni őket. Ezért sürgette, hogy kezdjék meg az amerikai atombomba kifejlesztését. Bár Einstein pacifista volt, de a nácik felemelkedésével belátta, hogy vannak olyan helyzetek, amiket nem lehet békés úton megoldani. 

Albert Einstein átveszi az amerikai állampolgársági okiratát
Fotó: Wikimedia Commons

 

Amikor három menekült fizikus bizalmasan közölte Einsteinnel, hogy lehet, a nácik egy új fegyvert, atombombát fejlesztenek, eldöntötte, hogy cselekszik. A kormányokhoz intézett korábbi pacifista kérései ellenére,  Einstein 1939-ben ezért írta meg levelét Franklin D. Roosevelt elnöknek, hogy riassza az amerikai vezetést.Részeben ennek a levélnek köszönhetően döntött úgy az amerikai kormány, hogy kifejleszti az atombombát; Roosevelt válasza az 1941-ben elindított Manhattan Projekt, az amerikai atombomba-program volt. Einsteinnek azonban ebben nem volt már semmilyen szerepe, egyrészt, mert sosem kérték fel erre, másrészt, nem is akart a programban részt venni. 

Einstein és Szilárd Leó.
Fotó: Origo

 1945 tavaszán írt egy másik levelet is Rooseveltnek, amelyben már arra kérte az elnököt, hogy találkozzon a Manhattan-program tudósaival, akik komolyan aggódnak a bomba befejezésének siettetése és háborús bevetése miatt, annak ellenére, hogy a vereséget szenvedett náci Németországnak nem sikerült kifejlesztenie az atombombát. Roosevelt április 12-én meghalt, még mielőtt elolvashatta volna a levelet. Amikor 1945 augusztusában Einstein a szabadsága alatt megtudta, hogy Hirosima felett felrobbantották az első bevetett atombombát, csak annyit suttogott: „Ó Istenem.”

Mint a híres tudós halála után az FBI terjedelmes, 1427 oldalas nyilvánosságra hozott aktáiból kiderült, Einsteinnek azért nem volt szerepe a projektben, mert az Amerikai Egyesült Államok kormánya nem tartotta őt megbízhatónak a pacifizmusa, és a szocilista szervezetekkel való kapcsolatai miatt. John Edgar Hoover, az FBI igazgatója egyenesen azt javasolta, hogy távolítsák el az Amerikai Egyesült Államokból a „Külföldieket kizáró törvény” (Alien Exclusion Act) alkalmazásával, de a külügyminisztérium elutasította Hoover indítványát. 

Albert Einstein és Nathan Rosen. Einsteint Hoover ki akarta tiltatni Amerikából
Fotó:  Wkimedia Commons /Princeton University

Ennek ellenére a háború alatt felkérték, hogy segítse az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetét azzal, hogy értékeli a fegyverkezési terveket, amit meg is tett, sőt, még azzal is támogatást nyújtott, hogy felbecsülhetetlen értékű kéziratait aukcióra bocsátotta, köztük a speciális relativitáselmélet kézzel írott másolatát, ami 6,5 millió dollárért kelt el és ezek bevételét a védelmi költségvetés rendelkezésére bocsátotta.

Hoover szokás szerint az FBI megfigyelési és információgyűjtési hatalmát arra használta, hogy károsító információkat gyűjtsön politikusokról az országban és a legsértőbb adatokat saját személyes ellenőrzése alatt tartotta. A titkos aktákat felhasználta, hogy megőrizze igazgatói pozícióját az FBI-nál, és képes volt megfélemlíteni még a regnáló elnököket is azzal fenyegetve őket, hogy káros információkat szivárogtat ki.
Fotó: Britannica Lexikon

Einstein Hirosima után megbánta az atombomba kifejlesztését szorgalmazó levelének megírását és hátralevő életében a nukleáris leszerelésért küzdött. Azt javasolta, hogy a nukleáris fegyvereket  vegyék nemzetközi kontroll alá, ezért részt vett az Atomtudósok Sürgősségi Bizottságának (Emergency Committee of Atomic Scientists) létrehozásában. 

 

Az antikommunista hisztéria, a mccarthyizmus

 

Einstein nyíltan fellépett az 1950-es években az Amerikai Egyesült Államokban dúló antikommunista hisztéria ellen is. A McCarthy szenátor vezette Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság kongresszusi nyomozói sok ártatlan embert félemlítettek meg és tették tönkre a karrierjüket. „Minden intelligens embernek, akit az egyik bizottság elé hívnak, meg kellene tagadnia a tanúskodást” - jelentette ki Einstein 1953-ban. E kijelentése miatt gyalázkodó vezércikkek jelentek meg ról a Washington Postban és a New York Timesban.

Az  Egyesült Államok szenátora, John McCarthy (középen) egy a kormányba való állítólagos kommunista beszivárgást vizsgáló nyomozás során, 1954-ben.
Fotó: Britannica Lexikon

A szenvedélyes pacifista, a rasszizmus nyílt kritikusa - Einstein úgy vélte, a rasszizmus Amerika „legrosszabb betegsége”-, arra használta óriási presztízsét, hogy denunciálja a hatalma csúcsán lévő McCarthyt, nyilvánosan arra buzdítva az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság (HUAC: House Un-American Activities Committee) elé beidézett tanúkat, hogy utasítsák el a tanúskodást.