Cynodontok: Döbbenetes felfedezés az emlősök evolúciójában

Két cynodont: Riograndia és Brasilodon.

Fotó: Jorge Blanco

A Brazília déli részén felfedezett új cynodont fosszíliák jelentős áttöréshez vezettek az emlősök evolúciójának megismerésében. A felfedezést a Bristoli Egyetem paleontológusai és argentin és brazil kollégái tették. Ezek a fosszíliák a két cynodont, azaz proto-emlős, a Brasilodon quadrangularis  és a Riograndia guaibensis fajokhoz tartoznak, meghatározó bepillantást nyújtanak az emlős állkapocs és középfül fejlődésébe, és megmutatják az evolúciós kísérleteket, amik a korábban véltnél évmilliókkal korábban történtek.

Az emlősök a gerincesek közt kitűnnek eltérő állkapocs szerkezetük és a három középfül csont jelenléte miatt. Ez az átalakulás a korábbi gerincesekből, melyeknek egy középfül csontja volt, régóta lenyűgözi a tudósokat. Az új tanulmány feltárja, hogy az emlős ősök, a cynodontok, hogyan fejlesztették ki ezeket a jellemzőket az idő folyamán. A kutatók CT vizsgálattal digitálisan rekonstruálták a cynodontok állkapocs ízületét. Először sikerült ilyen rekonstrukciót végrehajtani.

Két cynodont: Riograndia és Brasilodon.
Fotó: Jorge Blanco / Bristoli Egyetem

 

A különböző cynodont csoportok kísérleteztek a különböző állkapocsízület fajtákkal

 

A kutatók a Riograndia guaibensisnél kimutattak egy „emlős stílusú” kapcsolatot a koponya és az alsó állkapocs között. Ez a faj 17 millió évvel azelőtt élt, mint a korábban legrégibb ismert példája ennek a struktúrának, de ezt a kapcsolatot nem találták a Brasilodon guadrangularisnál, mely faj az emlősökkel közelebbi rokonságban áll. Ez azt mutatja, hogy a meghatározó emlős állkapocs jellemző sokszor kifejlődött a cynodontok különböző csoportjainál, a vártnál korábban.

Ezek a felfedezések azt sugallják, hogy az emlős ősök kísérleteztek a különböző állkapocs funkciókkal, ami az emlős jellemzők evolúciójához vezetett függetlenül a különböző családfákban. Az emlősök korai evolúciója a korábban ismertnél messze komplexebb és változatosabb volt.

James Rawson a Bristoli Földtudományi Iskola munkatársa, a tanulmány vezető szerzője azt mondta, hogy az emlős állkapocs kapcsolat megszerzése kulcsfontosságú pillanat volt az emlős evolúcióban. Ezek az új brazil fosszíliák azt mutatják, hogy a különböző cynodont csoportok kísérleteztek a különböző állkapocsízület fajtákkal, és ezek az egykor unikálisan emlősnek tekintett jellemzők számtalanszor kifejlődtek más családfákban is.

Ennek a felfedezésnek széles körű következményei vannak az emlős evolúció korai szakaszának megismerését illetően, és illusztrálja, hogy az olyan jellemzők, mint például az emlős állkapocsízület és a középfül csontok mozaikosan fejlődtek ki, a különböző cynodont csoportok szerte kialakult.

A dolgozat társszerzője, Dr. Pam Gill, a Bristoli Egyetem és a Természettudományi Múzeum munkatársa azt mondta, ez a tanulmány három kulcsfontosságú cynodont taxonból, a Brasilodon, a Riograndia és az Oligokyphus taxonból származó példány miatt volt lehetséges, melyeket megvizsgáltak, hogy rekonstruálják az állkapocsízületet. A Brasilodon és a Riograndia legutóbbi Brazíliából származó példányai új információt nyújtottak, de fontos volt megvizsgálni a Természettudományi Múzeum gyűjteményében lévő Oligokyphus példányokat is. Bár az Oligokyphust eredetileg az 1950-es években leírták, a részletes, legújabb vizsgálatok megerősítették a korábbi állkapocsízület struktúra magyarázatokat, lehetővé téve, hogy magabiztosan belefoglalják az analízisbe.

(Forrás: Bristoli Egyetem: https://www.bristol.ac.uk/)