1884-ben Thomas Stevens első férfiként már körbebiciklizte a Földet, és ezután a női kísérlet sem váratott sokat magára. A kerékpár új lehetőségek tárházát jelentette a hölgyeknek is, hiszen egyszerű és olcsó közlekedési eszközként könnyen elérhető volt bárki számára. Nemcsak a férfiaktól független utazást segítette, hanem átalakította az öltözködést is. Az 1890-es évek bicikliőrülete Annie-t is elérte, aki fejébe vette, hogy nők közül úttörőként követi Stevens példáját.
15 hónap alatt a Föld körül
A legendává vált kalandor Annie Cohen néven egy litván származású zsidó családba született. Szülei ötéves korában döntöttek úgy, hogy az Egyesült Államokban próbálnak szerencsét. Bostonban telepedtek le, és ott nevelték fel gyermekeiket, de 1887-ben két hónap különbséggel hagyták árván őket, a két idősebb testvérre bízva a kicsik nevelését. Annie egy évvel később, tizennyolc éves korában ment férjhez Max Kopcsovszkij kereskedőhöz. Már háromgyerekes édesanyaként, férjét hátrahagyva vágott neki az útnak 1894-ben egy Columbia biciklivel. Első célja Chicago volt, ahova a fizikai kihívás és sérülések miatt 4 hónap alatt ért el. De nem volt hajlandó feladni, és mivel a hegyeken nem tudott átkelni a tél beállta előtt, némi pihenő után New Yorkig kerékpározott, ahol hajóra szállt.
Nem kizárólag két keréken utazott, több alkalommal szállt vonatra és hajóra is, ezért rekordját sokan megkérdőjelezik. Európán és Ázsián keresztül tért vissza Amerikába és útja során hihetetlen kalandokba keveredett.
Történeteit, melyekkel hazatérése után turnézott, valóban nehéz elhinni,
beszámolói szerint ugyanis tigrisre vadászott Indiában, és az éppen zajló első kínai–japán háborúknak is szemtanúja volt. Amit Willy Fog 80 nap alatt próbált elérni – bármilyen közlekedési eszközt igénybe véve –, azt Annie 15 hónap leforgása alatt teljesítette. Az utazás hasonlóan indult a megtörtént eseményeken alapuló Verne regényhez, Annie is egy fogadás miatt vállalkozott a kísérletre. Ennek ténye azonban vitatott, sokak szerint csak híresztelés annak érdekében, hogy az események híre minél több emberhez eljusson.
Két keréken az egyenjogúságért
Annie útjáról tudósítva gyakran hivatkoztak „guruló hirdetőtábla”-ként a szponzorcég nevét is felvevő Annie Londonderry-re, aki 100 dollárnyi összegért az út során a Londonderry Lithia Spring Water Company nevét használta. A kísérlet célja azonban nemcsak a pénzszerzés volt Annie számára:
eltökélten bizonyítani akarta, hogy a nők képesek ugyanolyan fizikai kihívásokat teljesíteni, mint a férfiak.
Sikere a sporton és a testi erőn keresztül segítette a női egyenjogúságot elérni vágyók küzdelmét. Sikerének titka egyértelműen a kitartása és eltökéltsége volt, hogy megmutassa: egy háromgyerekes, bevándorló munkáscsaládba született nő is képes lenyűgöző fizikai teljesítményre. Eredményeit ugyan sokan megkérdőjelezték, de a nőkre gyakorolt hatását senki nem vitatta el.
Népszerűvé tette a biciklizést, az utazás és a testmozgás ezen új formáját. Diadalához hozzájárult a ruházat is, hiszen a korban jellemző női öltözet nem volt alkalmas ilyen távolságok megtételére – ráadásul két keréken. Annie Chicagóig jutott el szoknyában, majd ráébredve annak alkalmatlanságára, nadrágra cserélte, és úgy folytatta útját. Ez a bloomers néven futó bő nadrág sokkal biztonságosabb öltözéket jelentett kerékpározás esetén, és hamar elterjedt a hölgyek körében.
Önreklámozó tehetségének is köszönhetően Annie Londonderry a 1890-es évek legünnepeltebb és leginspirálóbb nőjévé vált, aki még a saját mítoszát is megalkotta. A női emancipáció egyik új eszközét, a kerékpárt választotta, hogy saját nevét is beírja a történelemkönyvekbe. Susan B. Anthony így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „a bicikli többet tett a női emancipáció érdekében, mint bármi más a világon”.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.