Újratanítják a költözésre a kihalásból visszatért madarat

A kihalás szélére sodródott tarvarjak csapatát „nevelőszülők” vezetik egy apró repülőgépen

A tarvarjú (Geronticus eremita) a 16. században pusztult ki Közép-Európában a vadászat és főként fiókáinak étkezési célú gyűjtése miatt. Ez azt jelenti, hogy a madár háromszáz éve a kihalás szélére sodródott Közép-Európában. Most visszatért, de és tudós „nevelőszülőknek” egy apró repülőgép segítségével kell megtanítani őket arra, hogyan repüljenek újra a rég elfeledett vonulási útvonalaikon.

Harminchat ilyen veszélyeztetett madár követ most egy ultrakönnyű repülőgépet 2800 kilométeren át Ausztriától egészen Spanyolországig, egy olyan úton, amely akár ötven napig is eltarthat. A repülés során „emberi nevelőszülők” ülnek a repülőgép hátulján, akik integetnek és bátorító kiáltásokkal biztatják a sok száz évre a kihalás szélére sodródott madarakat repülés közben. A szerkezetet az ötlettel előálló Johannes Fritz biológus vezeti, amelynek hátulján egy kis ventilátorszerű motor van, és egy sárga ejtőernyő tartja a levegőben.

A kihalás szélére sodródott tarvarjak csapatát „nevelőszülők” vezetik egy apró repülőgépen
Fotó: AP

Szinte szürreális élmény, ott fent lenni az égen ezekkel a madarakkal, látni őket a levegőben, a repüléshez tökéletesen kialakított formában. Megható és rendkívüli tapasztalat"

 – magyarázta Fritz a The Guardian online portálnak, aki szerint ez az első kísérlet egy vándorló faj visszatelepítésére ezzel a technikával.

 

A kihalás szélére sodródott faj tér vissza

Fritzet az 1996-os Fly Away Home című film ihlette, amelyben a főszereplő egy ultrakönnyű repülőgéppel repül, hogy megmutassa az elárvult libáknak a vándorlási útvonalat. A film Bill Lishman természettudós „Lúd atya” című munkáján alapult, aki 1988-ban ugyanígy tanította a kanadai ludakat.

A tarvarjú (Geronticus eremita) egykor elterjedt madárnak számított Észak-Afrikában, az Arab-félszigeten és Európa nagy részén, de széles körben vadászták, élőhelyüket pedig elpusztították. Így nem csoda, hogy több mint háromszáz évre a kihalás szélére sodródott Közép-Európában, kis populációi csak állatkertekben maradtak fenn.

A madaraknak jellegzetes kopasz vörös fejük és hosszú hajlított csőrük van
Fotó: Waldrapp

Az állományuk növelésére irányuló tenyésztési erőfeszítések az elmúlt két évtizedben sikeresek voltak, de a vadon élő ősök útmutatása nélkül ezek a kopasz, vörös fejükről és hosszú, ívelt csőrükről ismert madarak már nem tudták, hogy melyik irányba repüljenek télire. A korai visszatelepítési kísérletek nagyrészt sikertelenek voltak; a madarak ahelyett, hogy a megfelelő telelőhelyekre, például az olaszországi Toszkánába tértek volna vissza, más irányba repültek és elpusztultak"

– mutatott rá Fritz, hozzátéve, hogy az utazásra való felkészítés érdekében a fiókákat néhány napos korukban elszállították az ausztriai Rosegg állatkertben lévő költőtelepükről és egy madárházba vitték őket, ahol emberi nevelőszülő gondozta őket. A madarak így eléggé megbíznak az emberben ahhoz, hogy kövessék őket a vándorlási útvonalon.

A tarvarjak idén már 17. alkalommal utaznak az embervezetőik segítségével. 

A jelenlegi madárcsapat még úton van:

• augusztus 13-án indultak el és 
• várhatóan október elején érkeznek meg az andalúziai Vejer de la Fronterába. 

A telelőhelyre érve teljesen önállóvá válnak, és már nincs szükségük a „nevelőszülőkre”, bár még évek múlva is felismerik őket és lelkesen közelednek, hogy „köszönjenek” – a madaraknak van egy rituális üdvözlésük, amelynek során széttárják a hajukat, meghajolnak és „chrrupp” hangot adnak ki.

A projekt 2002-ben indult. Az első madár 2011-ben tért vissza emberi segítség nélkül Toszkánából Bajorországba. Az első generációk már szaporodnak a vadonban, és megtanították utódaiknak az embertől tanult vándorlási útvonalat.