2003-ban a tudósok körülbelül hét percre visszafordították a kihalást. A feltámasztott vonal az ibériai vadkecske (Capra pyrenaica pyrenaica) volt. Az alfaj utolsó ismert tagja, egy Celia nevű nőstény három évvel korábban elpusztult. (A régebben kihalt mamut visszahozása azért nehezebb feladat.)
A tudósok Celia halála előtt DNS-t gyűjtöttek a füléből, és genetikai anyagát egy háziasított kecske petesejtjébe fecskendezték, amelynek a sejtmagját eltávolították. Az így létrejött klón - az első és akkoriban egyetlen kihalt élőlény, amelyet újraélesztettek - nem sokkal születése után tüdőrendellenesség miatt elpusztult.
Bár ez az erőfeszítés nem hozott létre egészséges állatot, a „kihalás-visszafordítás” tudománya az elmúlt két évtizedben drámai fejlődésen ment keresztül.
A technológia már nem jelent jelentős akadályt a nemrégiben kihalt fajok újjáélesztése előtt, és sok esetben elegendő DNS-sel rendelkezünk ahhoz, hogy a klónozáshoz funkcionális genomokat állítsunk össze. A kérdés nem is annyira az, hogy fel tudjuk-e támasztani az eltűnt fajokat, hanem az, hogy fel kell-e támasztanunk.
Néhány vállalat nem várja meg a választ erre a kérdésre.
A Colossal Biosciences, egy texasi székhelyű biotechnológiai és géntechnológiai vállalat például három ikonikus kihalt fajt tervez visszahozni: a dodót (Raphus cucullatus), a erszényesfarkast (Thylacinus cynocephalus) és a gyapjas mamutot (Mammuthus primigenius).
A Colossal honlapja szerint a végső célja ezeknek a kihalás-visszafordítási erőfeszítéseknek az, hogy „gazdagítsák a biológiai sokféleséget, pótolják a létfontosságú ökológiai szerepeket és erősítsék az ökoszisztémák ellenálló képességét.”
Más szakértők szerint azonban nem zárható ki a katasztrofális kimenetel sem.
„Emberként önhitten azt képzeljük, hogy képesek vagyunk irányítani a technológiánkat” - mondta Oswald Schmitz, a Yale Egyetem populáció- és közösségi ökológia professzora a Live Science-nek. „Én erről nem vagyok annyira meggyőződve.”
A természetvédők még a legjobb esetben is kételkednek abban, hogy az évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt kipusztult élőlények visszahozása annyi hasznot hozna, mint a még életben lévők megőrzése.
Ami eltűnt, az eltűnt”
- mondta Schmitz.
A közelmúltban elért áttörések révén a tudósok „közelebb kerültek, mint az emberek gondolnák” a rég kihalt fajok újjáélesztéséhez - mondta Ben Lamm, a Colossal Biosciences társalapítója és vezérigazgatója a Live Science-nek.
A cég célja, hogy 2028-ra előállítsa az első mamutnak látszó borjakat, és „nagyon valószínű, hogy előtte még egy másik fajjal is találkozhatunk” - mondta Lamm, utalva a Colossal más projektjeire.
A gyapjas mamutok 300 000–10 000 évvel ezelőtt éltek az Északi-sarkvidéken.
A borjak előállításához a Colossal tudósai először azonosítani fogják a gyapjas mamut legemblematikusabb fizikai jellemzőit kódoló géneket, amelyek például a bozontos szőrzetet, az ívelt agyarakat, a zsírlerakódásokat és a kupola alakú koponyát kódolják.
Ezt követően ezeket a géneket beillesztik a közeli rokon, tehát genetikailag hasonló ázsiai elefántok (Elephas maximus) genomjába.
„A kihalás-visszafordításnak többféle jelentése lehet - és a kihalásmentesítési képességünk attól függ, hogyan határozzuk meg” - mondta Love Dalén, a Stockholmi Egyetem paleogenetikusa és az evolúciós genomika professzora a Live Science-nek küldött e-mailben.
A kihalás-visszafordítás abban az értelemben, hogy „a kihalt fajra hasonlító hibrid faj egy formáját hozzuk létre korlátozott számú kulcsfontosságú gén kicserélésével”, akkor lehetséges, ha a kihalt fajból rendelkezésre áll DNS - mondta Dalén, aki a Colossal tanácsadó testületének tagja. (A dinoszauruszoktól nem áll rendelkezésre DNS, így a Jurassic Park létrehozása jelenleg inkább csak vágyálom.)
A kihalt fajjal genetikailag azonos állat létrehozása bonyolultabb, és a fajtól függ."
Az olyan fajok esetében, amelyek a közelmúltban haltak ki, és amelyekből jó minőségű DNS-minták állnak rendelkezésre, mint például a Celia, ez lehetséges lehet” - mondta Dalén. A mamutok esetében azonban nem ez a helyzet.
Dalén és kollégái közel kerültek a gyapjas mamut teljes genomjának szekvenálásához, de a DNS néhány régiója, például néhány ismétlődő kódsor még mindig kihívást jelent.
A Colossal Biosciences eddig több mint 60 részleges gyapjasmamut-genomot szerzett meg, amelyeket az elefántok genomjának laboratóriumi szerkesztéséhez fog felhasználni, mondta Lamm. Amint megállapodtak egy DNS-szekvenciában, a Colossal képviselői szerint egy hibrid elefánt-mamut embriót fognak beültetni egy ázsiai vagy afrikai elefánt (Loxodonta) béranyába.
A cég tervezi a dodó és az erszényesfarkas feltámasztását is.
„A dodó esetében egy majdnem teljes genommal rendelkezünk” - mondta Lamm, míg a csak a múlt században kihalt erszényesfarkas esetében „sokkal jobb genetikai adatokkal rendelkezünk már a kezdetektől fogva”. A dodónál a Colossal azt tervezi, hogy a genetikai anyagot házityúkba (Gallus domesticus), az erszényesfarkas esetében pedig egérszerű erszényesekbe, a kövérfarkú dunnartba (Sminthopsis crassicaudata) ülteti be.