Mahdi: felkelést robbantott ki Szudánban az önmagát messiásnak tekintő férfi

Az 1898-ban lezajlott omdurmáni csatában Szudán elvesztette a függetlenségét az angolokkal szemben

Fotó: Defence Academy of the United Kingdom

Az egyiptomi, majd brit fennhatóság alatt álló Szudánt az önmagát mahdinak kikiáltó Muhammad Ahmad próbálta felszabadítani. A felkelés sikerei a férfi halála miatt nem voltak tartósak, a mahdista államot végül a britek egyiptomi segítséggel foglalták el.

A mahdi szó az iszlámban a messiást takarja, aki az idők végén Isten küldöttjeként tér vissza és legyőzi a gonoszt. 1881 júniusában a népszerű tanító, Muhammad felvette az al-Mahdi nevet, és ebben a szerepében (többek között) egyenlőséget és vagyonközösséget hirdetett. A Szudánban élők erre rendkívül fogékonyak voltak. Mivel a messiásváró hit erőssége már korábban is alkalmat adott a vallási gyökerű politikai mozgalmak kibontakozására, Muhammad kijelentései nagy visszhangot keltettek. Rengetegen mozdultak meg őt követve, de a brit hatóságok nem tartottak tőle. 

Mahdi teokratikus rendszert vezetett be, amit a "messiás" halála után az angolok fegyveres erővel számoltak fel
Fotó: Wikimedia Commons

A tanítvány felülmúlja mesterét

Muhammad Ahmad ibn Abd Alláh egy hajóács fiaként született az észak-szudáni Dongolában. Családja rendkívül vall ásos és hagyománytisztelő volt, és Mohamed próféta leszármazottjainak tekintették magukat. A róla elnevezett fiú és fivérei előbb édesapjukat, majd nem sokkal később édesanyjukat is elveszítették. Muhammad bátyjai apjuk örökségét ápolva kereskedőként és hajóépítőként igyekeztek fenntartani magukat, ő maga azonban nem követte a családi példát. 

A hit iránti erőteljes érdeklődése már kisgyermekként is megmutatkozott, ezért Kartúmban kezdett tanulni. 

Vonzotta a vallási aszkétizmus és a miszticizmus, amelyeket szélsőségesebb vallási csoportok között talált meg.

Mahdi, vagyis Muhhamad Ahmad portréja egykorú kőnyomaton
Fotó: Wikimedia Commons

Példaképe és mentora egy szudáni szekta alapítójának unokája, Muhammad Sharif Nur al-Dai’m sejk lett. Ahogy népszerűsége egyre nőtt és az egyszerű emberek tanítója lett, a közöttük kezdetben kialakult mester-tanítvány viszony egyre inkább elmérgesedett. A szakítás ugyan végleges volt, de Sharif halála után követői elismerték Muhammad Ahmadot vezetőjükként. 

A 19. század második felében a még oszmán fennhatóság alatt álló, de viszonylagos függetlenséget élvező Egyiptom egyre erőszakosabb déli irányú terjeszkedésbe kezdett. A Szuezi-csatorna építése miatt 1875-ben az államcsődöt jelentő ország brit vezetésű nemzetközi ellenőrzés alá került.

A Szudánban zajló felkelés leverésében indiai harcosok is részt vettek. a britek oldalán
Fotó: Wikimedia Commons

A Brit Birodalom a szudáni területekre is küldött hivatalnokokat, akiknek az egyik feladata a régióban még az akkoriban is jellemző rabszolgaság felszámolása volt. 1877-ben a korábban Kínában is sikeres Charles George Gordon, azaz Gordon pasa lett a főkormányzó. A növekvő európai befolyással egyre nagyobb lett a feszültség is, ami végül az 1881-ben Muhammad bejelentése nyomán elkezdődő Mahdi-felkelésben csúcsosodott ki.

A mahdista állam születése 

Az első időszak még kevésbé jelentős harcokkal telt, de a felkelők 1883-ban elfoglalták El Obeidet, megsemmisítve ezzel a tízezer fős brit haderőt. A mahdista csapatok sikerei miatt brit nyomásra az egyiptomi sereget is evakuálták és feladták Szudánt. Kartúm elfoglalását tárgyalások útján akarták elkerülni, ám ezek nem vezettek eredményre: 

a mahdisták tízhónapnyi ostrom után meghódították a várost, melynek során Gordon pasa is életét vesztette. 

Al-Mahdi Szudán új központját Omdurmánban állította fel. 1885-ben, sikerei csúcsán a felkelés vezetője gyanús körülmények között, de feltehetőleg tífuszban hunyt el. Az utódlásról nem rendelkezett, de a mahdista állam még egy évtizedig fennállt.

A szudániak nem tudtak eredményesen szembe szállni a modern harceszközökkel felszerelt brit gyarmatosítókkal
Fotó: Wikimedia Commons/Robert Kelley

 A háborús helyzet nem múlt el, és a nagyhatalmi érdekek sem engedték Szudán elszakadását Egyiptomtól. Horatio Herbert Kitchener ezredes 1890-től kezdve dolgozott a szudáni hadjárat részletein. Az egyiptomi és brit csapatok 1896-ban indultak meg Szudán ellen, a felkelés végét az omdurmáni csata jelentette. Kitchener teljes győzelmet aratott, a harcokban megsérült a városban eltemetett al-Mahdi sírja is. Szudán Angol-Egyiptomi Kondomínium lett, új státusza 1956-ig állt fenn. Al-Mahdi emlékét máig őrzik és a napjainkra is jellemző vallási fundamentalista irányzat elődjének tekintik.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.