Pallavicini Zita őrgrófnő: Az egykori arisztokrata kastélyoknak az egész nemzet történelmi kincseivé kell válniuk

Pallavicini Zita őrgrófnő a tiszadobi kastély parkjában

Fotó: Fotó: Havran Zoltán - Magyar Nemzet

Különös érzés kerített hatalmába, amikor a festői környezetben álló és a közelmúltban főnix-madárként megújult tiszadobi Andrássy-kastély teraszán őrgróf Pallavicini Zitával, a magyar történelemben oly nagy szerepet játszott Andrássy-család Magyarországon élő egyedüli egyenesági leszármazottjával beszélgettem. A Loire-menti kastélyokra emlékeztető pazar épületet a család leghíresebb tagja, gróf Andrássy Gyula, az 1867-es kiegyezés első felelős miniszterelnöke, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb hatású nemzetközileg elismert diplomatája és első közös birodalmi külügyminisztere építtette, a népszerű legenda szerint bizalmas barátnője, Erzsébet császárné, a magyarok szeretett királynéja, Sisi tiszteletére. A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretein belül régi pompájában helyreállított műemléképület történelmi atmoszférát árasztó falai között adott interjút az Origónak Pallavicini Zita őrgrófnő múltról és jelenről, valamint azokról a lehetőségekről, amit Tiszadob és a kormányzat támogatásával folyamatosan megújuló egykori arisztokrata kastélyok adhatnak az országnak.

Tudomásom szerint ma Ön az egyetlen Magyarországon élő egyenesági leszármazottja a nagy múltú Andrássy családnak, amely olyan hírességeket adott a magyar történelemnek, mint a tiszadobi kastélyt megálmodó Andrássy Gyula grófot, az 1867-es kiegyezés utáni első felelős magyar miniszterelnököt, illetve az első közös birodalmi külügyminisztert, vagy testvérét, Andrássy Manót, a „Vasgrófot”, akinek hervadhatatlan érdemei voltak a modern magyar kohászati ipar megteremtésében, nem különben ifj. Andrássy Gyulát, aki -a történelem különös fintoraként - míg édesapja az első, ő a Monarchia utolsó közös külügyminiszteri tisztségét tölthette be. De itt, a tiszadobi kastély falai között született meg – az Ön szavait idézve – a „lázadó grófnő”, Andrássy Katinka, Károlyi Mihály gróf hitvese, és megfordult e falak között az Ön dédanyja, Andrássy Borbála is. Ejtene néhány szót az Andrássyakkal fennálló rokoni kapcsolatáról? 

Ükapám, Andrássy Tivadar, ifj. Andrássy Gyula fia, aki nemcsak politikusként, hanem a kor egyik híres műgyűjtőjeként és művészetpártolójaként is ismert és aki többek között Munkácsy Mihállyal, illetve Rippl-Rónai Józseffel ápolt szorosabb baráti kapcsolatot, id. Andrássy Gyula elsőszülött fia volt. Az ükanyámmal, gróf Zichy Eleonórával megkötött házasságukból négy leányuk származott, Ilona, Borbála, Katinka és Klára. 

Őrgróf Pallavicini Zita a szépapja, Andrássy Gyula építtette tiszadobi kastély előtt
Fotó: Fotó: Havran Zoltán - Magyar Nemzet

Apai dédapám, id. Pallavicini György őrgróf 1911. január 30-án vezette oltár elé Borbála dédanyámat, tehát az ő vérvonalán a szépapám id. Andrássy Gyula. Borbála dédanyámnak, aki 1945 után is itthon maradt, különösen sanyarú sors jutott osztályrészéül. A kommunista rezsim, amely nemcsak fizikailag, hanem lelkileg, szellemileg is igyekezett megsemmisíteni a régi történelmi magyar családokat, dédanyámat más sorstársaihoz hasonlóan mindenétől megfosztotta, majd internálta. 

Az ávósok 1951-ben Besenyszögre hurcolták, ahol először az egyik tanya disznóólját jelölték ki „szálláshelyéül”. 

Ez is jól illusztrálja az akkori kommunista rendszer végtelen aljasságát, mivel nem elégedtek meg az országért egykor oly sokat tett történelmi családok egzisztenciális ellehetetlenítésével, hanem még meg is akarták alázni őket.

Gróf Andrássy Tivadar portréja a tiszadobi Andrássy-kastélyban
Fotó: Origo - Elter Tamás

Ami a legjobban idegesítette a kommunistákat, hogy még az ehhez hasonló atrocitások ellenére sem sikerült megtörniük a mindenükből kiforgatott és a teljes ellehetetlenítésre ítélt arisztokraták tartását. 

Ahogy dédanyám mondta, elvehetik mindenünket, de a lelkünk nem eladó. 

1956-ban elhagyta az országot, és mivel 1968-ban meghalt, sajnos, vele már nem találkozhattam. 

Pallavicini őrgrófnő szépapja, Andrássy Gyula gróf portréja mellett a tiszadobi kastélyban
Fotó: Fotó: Havran Zoltán - Magyar Nemzet

Húgával, Károlyi Mihály özvegyével, az idehaza csak „vörös grófnőként” emlegetett Katinka nagynénémmel viszont néhányszor volt alkalmam személyesen is találkozni az 1980-s évek elején, amikor egyszer-egyszer rövidebb időre hazalátogatott Franciaországból. Szigorú és tekintélyes, számomra, még egészen fiatal lány számára kissé félelmetes asszonyság volt, legalábbis így maradt meg az emlékeimben.

Ha már szóba került 1956, hagy említsem meg a nagyapját, Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagyot, a forradalom és szabadságharc egyik mártírját, Mindszenty bíboros kiszabadítóját, a kádári megtorlás áldozatát is. Egy gondolat erejéig azonban még térjünk vissza a távolabbi múlthoz. Közismert, hogy szépapját, id. Andrássy Gyula grófot erős baráti szálak fűzték a magyarok szeretett királynéjához, Erzsébet császárnéhoz, vagyis Sisihez. Már a korabeli pletykák is sok mindent „tudni véltek” erről a bensőséges kapcsolatról. A család emlékezetében hogyan él a kettejük közötti viszony? Úgy tudom, hogy mind a mai napig az Andrássy család birtokában vannak privát levelezésük történelmi értékű dokumentumai.

A még ma is népszerű híresztelésekkel szemben szépapám és Sisi között egy igen erős, talán érzelmileg is intenzív, de szigorúan csak baráti jellegű kapcsolat állt fenn, ami egészen a sírig kitartott. Mondhatjuk ezt plátói vonzalomnak, de semmi többnek. 

Erzsébet császárné, Sisi fiatalkori portréja a tiszadobi Andrássy-kastélyban
Fotó: Origo - Elter Tamás

Noha Sisiben – a személyes levelei tanúsága szerint – egyszer-egyszer fellobbant a féltékenység lángja, ám ez két ember legbensőbb ügye, így nem kívánjuk e magánlevelek tartalmát sem nyilvánosságra hozni. Utóbbihoz annyit azért még hozzáfűznék, hogy ehhez, mármint a levelek nyilvánosságra hozatalához, mivel nem csak bennünket érint, a Habsburg család beleegyezésére is szükség lenne, de hangsúlyozom, egyelőre semmi ilyet nem tervezünk.

A tiszadobi Andrássy-kastély egyike annak az elmúlt években csodálatos, eredeti fényében helyreállított kilenc főúri kastélynak, amelyeket az államilag finanszírozott Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében újítottak fel, és adtak át a nagyközönség számára. Az utóbbi hónapokban mindenféle kedélyeket borzoló híresztelés kapott lábra az úgynevezett kastélytörvényről, a sajtó bizonyos szegmenseiben. Ha jól tudom Ön, mint az Andrássy Örökség Alapítvány kurátora, illetve elnöke közvetlenül is részt vesz e kastélyok, jelesül a tavalyi év decemberében átadott tiszadobi műemlék méltó hasznosításának tervezésében. Mit tudna ezzel kapcsolatban elmondani?

Itt ülünk e valóban csodálatosan helyreállított kastély teraszán, gyönyörű környezetben, ami véleményem szerint a többi felújított kastéllyal együtt igen fontos alkotórésze nemzeti kincsünknek. 

Határozottan az a véleményem, hogy Tiszadobot és a többi történelmi műemléket a nagyközönség számára nyitva álló nemzeti kincsként kell megőriznünk a továbbikban is. 

Nemrég egyeztettem erről Lázár János miniszter úrral, aki szívügyének tekinti ezt a programot. 

A régi arisztokrata kastélyoknak nemzeti kulturális kincsekként kell fennmaradniuk
Fotó: Havran Zoltán - Magyar Nemzet

A Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-vel ugyancsak szerződést kötöttünk e célok elérése végett. Ami a kastélytörvényt illeti, ezzel kapcsolatban valóban számos tévhit és talán szándékos ferdítés is lábra kapott. A kastélyörvény elsődleges és hangsúlyozott célja ugyanis annak biztosítása, hogy ezek a nemzeti kincsek továbbra is nemzeti kincsek maradjanak, amihez elengedhetetlen- a jogszabályban megszabott keretek között - a magántőke bevonása. Ez egyben a személyes meggyőződésem is, mert a régi világban, amikor ezek a történelmi műemlékek még családi rezidenciaként szolgáltak, teljesen más viszonyok uralkodtak. 

A tiszadobi kastélyt gróf Andrássy Gyula építtette 1880 és 1885 között
Fotó: Origo - Elter Tamás

A lakóépületként használt kastélyok igen költséges fenntartását a hozzájuk tartozó nagybirtokok biztosították, erre napjainkban pedig nincs már  semmilyen lehetőség sem. A probléma megértéséhez azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy más szomszédos országokhoz, így például az 1945 után ugyancsak kommunista uralom alá került Csehországhoz, az egykori Csehszlovákiához képest a hazai kastélyok sokkal rosszabb állapotban élték meg a rendszerváltást. Ennek számos oka volt, ami miatt jó néhány felbecsülhetetlen értékű kastélyunk teljesen tönkrement, illetve helyrehozhatatlanul megsemmisült. 

Pallavicini őrgrófnő ősei egyik egykori rezidenciájában, a tiszadobi Andrássy-kastélyban
Fotó: Havran Zoltán - Magyar Nemzet

De még a rendszerváltás után is hosszú éveken át valódi felelős tulajdonos és átfogó koncepció hiányában romlott tovább az állaguk. Ebben jelentett komoly változást az állami kastélyprogram, aminek látványos eredményeiben szerencsére ma már mindenki gyönyörködhet. A kastélytörvény e rendkívül pozitív folyamat továbbvitelét biztosítja, hiszen egy-egy kastély „örökbefogadása” a fenntartása mellett előírja a közcélok további biztosítását is, tehát szó sincs semmiféle „lenyúlásról” és átjátszásról, ahogyan azt egyes hangulatkeltő írások hirdetik. 

Mit tudnak tenni az egykori kastélytulajdonos arisztokrata családok leszármazottai, így köztük Ön is e célok megvalósulásáért? Hiszen, ahogy említette, a reprivatizáció sem jelentene ma már megoldást.

Azt gondolom, hogy az arisztokráciának ma is igen fontos szerepe lenne abban, hogy a sok-sok generációs történelmi tapasztalataikat, tettre vágyó képességeiket sokkal jobban kamatoztathassák a köz javára. Sajnos, nálunk nem volt semmiféle restitúció, pedig a rendszerváltás idején akadtak erre külföldi pozitív példák. De meggyőződésem szerint még most sincs késő ahhoz, hogy mindazt a tudást, tradíciót és nem utolsósorban kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszert amivel a történelmi családok rendelkeznek, az ország felemelkedésének szolgálatára bocsássák. 

Az arisztokrata családoknak a jelenben is fontos szerepük lehet a közjó előmozdításában
Fotó: Havran Zoltán - Magyar Nemzet

Régen e családok a közjó érdekében vagyonuk jelentős részét visszaforgatták a közösségekbe, gondoljunk csak a sok-sok közgyűjteményre, középületekre, a földbirtokos családok saját költségükön végrehajtott falufejlesztéseire és még sok minden más egyébre, ezt kellene a mostani társadalomnak, vagy ha úgy tetszik, az új elitnek is újból megtanulnia. Ami Tiszadobot és az egykori családi kastélyt illeti, több feladatot is vállaltam. Az a legfőbb célom, hogy az Andrássy-kastély olyan nemzetközi kulturális központtá váljon, ami a község számára is komoly fellendülést hoz. Ehhez a nyelvtudásomat ( a grófnő hat nyelven beszél folyékonyan, a szerk. megjegyzése), valamint a nemzetközi kapcsolataimat egyaránt felhasználom, hiszen – talán idehaza ezt kevésbé tudják –, az Andrássy név még ma is olyan „brand” a nemzetközi arisztokrácia köreiben, ami sok ajtót képes kinyitni szerte a világon.

A kastélyoknak mint nemzeti örökségünk részének a továbbiakban is nyitva kell állniuk a nagyközönség előtt
Fotó: Fotó: Havran Zoltán - Magyar Nemzet

A kastélynak egyébként több funkciója lehetne a kulturális centrum jellegén kívül. Napjainkban a kastélyturizmus a turisztikai ipar egyik legdinamikusabban fejlődő és legjobban kifizetődő ága, lásd például a Loire-menti kastélyokat, Franciaországban. Ezt a lehetőséget véleményem szerint idehaza is maradéktalanul ki kell használnunk, hiszen Tiszadobnál maradva, páratlanul szép természeti környezettel és elsőosztályú vadászterülettel rendelkezik, ami sok-sok kül- és belföldi vendéget vonzhat ide. Számos olyan rendezvényt, programot tervezünk továbbá, ami a múltbéli tradíciók felélesztése, ápolása és bemutatása mellett új és pezsgő életet lehelhet a kastély falai közé.

A Pallavicini-Andrássy család leszármazottai közül kik élnek ma Magyarországon, és a távolra szakadt családtagok tartják-e egymással a kapcsolatot?

A család leszármazottjai közül jelenleg csak én élek Magyarországon, 1945-ben, illetve 1956-ban a családtagok legnagyobb részt külföldre emigráltak a kommunista diktatúra elől. A Pallavicini-Andrássy család tagjai természetesen ma is tartják egymással a kapcsolatot, és szívből örülnének annak, ha mindaz megvalósulna, amiket felvázoltam. 

Mindig erősen hittem abban, hogy a dolgok előbb-utóbb a helyes útra kerülnek. 

A kastélyprogramot pedig olyan eszköznek látom, ami alkalmas arra, hogy kinyissuk magunkat a világ felé pont úgy, ahogyan azt Andrássy Gyula is akarta.