A veszélyek dacára csak egyetlen embert veszített Lewis és Clarke expedíciója

A csapat találkozása az indiánokkal a Columbia folyón

Fotó: Wikmedia Commons

Franciaország szorultabb helyzetének köszönhetően új horizont nyílt meg az USA előtt. A „Vadnyugat” felfedezése a 19. század elején rendkívüli vállalkozásnak számított. A Lewis és Clark által vezetett csoport – amely elsőként ért el Amerika keleti partvidékéről szárazföldön keresztül a nyugatihoz – útja rendkívül sikeres vállalkozásnak bizonyult.

Hosszas tárgyalásokat követően az Egyesült Államok 1803-ban sikeresen megvásárolta az akkori Louisianát Franciaországtól. A történelmi kontextus azért fontos, mert a mai Louisiana állam területe kisebb, mint amit az USA a 19. században megvásárolt. Az adásvételt követően az Egyesült Államok területe megduplázódott. Az eladás körülményei érdekesek voltak. Napóleon Franciaországa az angol flotta blokádjának köszönhetően az európai kontinensre volt szorítva, így tengerentúli birtokaikat nem érték el. A terület értékesítése így indokoltnak látszott, ám az amerikaiaknak furcsa módon a külügyminiszterrel, Talleyranddal kellett az üzletet megkötniük. 

Ki az ismeretlenbe

Talleyrand természetesen nem a francia államkincstárt, hanem saját magát akarta ezzel a lépéssel gazdagítani. Az amerikaiaknak – miután rájöttek – először nem tetszett a dolog, végül mégis belementek az üzletbe. Itt jött a képbe Meriwether Lewis és William Clark. 

A francia területek megszerzésével új horizont nyílt meg az USA előtt, kiváltképp az északi területeken, ahol igen közel kerültek a Csendes-óceánhoz. 

Néhány héttel a vásárlást követően az elnök, Thomas Jefferson a Kongresszussal megszavaztatott egy javaslatot, ami egy nyugati felfedezőút 2500 dolláros támogatását irányozta elő. Az expedícióra olyan katonatiszteket kerestek, akik néhány emberrel nekivágnának az ismeretlennek, elsődleges céljuknak pedig azt tűzték ki, hogy az óceánig eljussanak. 

Meriwether Lewis
Fotó: Wikimedia Commons

A felfedezőknek tanulmányozniuk kellett az indián törzseket, valamint növény- és állattani, illetve geológiai jegyzeteket készítésére is feladatot kaptak. Az expedíció vezetésével Lewist bízták meg, helyettesének pedig Clarkot jelölték ki. 

A 33 emberből álló csoport 1804. május 14-én vágott neki az ismeretlennek. 

A csapat tagjai a Missouri folyó mentén haladtak nyugati irányba, és menet közben a számuk 40 főre gyarapodott. A Corps of Discovery nevű testület az út során csupán egyetlen embert veszített: Charles Floyd őrmestert, aki feltehetően súlyos vakbélgyulladás következtében hunyt el. 

Sikerekben gazdag végeredmény

A Missourit követve eljutottak a mai Kansas Cityig, majd Omahába mentek. Továbbra is a folyó mentén haladtak, de itt már északi irányba tartottak. Később ismét nyugatra fordultak és átvágtak a Sziklás-hegységen. A Clearwater és a Snake folyókon is leereszkedtek, majd a Columbiát követve egészen Portlandig jutottak. A város ma a Csendes-óceáni partvidék északi részén fekszik, és Oregon állam legnagyobb városává nőtte ki magát. A csoport 1805 nyarán érkezett meg erre a vidékre. 

William Clarke
Fotó: Wikimedia Commons

Mivel a visszaút belenyúlt volna a télbe, az expedíció tagjai úgy határoztak, hogy megvárják a hideg hónapok végét. A hazafele vezető utat így csak március 23-án kezdték meg, és kereken 6 hónappal később, szeptember 23-án érkeztek vissza a kiindulási helyükre. Az expedíció tudományosan és politikailag is fontos volt. Az USA igénye megnőtt az oregoni területekre, melyet később a Brit Birodalomtól meg is vásárolt. Emellett számos új növény- és állatfajt is felfedeztek, de a földrajzi leírások is bőségesen gyarapodtak a részletesen dokumentált megfigyeléseknek köszönhetően. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.