A Current Swedish Archaeology című folyóiratban megjelent új tanulmányukban Matthias S. Toplak és Lukas Kerk kutatók a viking korból származó testmódosítás két jelentős formáját vizsgálták: a reszelt fogakat és a mesterségesen módosított koponyákat. Ahogy arra rámutattak: ezek a „divatos hóbortok” nem csupán kozmetikai jellegűek voltak; a társadalmi identitás, a mobilitás és a státusz erőteljes szimbólumaiként szolgáltak. A szakemberek szerint mindez különösen igaznak bizonyult Gotland szigetén (Svédország legnagyobb szigetén), amely a viking világ egyik legfontosabb kereskedelmi és kulturális találkozási pontjaként szolgált.
Pedig ha megkérünk valakit arra, hogy képzeljen el egy vikinget, akkor a legtöbben valószínűleg egy testes férfi képére gondolnak, aki szarvas sisakot visel és valószínűleg tetoválással. A legtöbb efféle asszociáció csak mítosz (a filmeknek köszönhetően), és csak kevés a bizonyíték ezekre. A kutatók azt azonban tudják, hogy testmódosításokat gyakoroltak.
A fogak, különösen a metszőfogak reszelésének gyakorlata széles körben elterjedt jelenség volt a viking kori Gotlandon. Az új tanulmány szerzői mintegy százharminc skandináviai férfiról számolnak be, akiknek a fogait vízszintes barázdák tarkítják. Bár ezek látszólag finom mintázatnak tűnnek, valószínűleg kulcsszerepet játszottak a viking társadalomban.
A kutatók gyanítják, hogy mindez valahogy a kereskedelemhez kapcsolódott, pontosabban a kereskedők közötti azonosítás jelképe volt. Az emberek lényegében azért reszelték a fogaikat, hogy megmutassák, hogy egy exkluzív csoporthoz tartoznak.
Ezt az elméletet támasztja alá az a tény is, hogy a reszelt fogú férfiak közül sokat a nagyobb viking kereskedelmi központok közelében található temetőkben temettek el. Őket olyan tárgyakkal együtt helyezték örök nyugalomra, mint például övek, kések és brossok, amelyek egy bizonyos társadalmi osztály tipikus jelzői, ám a reszelt fogak a szakmai identitásuk finomabb, mégis erőteljes jelzőjeként is működhettek
– mutattak rá a szakemberek a ZME Science online tudományos portálnak.
Ennek a gyakorlatnak a földrajzi koncentrációja tovább erősíti azt az elképzelést, miszerint a fogak reszelése helyi jelenség lehetett, mivel Gotland egyedülálló szerepet játszott a viking kereskedelmi hálózatokban. A település kritikus fontosságú kereskedelmi csomópontként funkcionált, amely összekötötte Skandináviát a szélesebb balti világgal, sőt a Bizánci Birodalommal és az iszlám világgal is. A gotlandi férfiak markáns fogazata így a kereskedelemhez köthető nagyobb identitás részének tekinthető, ami a kiterjedt viking kereskedelmi hálózatokban betöltött közvetítői szerepük fizikai szimbólumát jelezte.
Bármilyen érdekes is a fogak reszelése, három nő koponyája még inkább rejtélyes. A koponyamódosítás ritkább jelenség volt a viking kori Gotlandon, mindössze három eset ismert, ráadásul mindegyike nő. Ezeket a mesterségesen megnyújtott koponyájú nőket Ire és Havor temetőiben temették el, ami szokatlan gyakorlatnak számított Skandináviában, mert inkább a közép- és kelet-európai kultúrákhoz köthető.
A nőkön DNS-elemzést végeztünk, és bizonyítékot találtunk arra, hogy a balti országokból, valószínűleg Litvániából származnak. Annak a ténye, hogy ezek a koponyamódosítások tipikus viking temetkezési szokásokkal, például ékszerek, fegyverek és egyéb sírfelszerelések elhelyezésével együtt jelentek meg, arra utal, hogy ezek a nők beilleszkedtek a viking társadalomba, még ha meg is őrizték idegen származásuk jeleit. A módosított koponyák emellett a nők távoli kereskedelmi útvonalakkal vagy idegen kultúrákkal való kapcsolatát is jelezhették, ami által a nő családja növelte a presztízsét a gotlandi társadalmon belül
– magyarázták a tudósok, akik szerint ezek a nők alapvetően a koponyájuk módosításával mutatták kapcsolataikat a távoli régiókkal.
A módszert leginkább a csecsemőkön alkalmazták, így pár hónap alatt fokozatosan alakították ki a deformitásokat. Történelmileg számos kultúra használt kötéseket, hogy a koponyaformákat hasonló módon, lassan megváltoztassák.
A kutatók azzal érvelnek, hogy ezek a testmódosítások nem csupán kozmetikai döntések voltak, hanem szorosan kötődtek:
A tudósok szerint végső soron ezek csak a legvalószínűbb értelmezések, de az ilyen típusú módosításoknak más okai is lehettek.