Horrorfilmbe illő dolog történt az egyik aradi vértanú holttestével

A vértanúk kivégzése Thorma János festményén

Fotó: Wikimedia Commons

Az egész magyar nép gyászol minden év októberének hatodik napján. A megemlékezések és beszédek szinte kivétel nélkül a tizenhárom aradi kivégzésről, illetve Batthyány Lajos haláláról szólnak. Azt már kevesen tudják, mi történt a bitófák tövében és a sáncárkokban hagyott testekkel, habár a Fiumei úti sírkertben vagy az aradi emlékoszlopnál tartott megemlékezéseken ezrek vesznek részt.

Az aradi vár tövében agyonlőtt, illetve a vesztőhelyen felakasztott tisztek testét hivatalosan szigorúan tilos volt elvinni – Howiger vezérőrnagy parancsa szerint minden katonának ott kell maradnia, ahol elesett. Azonban a rokonok, barátok több esetben is megtalálták a módját, hogy megfelelő végtisztességben részesítsék szeretteiket.

A sáncárkoknál kivégzett négy férfi testének elszállítása volt a legnehezebb, ugyanis éjjel-nappal őrjáratok cirkáltak a környéken. 

Először Kiss Ernő testét sikerült ellopnia egy huszárnak és komornyikjának három nappal a halála után: az aradi sírkertben temettek el álnéven, majd 1872-ben került át az alsó-eleméri családi kriptába.

a kivégzés egyik helyszíne
Fotó: Wikimedia Commons

Dessewffy Arisztid horrorfilmbe illő körülmények között került vissza özvegyéhez. 1850 tavaszán öccse tudta visszaszerezni a maradványait, azonban hiába vesztegetett meg több őrt és tisztet, koporsót nem vihetett a vár tövébe. Így a vértanú testét kettévágva, kisebb ládákban szállították el.

Schweidel József és Lázár Vilmos hazajuttatására tett kísérletek kudarcot vallottak, így ők sekély sírjaikban maradtak a sáncnál. 

Csontjaikat 1912-ben találták meg, majd azonosítás után azok az aradi Kultúrpalotába kerültek.

Egy sem nyugszik magyar földön

A kötél által kivégzettek holttesteit Franz Bott hóhér megvesztegetésével szerezték vissza. Láhner Györgyöt és Damjanich Jánost utóbbi egyik rokona váltotta ki, és szűk családi körben, a mácsai kastély parkjában temették el őket. Jelöletlen sírjuk helyére a birtok egy későbbi tulajdonosa emlékoszlopot állíttatott.

Leiningen-Westerburg Károlyért sógora fizetett a bakónak, és monyorói birtokán temette el, ahonnan 1876-ban került át a borosjenői plébániatemplomba. 

Vécsey Károlyt pedig feleségének egyik barátnője hozatta el a vesztőhelyről. Egy évig rejtegették az aradi köztemető egyik kriptájában, majd saját sírboltjában helyezték el, 1916-ban pedig maradványait a Kultúrpalotába szállították.

Aulich Lajos, Knezić Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő és Török Ignác testét nem váltották ki, így ők egészen 1932-ig kivégzésük helyén nyugodtak. 

Ekkor az árvízvédelmi munkálatok során véletlenül bukkantak a jelöletlen sírokra, a román hatóságok által sürgetett feltárás után pedig az addig érintetlen koporsók és a maradványok szintén a Kultúrpalotába kerültek. Kiss Ernő máig Szerbia területén nyugszik a családi sírboltban, Dessewffy pedig Szlovákiában, a margonyai birtokon maradt. A többi tizenegy vértanú testét 1974 óta az aradi vesztőhelynél emelt emlékoszlop melletti kripta őrzi, így tehát egyik nemzeti mártír se nyugszik Magyarország területén.

A vörösmárvány titka

Miután október 6-án este Batthyány Lajost is kivégezték, testét közszemlére tették, és csak sötétedés után szállították el a Szent Rókus Kórházba. A határozat szerint a józsefvárosi temetőben földelték volna el aznap éjjel egy jelöletlen sírba, azonban Szántóffy Antal plébánosnak más tervei voltak.

A néhai miniszterelnök teste számára sekélynek és keskenynek vélte a sebtében kiásott gödröt, és felháborodva tájékoztatta az őröket, hogy ezen a helyzeten reggelig már nem tudnak javítani.

Utasítása nyomán a szekér elindult visszafelé, azonban a pap a pesti ferencesek kolostora irányába kanyarodott.

az aradi emlékmű 1921-ben
Fotó: Fortepan/Vízkelety László

A szerzetesek már vártak rájuk. Batthyány testét egyszerű koporsóba tették, elhelyezték a kriptában, majd befalazták. Egészen 1870-ig tartották titokban a nyughelyét, ekkor azonban felnyitották a sírboltot, és százezreket megmozgató gyászszertartás keretében újratemették a hajdani kormányfőt. A „szabadság és alkotmányosság nemzeti vértanúja” azóta is a Fiumei úti temetőben nyugszik.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.