Álruhában érkezett király: egy német herceg lett Románia uralkodója

Álruhában érkezett az uralkodó: I. Károly román király portréja, festő: George P. A. Healy, 1873

Száztíz éve, 1914. október 10-én hunyt el I. Károly. Az első román király álruhában érkezett az országba, porosz hadsereg tisztje nevét csak később románosította.

A 14. század első felében kialakult két román állam, Moldova és Havasalföld rövid önállóság után a 16. századtól török uralom alatt állt. A 19. század elején kibontakozó felszabadító mozgalmakat Oroszország támogatta, de a balkáni orosz terjeszkedéstől, az erőegyensúly felborulásától tartó nyugati hatalmak 1856-ban az I. Miklós cár által indított krími háborút lezáró párizsi kongresszuson az orosz protektorátust megszüntetve a nagyhatalmak kollektív védnöksége alá helyezték a fejedelemségeket, meghagyva azokat a formális török függőségben. A későbbi román király nem véletlenül álruhában érkezett az országba.

Álruhában érkezett az uralkodó: I. Károly román király portréja, festő: George P. A. Healy, 1873
Fotó: Wikimedia Commons/George P. A. Healy,

A két fejedelemség 1859 januárjában külön-külön országgyűlésen közös fejedelmet választott Alexandru Ion Cuza ezredes személyében, majd 1862-ben megtörtént a perszonálunióban álló két állam formális egyesülése, létrejött az Egyesült Román Fejedelemségek. A reformokba kezdő, de önkényeskedésre hajlamos Cuzát 1866-ban a két legnagyobb párt lemondatta, a koronát Fülöp hercegnek, II. Lipót belga király öccsének ajánlották fel. Amikor ő nemet mondott, a választás a német Hohenzollern-Sigmarinen házból származó Károly hercegre esett, aki a németek és a franciák támogatását egyaránt élvezte.

 

A későbbi uralkodó álruhában érkezett

Az 1839. április 4-én született Karl Eitel Friedrich Zephyrinus Ludwig von Hohenzollern-Sigmaringent katonai pályára szánták, de a berlini egyetemen történelmet is hallgatott, a porosz hadsereg tisztjeként részt vett a második schleswigi háborúban. Megválasztása után kalandos úton, álruhában érkezett új hazájába, ahol huszonnyolcadik születésnapján, 1866. április 20-án lépett trónra. 

Beszédét még franciául tartotta meg, mert románul egy szót sem tudott, de hiányosságát gyorsan pótolta, majd nevét is románosította.

Uralkodásának második hónapjában új alkotmányt fogadtatott el, a kor egyik legliberálisabb alaptörvénye – papíron legalábbis – biztosította az alapvető szabadságjogokat, a hatalmi ágak szétválasztását, békeidőben eltörölte a halálbüntetést, de azt is előírta, hogy a trón csak férfiágon öröklődhet, a trónörököst ortodox hitben kell nevelni. Károlynak azonban csak egy lánya született, aki négyévesen meghalt, ezután megromlott Erzsébet wiedi hercegnővel kötött házassága.

Az 1870-ben kezdődött porosz-francia háború idején a német Károly nyíltan kiállt a poroszok mellett, amit a hagyományosan franciapárti román közvélemény zokon vett, és az egyre népszerűtlenebb király komolyan fontolgatta a lemondást. 

Bár ő maga liberális nézeteket vallott, egy 1870-ben Ploiestiben kitört, rövid idő alatt levert lázadás után már konzervatív politikusokra támaszkodott.

I. Károly, eredeti nevén Karl Eitel Friedrich Zephyrinus Ludwig von Hohenzollern-Sigmaringen német herceg volt, akit 1866-ban Románia fejedelmévé választottak, 1881-ben pedig királlyá koronázták
Fotó: Wikimedia Commons/Nicolae C. Nicolescu

A formálisan még török uralom alatt álló, a Portának jelképes adót fizető fejedelemségek helyzetében az 1877-78-as orosz-török háború hozott változást. Az oszmán uralom elleni 1876-os bolgár felkelés vérbe tiprása után a magát a balkáni ortodoxok védelmezőjeként feltüntető II. Sándor cár hadat üzent az Oszmán Birodalomnak. Az oroszok kezdetben – Bukarest csalódására - nem kértek segítséget a szintén ortodox románoktól, de miután támadásuk 1877 nyarán elakadt, kénytelenek voltak Romániához fordulni. 

A csapatait személyesen vezető Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett a fél éve ostromolt, kulcsfontosságú Pleven bevételében.

 Ezt követően a cári seregek gyorsan nyomultak előre és már Isztambul alatt álltak, amikor a török fél fegyverszünetet kért. A háború utáni rendezésről az 1878-as berlini kongresszus döntött: Románia független királysággá vált, első királyát, I. Károlyt 1881-ben koronázták meg.

 

Károly többször beavatkozott a parlament ügyeibe

A béke értelmében Romániának vissza kellett adnia Oroszországnak Besszarábia a krími háború után megszerzett részeit, kárpótlásként megkapta Észak-Dobrudzsát (Dél-Dubrudzsát 1913-ban, a második Balkán-háború után szerezte meg a vesztes Bulgáriától). A csalódott Károly oroszellenes érzelmei megerősödtek, vélhetően német származása mellett ez lehetett egyik fő oka, hogy 1883-ban szövetségre lépett az Osztrák-Magyar Monarchiával és Németországgal, amit az első világháború kezdetéig titokban tartott még saját nemzete előtt is.

Uralkodása alatt Románia fejlődésnek indult, vasutak épültek, az Al-Dunán megépült Európa leghosszabb hídja, cukor-és téglagyárakat hoztak létre, 

de korrupciós botrányok is kipattantak, az egyikben maga Károly is érintett volt. Francia mintára alakította ki az ország oktatási rendszerét, egységesítette a közigazgatást. Bár az alkotmány értelmében a Román Királyság parlamentáris demokrácia volt, a valóságban az uralkodó formális hatalmánál jóval nagyobb befolyással rendelkezett. 

I. Károly román királyi beiktatása
Fotó: Wikimedia Commons

A választások nem voltak szabadok, Károly többször beavatkozott a parlament ügyeibe:

• a társadalmi ellentétek nem csökkentek,
• a jelentős iparosítás ellenére a lakosság nagyrésze továbbra is a mezőgazdaságból élt,
• a polgárság létszáma, befolyása nem volt jelentős. 

A parasztság terhei óriásiak maradtak, mindennaposak voltak a világi és egyházi nagybirtokosok hatalmaskodásai, ezen a parasztság helyzetéről 1903-ban született törvény sem változtatott, az 1907-ben kitört lázadást véresen leverték.

Az idős uralkodó az első világháború kitörése után az addig eltitkolt, Berlinnel és Béccsel kötött szövetségi megállapodást a közvélemény magyarellenes és franciabarát, az antantot pártoló hangulata miatt nem tudta életbe léptetni. 

I. Károly 1914. október 10-én, hetvenöt évesen hunyt el. Románia két év semlegesség után, 1916-ban az antant oldalán lépett be a háborúba, amelynek végeztével megszerezte Erdélyt. Károly megítélése Romániában kifejezetten pozitív: nevét viseli egyetem, középiskola, könyvtár és Bukarest egyik központi parkja. Raluca Turcan román művelődési miniszter idén februárban jelentette be, hogy az uralkodó által építtetett Peles- és Pelisor-kastélyokat felterjesztik az UNESCO világörökségi listájára.

 

(Nemzeti Archívum Sajtóarchívum)