Borzalmas katasztrófa fenyegeti Észak-Koreát

A történelem egyik legdrámaibb vulkánkitörése több mint 1000 évvel ezelőtt történt. Az időszámítás utáni első évezred végén, fél évszázaddal a magyar honfoglalás után, 946-ban a a Kína és Észak-Korea határán fekvő Changbaishan-Tianchi vulkán hatalmas erejű robbanásos kitörése során több köbkilométernyi izzó lávát dobott ki, ami forró tűzárként ömlött le a vulkán oldalán. Ez a katasztrófa pedig újból megismétlődhet.

A jelenleg békésen szunnyadó vulkán Mennyország nevet viselő krátertavának környéke még most is őrzi az ezer éve történt borzalmas erejű kitörés nyomait. A koreaiul Baekdu vagy Paektu, kínai nyelven pedig Changbaishan-Tianchinak nevezett vulkán a jelenlegi békés arca ellenére ismét kitörhet, ezért a vulkanológusok szeretnék pontosan felmérni, hogy milyen kockázatokat rejt magában ez a szunnyadó vulkán. A 946-os kitörést követő katasztrofális áradás vizsgálatára a kutatók mintákat vettek a vulkáni kitörés során keletkezett réteges lerakódásokból- tudósít a Live Science tudományos hírportál. Vizsgálataik azt sugallják, hogy a kitörés következményeként legalább 1 köbkilométer víz is kiömlött a vulkán kalderáját kitöltő tóból, melynek következtében az üledék körülbelül 3 óra alatt óránként 34 méteres sebességgel erodálódott. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kitörés két fázisból állt, és az ugyancsak pusztító árvíz e kettő között történt.

Az egy évezrede történt katasztrófa nyomai még most is láthatók a Changbaishan környékén
Fotó: Wikimedia Commons/Laika ac from USA - Mt. Paekdu

Forgatókönyvek a katasztrófa anatómiájáról

A kutatók három alternatív forgatókönyvet állítottak fel a vulkánkitöréseknél szokatlan áradás keletkezésének okaira. Az első verzió szerint a hatalmas kráterben lévő víz még a kitörés előtt egyszerűen túlcsordult a kaldera szélén, mert a felfelé törekvő magma nyomása felboltozhatta a krátert kitöltő tó aljzatát. A második hipotézis szerint a kitörést megelőző szeizmikus aktivitás során egy olyan erős rengés pattanhatott ki, amelytől a kaldera belső fala beleomlott a tóba, cunamiszerűen kiszorítva az abban lévő hatalmas víztömeget. A harmadikban forgatókönyv szerint pedig a kitörési eseményt megelőző heves esőzés teljesen feltöltötte vízzel a kalderát, és meggyengítette a kráter peremét, lehetővé téve a víz elsöprő erejű kiáramlását. 

A kalderát kitöltő befagyott krátertó
Fotó: Wikimedia Commons/Farm

A vulkanológusok szerint a Changbaishan-Tianchi 946-ban történt kitörési körülményeinek alapos feltérképezése hozzájárulhat egy hasonló közeljövőbeli katasztrófa következményeinek mérsékléséhez, és a tűzhányó környékén élő lakosság felkészítéséhez az újabb kitörésre. A Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió (IUGG) 25. közgyűlésén a Kínai Nemzeti Bizottság áttekintést adott a kínai vulkánokról, különösen az észak-koreai -kínai határon fekvő Changbaishan vulkánról, amelyet a szakértők potenciálisan a legveszélyesebbnek és a közeljövő szempontjából a legvalószínűbbnek tartanak egy újabb kitörést tekintve.

Egy újabb potenciális kitörési katasztrófa most sem kizárható
Fotó: Wikimedia Commons/NASA

 A Changbaishan vulkánra és a vele egységet alkotó Tianchi csúcskalderára fókuszálva a Tianchi Volcano Observatory (TVO) már az 1999-es megalakulása óta folyamatosan gyűjti a vulkán aktivitásának jeleit kutató megfigyelési adatokat.

Ismét katasztrófa fenyegethet a közeljövőben

Azt, hogy a hatalmas vulkán ismét aktivizálódhat, az elmúlt két évtizedben gyűjtött adatok is alátámasztják. 2003-ban a vulkán központjában növekvő intenzitású szeizmicitást tapasztaltak. A rengések hipocentruma a kaldera középpontjától mérve 5 kilométeres mélységben volt, ami a mélyben felhalmozódott magma felfelé nyomulására utal.

A Changbaishan oldalán tapasztalható kénes kigőzölgések is a vulkáni aktivitás megnövekedésére utalnak
Fotó: Wikimedia Commons

Ugyancsak ezt támasztotta alá a talajdeformáció mértéke is: egy éven belül ugyanis 4 cm talajszint emelkedést mértek a vulkán északi és nyugati lejtőin. 

A fokozódó vulkáni aktivitás fontosabb előjelei:

• kénes kigőzölgések megjelenése a kráter vagy a vulkáni lejtő hasadékain,
• egyre gyakoribb szeizmikus lökéshullámok,
• talajdeformáció, alakváltozások, kitüremkedések a vulkán hegytömegén

A vulkanológusok szerint a Changbaishan 946-os kitörése az elmúlt 5000 év egyik legnagyobb és legerősebb vulkánkitörése volt a Földön. A tűzhányó utoljára 1903-ban tört ki, és becslések szerint várhatóan százévente lehet az újabb kitöréseire számítani. A 2000-es évek elejétől mutatkozó aktivitás kiváltotta aggodalmak miatt kezdték el ismét intenzíven vizsgálni a Changbaishan következő kitörésének lehetőségét. A közös határon átnyúló 2 744 méter magas Changbaishan rétegvulkán Észak-Korea legmagasabb hegye. 

A réteg- vagy sztratovulkán magas kúp alakú tűzhányó, amelynek kőzetanyaga keverve tartalmaz megkeményedett lávát és vulkáni hamut.  A rétegvulkánok jellemzően  igen magasra nyúlnak, számos sztratovulkán eléri, illetve meghaladja a 2500 méteres magasságot.

A friss mérések szerint a vulkán középső része átlagosan 3 millimétert emelkedett az elmúlt években a felfelé mozgó magma miatt. Az 5 km széles és mintegy 850 m mély kalderát a Mennyország-tó vize tölti ki.