A boxerlázadás, ahol a harcművészet védte a felkelőket az ágyú- és puskagolyóktól

Kínában 125 éve, 1899. október 18-án kezdődött az idegen befolyás elleni, két évig tartó felkelés, a boxerlázadás

Kínában 125 éve, 1899. október 18-án kezdődött az idegen befolyás elleni, két évig tartó felkelés. Az úgynevezett boxerlázadásban százezren haltak meg, nyolc nyugati hatalom közösen verte le, majd még megalázóbb feltételeket kényszerített a félgyarmati sorba süllyedt hatalmas országra.

A kétezer éves múltra visszatekintő kínai császárság a 18. század végén stagnálásba süllyedt és képtelennek bizonyult az európai nagyhatalmak terjeszkedésének feltartóztatására. A három évig tartó első ópiumháború végén, 1842-ben kénytelen volt átengedni Nagy-Britanniának Hongkongot, majd a második ópiumháborút (1856-60) lezáró pekingi szerződések nyomán szuverenitásának még nagyobb részéről kényszerült lemondani, immár Franciaország, majd Poroszország javára is. A hatalmat 1868-tól a régensként kormányzó Ce-hszi anyacsászárné és konzervatív klikkje gyakorolta, akik 1898-ban megakadályozták Kuang-hszü császár „száznapos” reformkísérletét. Az úgynevezett boxerlázadás szinte elkerülhetetlenné vált.

Kínában 125 éve, 1899. október 18-án kezdődött az idegen befolyás elleni, két évig tartó felkelés, a boxerlázadás
Fotó: Wikimedia Commons

Az egyre rosszabb körülmények között élő kínai nép gyűlölettel figyelte az idegenek megjelenését, az országukra kényszerített hátrányos kereskedelmi szerződéseket, a számtalan kiváltságot élvező keresztény misszionáriusok térítő munkáját, de lázadásaikat rendre leverték. A képzetlen, hiányosan felszerelt kínai hadsereg az első japán-kínai háborúban megalázó vereségek sorozatát szenvedte el és Peking 1895-ben kénytelen volt lemondani Korea és Tajvan fölötti fennhatóságáról, nem sokkal később Észak-Kínában hatalmas árvíz, majd nyomában éhínség pusztított.

 

A boxerlázadás, ahol kardokkal és lándzsákkal harcoltak

A pattanásig feszült helyzetben erősödött meg az 1890-es évektől szerveződő Igazság és Egyetértés Öklének Társasága, amely egyre gyakrabban intézett támadásokat a külföldiek és a kínai keresztények ellen. A titkos szervezet tagjai a kínai harcművészet mesterei voltak és olyan testgyakorlatokat végeztek, amelyek hitük szerint megóvták őket az ágyú- és puskagolyóktól. A nyugatiak ezeket a rituálékat árnyékboksznak nevezték, innen a lázadók boxer elnevezése. 

A boxerek többségükben az északkeleti Sentung tartományban élő, csupán kardokkal és lándzsákkal, ritkábban puskával felfegyverzett parasztok voltak, akik az idegenek kiűzését tekintették céljuknak, hitük szerint ebben a megfelelő időben az égből aláereszkedő több millió katona segíti majd őket.

Első jelentősebb szervezett akciójuk 1899. október 18-án egy sentungi templom megtámadása volt, és bár a császári csapatok szétverték őket, a felkelés villámgyorsan terjedt. A magukat immár milíciának nevező felkelők csatakiáltása is ekkor született meg: 

Támogasd a Csing dinasztiát, pusztítsad el az idegeneket. 

A kormányzat kezdetben potenciális szövetségest látott a nyugatiak ellen a boxerekben és nem küldött ellenük komoly haderőt, így azok 1900 első hónapjaiban elérték Pekinget, menet közben keresztény templomokat égettek fel, a hívőket legyilkolták. A magukat fenyegetve érző külföldi diplomaták elégtelennek ítélték a császári udvar által félszívvel biztosított védelmüket és hazájuktól kértek segítséget. 

Fotó: Wikimedia Commons/John Clymer 

Május utolsó napján a kínai kikötőkben horgonyzó hadihajókról:

• 435 elit katona érkezett vonaton a fővárosi követségekre, 
• a két héttel későbbi erősítés már nem tudta áttörni a boxerek ostromgyűrűjét. 

A régens császárné ugyanis június 19-én ultimátumban szólított fel távozásra minden nyugatit, amit azok megtagadtak, a felháborodott német nagykövet pedig személyesen akart tiltakozni, de a palotába menet meggyilkolták. Az udvar június 21-én hivatalosan is háborút hirdetett és a hadsereget a boxerekhez való csatlakozásra szólította fel, a nyugatiak a sebtében megerősített nagykövetségeken sáncolták el magukat.

 

Áttörtek a boxerek vonalain

A Pekingből érkező kétségbeesett segélykiáltásokra nyolc nagyhatalom - az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Németország, Japán, Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia - húszezer katonát indított útnak az angol Sir Alfred Gaselee parancsnokságával. A csapatok a kínai blokád miatt csak a Pekingtől száz kilométerre fekvő Tiencsinig jutottak el vonaton, majd többször szétverve az útjukat elálló császári seregeket augusztus közepére érkeztek meg Pekingbe, de a hőség, a járványok és a kimerültség miatt ekkor már csak tízezren voltak harcképesek. A boxerek vonalain áttörve felszabadították az 55 napja ostromolt diplomáciai negyedet, de a Tiltott Város kapuinál megálltak - Ce-hszi császárné addigra parasztnak öltözve elmenekült, a császári udvar Hszianba tette át székhelyét.

A győztesek megalázó feltételeket diktáltak: az 1901 szeptemberében aláírt jegyzőkönyv értelmében az idegen csapatok Pekingben maradtak, amelynek védműveit lerombolták, Kína két évig nem vásárolhatott fegyvereket és 330 millió dolláros jóvátételt fizetett, ennek biztosítékául lefoglalták a só- és vámbevételeket, Oroszország elfoglalta Mandzsúriát. 

Az 1644 óta a trónon ülő mandzsu dinasztia tekintélye megrendült, s hiába fogtak reformokba, a kétezer éve létező császárságot 1911-ben megdöntötték, 1912-ben kikiáltották a köztársaságot.

 

(Nemzeti Archívum Sajtóarchívum)