A most publikált tanulmány kimutatta, hogy a mentális egészségügyi problémák a PhD-hallgatók körében sokkal gyakoribbak, mint a mesterdiplomával rendelkező társaik körében. A tudósok rámutattak: a doktori fokozat megszerzése, az akadémiai vagy kutatói pálya kimerítő, amihez több év kemény, versengő és alulfizetett munka szükséges. Ráadásul gyakran magányos út.
Egy új svédországi tanulmány most azt vizsgálta, hány PhD-hallgatónak írtak fel pszichiátriai gyógyszereket a tanulmányaik folytatása alatt, és hányan kerültek kórházba mentális problémák miatt.
A kutatás országos nyilvántartások segítségével követte nyomon a PhD-hallgatók mentális egészségét egy évtizeden keresztül, és összehasonlította a pszichiátriai gyógyszerek használatát a mesterdiplomával rendelkezőkével.
A doktori képzés megkezdése előtt a hallgatók hasonló arányt mutattak pszichiátriai gyógyszerhasználatban, mint mesterfokozatú társaik. Miután azonban megkezdték doktori útjukat, a mentális egészségügyi ellátás igénybevételének aránya meredeken emelkedett, leginkább az antidepresszánsok és szorongásoldó gyógyszerek formájában. Sőt, a doktori tanulmányaik ötödik évére a pszichiátriai gyógyszerek szedésének valószínűsége megdöbbentő negyven százalékkal nőtt
– mondták a kutatók a ZME Science online tudományos portálnak.
Ami még aggasztóbb, hogy a mentális problémák nem csak néhány évig jelentkeztek. A tanulmány megállapította, hogy bár a doktori fokozat megszerzése után csökkent a pszichiátriai gyógyszerek használata, de továbbra is magasabb volt, mint azelőtt. A kutatás szerint mintha az ezekben az években felgyülemlett stressz maradandó sebeket hagyna, még azután is, hogy a disszertáció befejezésével járó nyomás megszűnt. A PhD-hallgatók gyakran ugyanis olyan környezetben dolgoznak, amely elősegíti a stresszt, a szorongást és az elszigeteltséget.
A diplomások mentális egészségével kapcsolatos felmérések szerint ehhez a problémához több kulcsfontosságú tényező is hozzájárul:
A doktori hallgatók állandó „publikálj vagy elbuksz” versenyben vannak, amelyben a lehető leggyorsabban kell tudományos dolgozatokat készíteniük, ami gyakran toxikus munkakultúrát eredményez.
De nem csak a munkaterhelés a probléma: a PhD-hallgatók gyakran úgy érzik, hogy az akadémiai élet fekete lyukában ragadtak.
Sokak számára nincs egyértelmű karrierút és a doktori fokozat megszerzése utáni bizonytalanság, ami súlyosan nyomasztja a hallgatókat.
Emellett sok doktorandusz számol be arról, hogy úgy érzi, elszakadt a társaitól és a szélesebb tudományos közösségtől. A tudományos világ elszigetelt hely és az elszigeteltség érzése csak fokozza a meglévő stresszt és szorongást.