Ejtőernyő és mentőöv nélkül vágtak neki a Föld első körberepülésének

Calvin Coolidge ameriki elnök szemügyre veszi a hosszú utat megjárt repülőket

Fotó: Wikimedia Commons

Annak ellenére, hogy a Wright testvérek saját tervezésű légi járművükön már 1903-ban az ég felé emelkedtek, a repülőhasználat két évtized alatt semmivel sem vált kedveltebbé. Azonban 1924-ben nyolc férfi megpróbálkozott a lehetetlennel: föld körüli útra indultak, méghozzá úgy, hogy szilárd talajt csak rövidebb pihenők erejéig érintettek.

Repülőiket négy amerikai nagyvárosról (Seattle, Chicago, Boston, New Orleans) nevezték el. Kísérletükkel nemcsak a repülést akarták népszerűsíteni, hanem az Egyesült Államok technológiai fejlettségét is kellőképpen prezentálták volna.

Ambiciózus vállalkozás

Az amerikai légierőnél az utazás megtervezésekor még nem rendelkeztek olyan repülőgéppel, amely biztonságosan meg tudna tenni egy ekkora távot. Hogy a vállalkozás sikeres legyen, az alapoktól kellett indulniuk, és a Douglas Aircraft Company világszerte igyekezett garantálni a támogatást a pilótáknak. Nem csupán technikai oldalról jelentkeztek kihívások: diplomáciai és katonai szempontból is volt még tennivaló. Nagyjából két tucat állammal kellett felvenni a kapcsolatot, hogy légterüket az amerikai gépek szabadon, minden veszély nélkül használhassák. 

Az 1924-es világ körüli repülés pilótái
Fotó: Wikimedia Commons

Az USA flottájának a bolygó minden pontján készen kellett állnia, hogy egy esetleges vízi landolás esetén gyorsan fel tudják venni a pilótákat. Továbbá megfelelő távolságra lévő javítóközpontokat és alkatrészlerakatokat kellett létrehozniuk a repülés útvonalán, hiszen olyan irányokat is kijelöltek, ahol légijármű még soha nem járt. Azért, hogy a gépek elég könnyűek maradjanak a felszálláshoz, a pilóták csak 136 kilogrammnyi ellátmányt vihettek magukkal. Nehéz döntéseket kellett hozniuk arról, hogy mit csomagoljanak el – az ejtőernyő és a mentőöv például kimaradt.

Rajtuk a világ szeme

A csapat 1924. április 6-án indult el Seattle-ből. Kanada partjai mentén egészen Alaszkáig jutottak, ahol az Aleut-szigetek felett a hegyek felől érkező 120 km/h-s orkánnal kellett szembenézniük. A tapasztalt Leslie Arnold naplójában úgy írt az esetről, hogy ez volt a legrosszabb élménye, amivel egész életében találkozott. 

Ahogy haladtak a kijelölt útvonalon, a legszélsőségesebb időjárási viszonyokkal szembesültek. 

Májusban és júniusban már a Távol-Keleten jártak, ahol a tájfunokon, a rendkívüli hőségen és magas páratartalmon túl a betegségekkel és vendéglátóik különös szokásaival is meg kellett birkózniuk. 

Javítási munkálatok Alaszka partjainál
Fotó: Wikimedia Commons

Saigonban nem szolgálták ki őket egy étteremben, mert nem viseltek zakót – hiába próbálták elmagyarázni a pincérnek a helyzetüket. A japán vezetők pedig (bár izgatottak voltak a kísérlet miatt, de tartottak az amerikai katonai jelenléttől) olyan kanyargós útvonalat diktáltak, amely mind a gépeket, mind a pilótákat megviselte. 

Az Atlanti-óceán északi részén való átkelés volt az egyik legnagyobb kihívás az út során, 

ugyanis megfelelő leszállópálya hiányában csak az őket kísérő anyahajókon tudtak megpihenni. Bár augusztus volt, Izland és Grönland között rengeteg jégheggyel találkoztak, amelyeket a sűrű ködben alacsonyan repülve nehezen tudtak kikerülni. Grönland után azonban már az Államok következtek, ahol a kimerült pilótákat maga Calvin Coolidge elnök is személyesen köszöntötte.

Calvin Coolidge elnö (a kép jobb szélén) is fogadta a földkerülő pilótákat
Fotó: Wikimedia Commons/Library of Congress

 A keleti partot nyolc férfiből végül négy érte el: Lowell Smith és Leslie Arnold a Chicagóval, Erik Nelson és John Harding Jr. pedig a New Orleans fedélzetén. Néhány nap késéssel a megsérült Boston pilótái is megérkeztek egy másik repülőt vezetve. Szeptember 28-án a három gép landolt Seattle-ben. A grandiózus, 175 napig tartó utazás alatt összesen 74 alkalommal álltak meg és több mint 44 ezer kilométert tettek meg. Nemcsak Amerika népe, de az egész világ ünnepelte a bátor pilóták sikerét.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.