Ezért kell tököt faragni halloweenkor

Halloweenkor tököt faragnak az amerikaiak

A halloween eredete az ősi kelta Samhain ünnepre vezethető vissza, amikor a törzsek tüzekkel és jelmezekkel próbálták távoltartani az ártó szellemeket, és megünnepelték a bőséges termést. Később a kereszténység új köntösbe öltöztette az ünnepet, a mindenszentekkel és halottak napjával váltotta fel, megőrizve a túlvilággal kapcsolatos motívumokat. A töklámpás hagyománya is különös úton formálódott, ugyanis eredetileg a kelták fehérrépából faragtak „lámpásokat.”

Eredetileg pogány vallási ünnep volt, amellyel a mezőgazdasági munkák végeztével hálát adtak a jó termésért, a haszonállatok gyarapodásáért. A különböző kelta törzsek ekkor máglyákat, örömtüzeket gyújtottak szerte a vidéken és ijesztő jelmezeket viseltek, hogy elűzzék az ártó szándékú kóbor szellemeket és egyéb rosszindulatú lényeket. Úgy gondolták, hogy ez idő tájt az élők és a holtak világa közötti határvonal átmenetileg elhalványul.

Az eseményeket bőséges lakoma és italozás követte, október utolsó napján napnyugtakor. 

Az ősi kelta szokásokról és ünnepekről rendkívül kevés, hiteles forrással rendelkezünk. A legtöbb írásos emlék a középkorban élt keresztény íróktól származik, akik érthetően mindig kritikus nézőpontból szemlélték a nem keresztény vallások hagyományait.

Egy hagyományos ír lámpás gipszöntvénye az írországi Museum of Country Life-ban. (Ha nem állt rendelkezésre marharépa, akkor karórépát vagy tarlórépát is szívesen használtak.)  
Fotó: Wikipédia / Rannpháirtí anaithnid / CC BY-SA 3.0

A keltákat sokan vérszomjas, extázisban lévő „vadakként” jellemezték, akik az emberáldozattól sem riadtak vissza. Természetesen elképzelhető, hogy egyes területeken létezett az emberáldozat valamilyen formája, de korántsem öltött olyan méreteket, ahogy az a későbbi korokban élt történetírók állították.

Pogány ünnep keresztény köntösben

Amikor a kereszténység elterjedt a Brit-szigeteken, az a helyi szokásokra is nagy mértékben hatott. Általánosságban elmondható, hogy a sikeres térítés érdekében sohasem irtották ki gyökerestül a pogány népek ünnepeit, hanem megpróbálták átalakítani és keresztény jelentőséggel, karakterrel felruházni. 

Így tett III. Gergely pápa is, aki a Kr. u 8. században úgy döntött, hogy november elsejére teszi az üdvözült lelkekről való megemlékezés napját, amit ma mindenszentekként ismerünk. 

A Samhain jelenleg is rendkívüli népszerűségnek örvend neopogány körökben
Fotó: Wikipédia / Unknown author / CC BY-SA 4.0

Az ezredfordulón pedig újabb ünneppel bővítették a naptárat: halottak napja során az olyan elhunyt hívekre emlékeztek, akik még nem nyerték el az üdvösséget, és a lelkük még a purgatórium tisztítótűzében égett. Ez a megemlékezés november 2-ára esett. Funkciójukat tekintve pedig együttesen teljesen felváltották a Samhaint, habár számos elemét, mint a halál és a túlvilág általános motívumait, megőrizték.

Sütőtök vagy marharépa?

A néphagyomány útján azonban számos elem maradt fenn és öröklődött tovább a Halloween ünnepének képében, ami napjainkban tradicionális eseménynek számít Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban.

Különös módon a tökfaragás eredete is kimutatható, habár a kelták nem tököt fabrikáltak, hanem teljesen más zöldséget, a fehérrépát.

Az ír monda szerint a Jack nevű részeges férfi háromszor is túljárt az ördög eszén, ezért halála után nem kerülhetett a pokolra, mivel bűnös életet élt, így a lelkét a mennyország sem fogadta be, ezért különös kényszerhelyzetbe került. Arra ítéltetett, hogy örökké kísértetként bolyongjon a világban. A hátborzongató történetekben tarlórépából kifaragott lámpással járta a vidéket és riogatta a halandókat.

Egy 20. század eleji, ír halloweeni maszk
Fotó: Wikipédia / Rannpháirtí anaithnid / CC BY-SA 3.0

Az Egyesült Államokban könnyebb volt sütőtökhöz jutni, így a monda tengerentúli változatában hamar helyettesítette a marharépát és a karórépát. 

Napjainkig kedvelt dekorációként funkcionál, még a Halloweent nem ünneplők körében is. Halloween így lett a misztikus pogány rituálék és a keresztény tradíciók széles körben elterjedt, egyedi ötvözete.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.