A kalandor, aki hétezer kilométert utazott egy saját készítésű tutajon

Kon-Tiki a neve annak a tutajnak, amelyet Thor Heyerdahl norvég néprajzkutató, kalandor és felfedező épített és használt 1947-es expedíciója során

1947-ben öt norvég és egy svéd srác úgy döntött, hogy felszállnak egy házilag fából készített tutajra és nekivágjanak a Perutól Polinéziáig tartó, közel hétezer kilométeres útnak. A kalandor, Thor Heyerdahl norvég felfedező ezzel a gyakorlatban akarta bebizonyítani, hogy „primitív” eszközökkel is lehetséges átkelni a Csendes-óceánon.

A kalandor, Thor Heyerdahl azzal az ötlettel állt elő, hogy mindössze a szél és az áramlás segítségével irányítsák végig a Kon-Tiki névre keresztelt, rögtönzött hajót a Csendes-óceán déli részén. A csapat ezzel próbált meg újraalkotni egy ősi utazást, amikor egy közösség Dél-Amerikából Polinéziába utazott egy tutajjal a Krisztus előtt a 6. században. Első hallásra talán őrült ötletnek hangzik, de a norvég néprajzkutató és felfedező végül megvalósította.

Kon-Tiki a neve annak a tutajnak, amelyet Thor Heyerdahl norvég néprajzkutató, kalandor és felfedező épített és használt 1947-es expedíciója során
Fotó: Kon-Tiki Museum, Oslo

Az elképesztő utazás akkor kezdődött, amikor Heyerdahl kidolgozott egy olyan elméletet, amit senki más nem vett komolyan: a kalandor úgy vélte, hogy a dél-amerikaiak az ókorban fából készült tutajokon, kizárólag a szél és az árapály által vezérelve „sodródtak át” a Csendes-óceánon, majd benépesítették Polinéziát. Azt is állította, hogy a Húsvét-sziget óriásszobrai nem véletlenül hasonlítanak a bolíviai Titicaca-tónál talált szobrokhoz. Elképzelését a tudományos közösség kigúnyolta és azt állította, hogy a polinéziaiak eredetileg Ázsiából érkeztek. Heyerdahl azonban nem hagyta magát.

 

A kalandor komolyan felkészült az expedícióra

Az 1914. október 6-án született Heyerdahl összegyűjtött egy csapatnyi embert. Bízott benne, hogy segítenek majd bebizonyítani neki, hogy mindenki más téved. 

Semmit sem garantálok, csak egy ingyenes utat Peruba, a déltengeri szigetekre és vissza, de az út során jó hasznát veszitek majd technikai képességeiteknek. Válaszoljatok azonnal

 – írta a barátainak Thor Heyderdahl, aki bár szerény ajánlatot tett, de néhány bátor férfinak így is tetszett a lehetőség. 

A küldetés egyszerűnek tűnt: 

• építeni egy hagyományos tutajt, és
• átvitorlázni vele a Csendes-óceán déli részén. 

Heyerdahl 1955-ben, kezében a Kon-Tiki modelljével 
Fotó: AFP/Sverre A. Borretzen

A norvég felfedező elhatározta, hogy tutaját kizárólag olyan anyagok felhasználásával építi meg, amelyek a Kolumbusz előtti korszakban (1492 előtt) már a peruiak rendelkezésére álltak. Ez a balsafa, kender, bambusz és banánlevél volt. Nem használhattak szögeket, csavarokat vagy üvegszálas anyagokat; a legénység kenderkötéllel kötötte össze a fatörzseket, miközben bambuszkabint építettek nádfedeles banánlevéltetővel. 

Így született meg a Kon-Tiki: egy lebegő bambuszkunyhó balsafa rönkökön, amin egy nagy vitorla és egyetlen kabin volt, ami bizonyára szűkös lehetett a hat fős legénységnek és házi papagájuknak. 

Az ellátmányt illetően Heyerdahl már kissé lazábban tartotta be a perui őslakosok szokásait: a Kon-Tiki expedíciót így 1060 liter vízzel, valamint az amerikai hadsereg által biztosított élelmiszercsomagokkal „szerelték fel”. A készletek kókuszdióra, édesburgonyára, gyökérzöldségekre és különféle gyümölcsökre korlátozódtak, de a legénységnek a halászatra is bőven jutott ideje.

A vészhelyzeti kapcsolatfelvételhez volt egy rádiójuk, az energiaellátáshoz egy kézi hajtású generátoruk és egy szextánsuk a navigációhoz. 

 

Az expedíció végül sikerrel járt

Az egész történet egyik legabszurdabb része, hogy a Kon-Tikit úgy tervezték meg, hogy azt lehetetlen volt kormányozni. Heyerdahl elmélete szerint a dél-amerikaiak ugyanis sodródtak az áramlatok és a szelek segítségével, amelyek az év bizonyos hónapjaiban egyenletesen fújtak keletről nyugatra a Csendes-óceánon.

Amikor a legénység 97 nap tengeren töltött idő után először megpillantotta Puka Puka kis, ellipszis alakú atoll szigetét, képtelenek voltak partra tenni a hajót, csak elsodródtak mellette.

 A Kon-Tiki négy nappal később zátonyra futott, és a hajó a lakatlan Raroia-atollnál kötött ki. A csapat 101 nap alatt 6700 kilométert tett meg. És bár partot értek, de csak napok múlva fedezték fel őket a közeli szigetlakók, akik kenukkal érkeztek a megmentésükre. A polinézek szertartással üdvözölték őket, tradicionális tánccal és tengeri herkentyűkkel teli lakomával. Az expedíció tehát a várt sikerrel járt.

Heyderdahl és legénysége a Kon Tiki fedélzetén
Fotó: Kon Tiki Museum, Oslo

A kalandor Heyderdahl 101 napot töltött egy balsafából készült tutajon az áramlattal együtt sodródva, az elemekkel és az óceán ragadozóival dacolva, 

így jogosan feltételezhetnénk, hogy elméletét végül elfogadták. A norvég tudományos közösség azonban továbbra is elutasította.

A Kon-Tiki útja így is nagy kalandot jelentett, amiről Heyerdahl később bestseller könyvet írt (a kötet hamarosan a tudományos ismeretterjesztés egyik meghatározó műve lett, hetven nyelvre fordították le), és az expedícióról készült Oscar-díjas dokumentumfilm főszereplője lett.

Az utazás ráadásul számos megfigyeléssel és tudományos eredménnyel gazdagította az ismereteinket. Az expedíció tagjai több, korábban nem ismert hal- és állatfajt azonosítottak, miközben tengeri túlélő-felszereléseket és élelmiszereket is teszteltek.