Annak ellenére, hogy mindkét fajtól csak egy csontjuk volt – a robusztus lábcsont – a tudósok bizonyítékot találtak arra, hogy ezek a madarak ügyes vadászok voltak, képesek voltak nagy prédát elkapni és zsákmányul ejteni. Alex Clark, a tanulmány vezető szerzője azt mondja, a lábcsontokban lévő nyomok alapján a kutatók úgy vélik, hogy ezek a madarak képesek lehettek megragadni és elvinni a prédát, ahhoz hasonlóan, ahogyan a mai sólyom és bagoly teszi. Bár lehet, hogy nem ők az első, valaha kifejlődött ragadozó madarak, fosszíliáik a legkorábbi ismert ragadozó madár példányok.
A tanulmányban elemzett fosszilizált csontokat más kutatók találták az utóbbi néhány évben, de kevés munkát végeztek rajtuk. Clark emlékszik az első benyomására: a csontok, bár madár lábcsontnak nagyok, távolról sem voltak feltűnőek – kicsi, körülbelül emberi hüvelykujj méretű metatarzális, azaz csűdcsontok. Ezek a látszólag szerény fosszíliák azonban gazdag nyomokat tartalmaztak. Minden e a csonton lévő szöglet és rés és dudor elárul valamit arról, hogy az izmok és inak hol csatlakoztak és mekkorák voltak.
Egy különös vonás megragadta Clark figyelmét, egy nagy gumó, az izom csatlakozási pont, ami a szokásosnál lejjebb helyezkedett el. A mai ragadozó madaraknak vannak ilyen nagy és ilyen lent lévő gumóik, például a baglyoknak és a sólymoknak. Ez azért van, mert amikor vadásznak és lábaikkal felszedik a prédát, viszonylag nehéz dolgokat emelnek és közel tartják testükhöz, hogy aerodinamikailag a leghatékonyabbak legyenek. Ezek a fosszilis bokacsontok úgy néznek ki, mint amik valami hasonlót csináltak.
Clark és csapata biomechanikai teszteket végeztek, és összehasonlították a fosszíliákat a mai madárfajokkal. A boka izmai és csontja emelőként működnek, és összehasonlítva, hogy az izmok milyen nagyon lent a csonton kapcsolódnak, lehet tudni, hogyan mozoghattak és milyen erősek lehettek.
Az eredmények megerősítik, hogy ezek a körülbelül sólyom méretű madarak felkaphattak kis emlősöket, vagy még bébi dinoszauruszokat is.
A csapat ezekből a csontokból azonosított két új fajt: Avisaurus darwini, és Magnusavis ekalakaenis. Előbbit Charles Darwin tiszteletére, utóbbit a Montana államban fekvő város, Ekalaka után nevezték el, ahol a fosszíliákat megtalálták. Mindkét madár a 66 millió évvel ezelőtti, a legtöbb dinoszauruszt eltörlő tömeges kihalási eseményben kipusztult nagyobb enantiornithines csoportba tartozó avisauridokhoz tartozik.
Ezek a felfedezések megduplázzák a Hell Creek Formációból ismert madárfajok számát, és segítenek megtudni miért csak néhány madárfaj élet túl a tömeges kihalást, ami eltörülte a T. rexet és az itt leírt avisauridokat.
(Forrás: BBC Wildlife Magazine: https://www.discoverwildlife.com/)