Egy eltévedt katona miatt robbant ki a háború

kínai katonák mozgósítása

Fotó: Wikimedia Commons

A Marco Polo hídi incidens 1937 júliusában a második kínai–japán háború kirobbanásához vezetett, és nyolc évig tartó pusztító konfliktust indított el. Japán évtizedek óta agresszív terjeszkedést folytatott Kínában, és a stratégiai jelentőségű hídnál kirobbanó összecsapás során „elkóborló” japán katona esete elkerülhetetlenné tette a háborút.

A legtöbb történész egyetért abban, hogy a Marco Polo hídnál történt incidens közvetlenül hozzájárult a második kínai–japán háború kitöréséhez. Bár a konfliktus kezdeti szakaszában még lehetőség lett volna a diplomáciai megoldásra, valószínű, hogy Japán nem is törekedett békés rendezésre. A Japán Birodalom a 20. században következetes expanziós politikát folytatott Ázsiában, amelynek keretében különösen Kínára irányult a figyelme, célja pedig egyre nagyobb területek megszerzése volt.

Terjeszkedés a kontinensen

Japán terjeszkedésének alapjai részben az 1901-es boxerlázadást lezáró nemzetközi jegyzőkönyvben rejlettek, amely lehetővé tette számára, hogy más nagyhatalmakhoz hasonlóan katonai erőt állomásoztasson Kínában a vasútvonalak védelme érdekében. Az ezt követő évtizedekben Japán sikeresen megszállta Mandzsúriát, amely jelentős nyersanyagforrást biztosított birodalma számára. 

Ez azonban csak az első lépés volt a még ambiciózusabb területszerzési stratégia felé, melynek célja Kína további területeinek megszerzése volt.

A szigetország 1937-re már jelentős katonai jelenlétet alakított ki a Marco Polo híd környékén. A japán Kvantung-hadsereg legalább hétezer katonát állomásoztatott itt. A híd stratégiai fontossággal bírt, mivel a környező nagyvárosok elérhetőségét biztosította, és egy fontos vasútvonal is áthaladt rajta. A korábbi megállapodások értelmében Japánnak nem kellett előre bejelentenie hadgyakorlatait, és a japánok ezt a szabályt ki is használták. 

Légi felvétel a Marco Polo hídról
Fotó: Wikimedia Commons

A kínai őrség 1937. július 7-én éjszaka tévedésből támadóként azonosította a hadgyakorlatot végző japán katonákat, és tüzet nyitott. 

A rövid összecsapás után egy japán eltűnt. Ez lett az elhúzódó konfliktus közvetlen kiváltó oka. 

A japánok azt állították, hogy a kínaiak fogságba ejtették vagy meggyilkolták a katonát, és követelték, hogy erőik beléphessenek Wanping városába, hogy felkutassák bajtársukat. A kínai katonai vezetés ezt visszautasította. Erre a japánok ultimátumot küldtek. Ha nem engedik be őket a városba, megkezdik az ostromot.

Megkerült kóborló

Július 8-án hajnalban a Kvantung-hadsereg felvonult Wanping ellen. A támadó kontingens nyomására végül a kínaiak engedélyezték a japán keresőosztag belépését a városba, mégis megkezdődött a japán tüzérségi támadás hajnalban. A várost több irányból támadták és közben elfoglalták a Marco Polo hidat is. Rövid tűzszünetet követően a japán erők folytatták az ostromot. Ismét ágyúzni kezdték a várost. A kínai csapatok felvették a nyílt harcot és visszafoglalták a korábban elvesztett hidat.

Július 9-én reggel váratlan fordulat következett be. 

Az eltűnt japán katona előkerült, ami a feleket a harcok felfüggesztésére késztette, vagyis ideiglenes fegyverszünethez vezetett. A japán katona nem sérült meg, nem ejtették fogságba, a hivatalos japán tájékoztatás szerint „egyszerűen eltévedt” a harcok során. Felmerült, hogy az eltűnése csak ürügy volt a japán támadó erők számára a harcok megkezdésére és fenntartására. Ezt az elképzelést erősíti, hogy az ideiglenes fegyverszüneti megállapodást a japán parancsnok hamar megszegte, és folytatta Wanping ágyúzását. 

Védekező kínaiak 1937-ben
Fotó: Wikimedia Commons

Míg a japán politikai élet egyes frakciói a békés megoldást támogatták, a katonai vezetés határozottan a háború folytatása mellett foglalt állást, és további hadosztályokat vezényelt a térségbe. Így a környéken már húszezer japán katona és száz repülőgép állomásozott, készen álltak Észak-Kína megszállására.

Július 25-én a harcok megkezdődtek Tiencsin és Peking ellenőrzéséért. Egyes történészek szerint az incidens a japánok által előre megtervezett forgatókönyv része volt, mely a második kínai–japán háború kirobbantását szolgálta. Ez a konfliktus, mely illeszkedett a japán expanziós törekvésekbe, nyolc évig tartott, rendkívüli emberi és anyagi áldozatokkal járt, és jelentős hatással volt a térség geopolitikai helyzetére.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.