Dél-Afrika több ezer orrszarvú otthona, köztük a kritikusan veszélyeztetett fekete orrszarvúé (Diceros bicornis) és a majdnem veszélyeztetett fehér orrszarvúé (Ceratotherium simum). Az orvvadászok évente több száz orrszarvút megölnek, általában az állatok szarváért. Az ország rendőrsége 2014-ben adoptálta az igazságügyi entomológiát (rovartant) az orrszarvú orvvadászat ellenes módszereik közé, kiképezve a tisztségviselőket, hogy a természet ellenes bűnügyek helyszínén talált rovarokat összegyűjtsék bizonyíték gyanánt. A folyamat ugyanúgy működik az orrszarvúknál, mint az embereknél. A tisztviselők a felnőtt, lárva és pete dögrovarokat, például legyeket gyűjtenek az áldozatokból. A dögrovarok gyorsan megtalálják a holttestet és lerakják rá a petéiket – gyakran egy óra alatt leszállnak a holttestre –, melyek aztán előre jelezhető ütemben kikelnek és fejlődnek. Ily módon biológiai óraként működnek.
Az igazságügyi rovartudósok kiszámítják mióta halott a test az alapján, hogy milyen rovarok vannak jelen és, hogy életciklusuk mely stádiumában vannak a rovarok utódai. A számítás neve: minimum halál utáni intervallum. A módszer az aktív bomlás előtt és alatt a legpontosabb; a bomlás előrehaladtával a pontosság csökken. A nyomozók az adatok felhasználásával lenyomozzák a gyilkosokat és az államügyész bizonyítékként használja tárgyalóteremben.
Dadour és Dél-Afrikai Rendőrszolgálat igazságügyi rovartudósa, Melanie Pienaar dokumentálni akarták, mely rovarokat használták az orrszarvúk halálának vizsgálatához. 19 orrszarvú orvvadászat esetet vizsgáltak, amiket részeben igazságügyi rovartan alkalmazásával vizsgáltak.
2014 és 2021 között történt elemzéseik során a lebomlás minden egyes szakaszában megszámolták a különböző jelenlévő rovarfajokat, és összehasonlították a minimum halál utáni intervallum számításokkal és minden időperiódusban figyelembe vették az átlagos környező hőmérsékletet.
Az orrszarvúkból gyűjtött 119 rovar közül a döglegyek (Diptera) és a bogarak (Coleoptera) voltak a legbőségesebbek és leghasznosabbak a minimum halál utáni intervallum kiszámításához, minden egyes orrszarvúnál.
Erről számol be a csapat a Medival and Veterinary Entomology magazinban október 9-én. Voltak jelen félfedelesszárnyúak (Hemiptera) is, de ezekhez a számításokhoz nem voltak olyan használhatóak.
Az igazságügyi rovartan nem egy egyedülálló módszer, hanem inkább valami, ami más bizonyítékokkal használható, mint például a mobiltelefon nyilvántartásokkal, hogy a tetteseket egy bűnügyi helyszínre helyezzék. Egy Dadour és Pienaar által átvizsgált orvvadászat esetében, a rovarok által nyújtott időkeret felhasználásával ítéltek börtönre egy orvvadászt.
Dadour kiképzi a természetvédelmi tisztségviselőket, hogy az orrszarvú orvvadászaton kívül is alkalmazzák ezt a technikát, például amikor figyelemmel kísérik a veszélyeztetett ausztrál erszényeseket, a numbatokat (Myrmecobius fasciatus). Hasznos módszer az állatok ellen elkövetett kegyetlenségek esetén is.
Dadour azt mondja, hogy az igazságügyi rovartan nem széles körben alkalmazott módszer a természet ellen elkövetett bűnesetek nyomozásában. Ez és más orvvadászat ellenes módszerek, legalább a dél-afrikai orrszarvú populációt segítették lassan növelni.
(Forrás: Science News: https://www.sciencenews.org/)