Saját reformjai hozták el a koreai királyné végzetét

a királyné temetése

Kína és Japán is a királyság fennhatóságáért küzdött, miközben Korea a függetlenségért harcolt. Az ország stabilitását puccsok fenyegették, és ekkor volt hatalma csúcsán Min királyné. Tragédiája egy volt azon események közül, amelyek végül a későbbi orosz–japán háborúhoz is hozzájárultak.

Amikor Csholdzsong koreai király gyermektelenül és kijelölt örökös nélkül halt meg 1864-ben, számos jelentkezőből kellett kiválasztani az új uralkodót. Végül a mindössze tizenkét éves Hjong került trónra, mivel a félszigeten hatályban volt a törvény, mely szerint az új vezetőnek az előző király utáni generációhoz kellett tartoznia. 

Kodzsong néven királlyá koronázták, de helyette édesapja uralkodott régensként.

Azonban a király mellett szükség volt egy királynéra is – olyan feleséget kerestek számára, aki előkelő származású volt, de nem rendelkezett befolyásos vagy nagyratörő családtagokkal. Emiatt az árva Min tökéletes választásnak ígérkezett.

Baljós árnyak

Az évek múlásával Min többnek mutatkozott, mint csupán a király hitvese, és egyre nagyobb befolyásra és hatalomra tett szert. 1882-ben a régenst eltávolították tisztségéből és Kínába vitték, így megnyílt az út a királyné előtt. Min modernizálni kívánta az országot, ezért több reformot is meghirdetett férjével az 1890-es években, például egy nyugati típusú hadsereg felállítását.

Min királyné
Fotó: wikimedia.org

A tragédiának voltak előjelei: Mint korábban már próbálták meggyilkolni, de a merénylet sikertelen volt. Egyre többen gondolták úgy, hogy a királyné szépségét használva gonoszul manipulálja a férfiakat, elsősorban Kodzsongot és a politikusokat is.

Az első kínai–japán háborút lezáró békeszerződés elviekben biztosította Korea függetlenségét, ám ez korántsem garantálta azt, hogy Japán nem fogja növelni a befolyását a területen. Min királyné oroszbarát politikát kezdett folytatni, támogatást remélve tőlük a fenyegetés ellen.  Azonban a kormány ezt nem ítélte meg pozitívan, két okból kifolyólag: úgy gondolták, hogy a királyné Korea függetlenségét igyekszik megakadályozni, illetve a japánpárti miniszterek természetesen szerették volna elérni a szigetország hatalmának kiterjesztését.

A mai napig folynak a viták a japán kormány bűnrészességéről, mindenesetre egy 1880-as években népszerűbbé vált ottani csoportnak, a soshinak nagy szerepe volt a merényletben. Csakúgy, mint Miura Gorónak, egy Koreában tartózkodó japán miniszternek. 

Az előzetes terv szerint 1895 októberének közepén vitték volna véghez a merényletet, azonban a királynét figyelmeztették, hogy szervezkednek ellene. Az összeesküvők úgy érezték, hogy gyorsan kell cselekedniük.

Kegyetlen vég

1895. október 8-ának éjjelén a merénylők találkoztak Kodzsong édesapjával, a korábbi régenssel, akivel hosszas tárgyalásokba kezdtek. Szerették volna, ha ügyük mögé áll – nemcsak személyes rivalizálásuk okán, de a férfi japánpárti politikája miatt is. A régens azzal a feltétellel egyezett bele, ha a király és a herceg sértetlenek maradnak.

A csoporthoz az úton csatlakoztak civilek, szimpatizánsok, és hajnalban értek a palotához. 

A nép láttán az őrök nem álltak ellen. Azonban gondot okozott a királyné megtalálása, mivel az összeesküvők közül senki sem látta őt korábban – így esett áldozatul több udvarhölgy is, akiket a királynénak gondoltak. Azonnal megölték őket, és ezután nem volt kérdés a palota lakói számára, hogy mi lesz Min sorsa. 

Kodzsong, Korea királya és később császára 1884-be
Fotó: wikipedia.org

A palota fosztogatása és az erőszakos cselekvések közepette először a herceget találták meg, akit megfenyegettek, de nem árulta el édesanyját. 

Rövidesen azonban valóban megtalálták a királynét, akire kegyetlen halál várt, majd miután udvarhölgyekkel azonosíttatták a holttestét, elszállították a közeli erdőbe, ahol tűzre vetették. Kodzsong királlyal a merénylet után alá akartak íratni egy nyilatkozatot, amelyben minden, az uralkodása alatt elkövetett hibát elhunyt feleségének tulajdonítottak. 

Azonban ő ezeket az állításokat visszautasította, mondván: inkább vágják le az ujjait, mint hogy ilyen rágalmakhoz adja a nevét. 

A nyilatkozat utólag még a királynéi titulusától is megfosztotta Mint. Kodzsong fiával az orosz követségre menekült, de később visszatért. Uralkodása alatt Korea államformát váltott és császárság lett – Min pedig posztumusz magkapta a császárnéi rangot.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.