Váratlanul felrobbant egy tó, 1746 ember meghalt

A Kamerun északnyugati részén található Nyos-tó első látásra ártalmatlan és békés hely. Egy krátertó, amely évszázadokkal ezelőtt bekövetkezett hatalmas vulkánkitörés nyomán alakult ki. Bár a tó maga nem különösebben figyelemre méltó, környékén 1986. augusztus 21-én a történelem egyik legfurcsább természeti katasztrófája bontakozott ki, amely során egy robbanás következtében egyetlen éjszaka alatt 1746 ember és több ezer szarvasmarha vesztette életét.

Az áldozatok holttestén nem voltak látható külső sérülések vagy bántalmazás jelei, ami sokakat arra késztetett, hogy különböző összeesküvés-elméleteket keressenek a tragédiára. Egyesek bosszúálló szellemek művének tartották, mások vegyi támadást gyanítottak a háttérben, amelyet felkelők vagy éppen a kormány követett el. Később egy vulkanológus megvizsgálta a tó vizét, és kiderítette, hogy az tele volt oldott szén-dioxiddal. A tudományos kutatások szerint a tragédia oka egy robbanásszerű szén-dioxid-kibocsátás volt, amely – mivel sűrűbb, mint a levegő – lezúdult a tó körüli lejtőkön, és megfojtotta az útjába kerülő embereket és állatokat.

A tó "felrobbanása" több mint 1700 életet követelt, és az állatállomány jelentős része is elpusztult
Fotó: AFP

Robbanás a tónál - hogyan történhetett?

A Nyos-tó alatt egy aktív vulkáni rendszer található, amely jelentős mennyiségű szén-dioxidot tartalmaz. Ez önmagában nem különös jelenség, hiszen sok tűzhányó magmája tartalmaz szén-dioxidot. 

Ha viszont a magma a felszín közelébe jut, a nyomás csökkenésével a szén-dioxid kiszabadul és a talajba, valamint a felszín alatti vizekbe szivárog, végül pedig a tóba kerül.

A Nyos esetében azonban a vízmennyiség és a tó nyugodt állapota miatt a gáz oldott formában felhalmozódott. A tó alsó rétegeiben magas koncentrációjú, szén-dioxiddal dúsított vízréteg alakult ki, amely évtizedeken át zavartalanul létezett. 

• Egyes becslések szerint a tó vize ötször annyi szén-dioxidot tartalmazott, mint amennyi normális körülmények között előfordulhatott volna benne.

A katasztrófa pontos kiváltó oka ma sem ismert; lehetett egy földcsuszamlás vagy friss szén-dioxid felszabadulása. Mindenesetre a rétegeződés összeomlott, és az 1,2 köbkilométernyi mennyiségben összegyűlt gáz robbanásszerűen kiszabadult.

A gáz felszabadulása hatalmas robbanást idézett elő, amely során a víz több száz méter magasba lövellt.

A képződő sűrű gázfelhő elérte a 25 kilométerre fekvő falvakat is, és teljes településeket pusztított el. Rengeteg áldozat álmában halt meg, míg mások egyszerűen összeestek. A túlélők közül sokan hányással és hasmenéssel küzdöttek, ami a szén-dioxid-mérgezés tipikus tünete. Néhányan puskaporszagot éreztek, mások hirtelen hőmérséklet-emelkedést tapasztaltak, de ezek is csak a mérgezés által okozott hallucinációk voltak.

Az eseményt „limnikus kitörésnek” nevezték el, és tömeges fulladásos katasztrófaként vonult be a történelembe. A tragédia után a tó vizének színe kékből vörösre váltott, mert a tó alján található vas a felszínre került.

A Nyos-tó a katasztrófa idején
Fotó: AFP

Megelőző intézkedések és további veszélyek

A további katasztrófák elkerülése érdekében a hatóságok gázelvezető rendszert telepítettek a tóba, valamint egy napelemmel működő riasztórendszert is kiépítettek. Ez biztosítja, hogy a felszín alól felszabaduló szén-dioxid ne halmozódhasson fel újra a tóban.

A Nyos-tó azonban nem egyedülálló. Hasonló esemény történt 1984-ben a szintén Kamerun területén található Monoun-tónál, ahol szintén több tucat ember vesztette életét. Mindkét tóba manuálisan működő gázelvezető rendszereket telepítettek.

Még aggasztóbb a Kivu-tó helyzete, amely a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda határán fekszik. Ez a tó 2000-szer nagyobb, mint a Nyos-tó, és kétmillió ember él a partjai mentén. Emellett a tó nagy mennyiségű metánt is tartalmaz, amelyet jelenleg energiaforrásként igyekeznek hasznosítani. A metán bányászata során azonban rendkívül óvatosnak kell lenni, hiszen egy váratlan gázszivárgás katasztrofális következményekkel járhat.