George Crick, a Horse Shoe sörfőzde dolgozója 1814. október 17-e délutánján észrevette, hogy az egyik tartályon lévő bronzkorong eltört. Jelezte feletteseinek, hogy ez gond lehet, de mivel korábban többször is előfordult már hasonló, elnapolták a gondot, mondván: majd hívnak hozzáértő szakembert.
Elárasztott nyomornegyed
Valószínűleg az erjesztési folyamat miatt a sör a vártnál nagyobb nyomást gyakorolt a tartályra, és a munkáját folytató Crick alig egy órával a probléma észlelése után hatalmas robbanást hallott. A gyárban ijesztően visszhangzó detonációt a sérült tartály okozta, és a lökéshullám hatására mintegy láncreakcióként a többi tároló is megrepedt.
A sör azonnal ömleni kezdett, és elárasztotta a főzdét. Szinte csoda, hogy a robbanás közvetlenül nem érintett senkit, és a gyárban nem történt tragédia. Három dolgozót így is ki kellett menteni a sörből, illetve egy férfit a törmelékek alól, de emberéletet a detonáció nem követelt. A sör az épületet elhagyva az utcára zúdult. A nyomornegyedben azonban nem volt vízelvezető rendszer kiépítve, így az ital csak a házakba tudott befolyni. Az egyik épületben éppen virrasztást tartottak egy gyermekért, és ahogy a sör beömlött, mindannyian bentragadtak – a pincehelyiségekben élő embereknek esélyük sem volt a kijutásra.
Egy közeli kocsma oldalát is kidöntötte az áradat, magával ragadva az ott dolgozó Eleanor Coopert. Ahogy egy korabeli újság beszámolt az eseményről, a pánik és a félelem ugyanolyan szintű volt, mint a tűzesetéknél vagy egy földrengésnél.
Több mint 1,4 millió liter sör hömpölygött végig az utcákon, nemcsak személyi sérüléseket, de anyagi károkat is okozva.
Ennek ellenére akadtak néhányan, akiket a tragédia elkerült, és inkább kihasználni igyekeztek a szokatlan helyzetet a saját javukra. Ők az ár napján és azt követően is próbáltak minél több sört magukhoz venni és eltárolni – vagy éppen meginni.
Isten akarata
Két nappal a tragédia után, 1814. október 19-én elrendelték az eset kivizsgálását. Ennek megfelelően kihallgatták George Cricket, aki a legtöbbet látta a katasztrófa keletkezéséből, illetve további szemtanúkat kerestek fel. A vizsgálóbizottság tagjai látogatást tettek a sörfőzdénél, és bejárták az érintett utcákat is. Az általuk megállapított ok nem volt más, mint hogy a tragédia valójában „Isten akarata volt”, és csupán véletlenül lettek áldozatok. Így végül a sörfőzdének nem kellett kártérítést fizetnie, még a gyászoló családok számára sem. A Horse Shoe saját veszteségei is hatalmasak voltak, az összeomlástól főként ez az enyhe ítélet mentette meg.
A gyár kérelmezésére az elfolyt sör után befizetett adót visszaadta a kormány, amellyel szerencsésen megmenekültek a csődtől. A különös tragédia nyolc azonosított áldozatot követelt, de a sérültek számát nem lehet pontosan tudni. A gyászolókat a londoni polgárok támogatásuk kifejezéseként meglátogatták, illetve pénzt adományoztak nekik.
A sörcunaminak még néhány nappal később is voltak következményei.
Az egyik esetben például egy házban annyian tartózkodtak egyszerre, hogy az áradattól már meggyengült padló beszakadt alattuk, és a jelenlévők újból a sörben találták magukat.Szerencsére kisebb sérüléseket leszámítva nem esett bajuk. Az ingyen ital lehetőségét kihasználók közül is volt áldozat: a tragédiát követően egy férfi alkoholmérgezésben hunyt el – ő volt a kilencedik áldozata az eseményeknek. A sör illata pedig még hónapokig terjengett a városrész utcáin.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.