Óriási mértékben folyik az erdőirtás - Eltűnt a törpe víziló eredeti otthona

Moo Deng, a törpe víziló (Choeropsis liberiensis) anyjával és nővéreivel él Thaiföldön, Chon Buriban, a Khao Kheow Nyitott Állatkertben.

Moo Deng, a két hónapos törpe víziló a Khao Kheow Open Zoo állatkertben él, ahol nagy tömegek gyűlnek össze, de annak esélye, hogy rokonait a természetben láthassuk, kevés. A széles körű erdőirtás és az állandó zavarás megnehezíti a törpe vízilónak a túlélést. A nyugat-afrikai erdők már elvesztették eredeti területük több, mint 80%-át, ami a vad törpe vízilovakat egy kis területre korlátozza.

A törpe víziló (Choeropsis liberiensis) veszélyeztetett faj, úgy becslik, számuk kevesebb, mint 2.500. Csökkenésük drasztikus volt: egy hosszú távú vizsgálat az elefántcsont-parti nemzeti parkban 1982-ben 12.000; 1997-ben 5.000 és 2011-ben 2.000 törpe vízilovat talált. Ma a törpe vízilovak ritkák a hazájukban, Afrika nyugati részén.

Moo Deng, a törpe víziló (Choeropsis liberiensis) anyjával és nővéreivel él  Thaiföldön, Chon Buriban, a Khao Kheow Nyitott Állatkertben.
Fotó: The Conversation

 

 

 

A széles körű erdőirtás és az állandó zavarás megnehezíti a törpe vízilónak a túlélést

 

A törpe víziló a legkellemesebben az erdő mélyén érzi magát. A korai európai felfedezők Libériában azt írták naplóikba, hogy a törpe víziló éjszaka táplálkozik és napközben elrejtőzik a vízben, vagy a sűrű vegetációban.

A faj olyan titokzatos, hogy a 19. századi felfedezők megfigyelték: 

Ha valaki keresztülsétál az egyik ösvényükön, vagy vágatukon (arra használják, hogy a sűrű vegetáción keresztülnavigáljanak), el fogják hagyni egy időre azt az utat.

 

A széles körű erdőirtás és az állandó zavarás megnehezíti a törpe vízilónak a túlélést. Az állatok számára szükséges sűrű erdők és mocsarak egy kis területre korlátozzák őket.

A nyugat-afrikai erdők már elvesztették eredeti területük több, mint 80%-át, ami a vad törpe vízilovakat a Gola Nemzeti Erdő (Sierra Leone) és a Sapo nemzeti Park (Libéria) egy kis foltjára korlátozza. Mivel erdeik gyorsan eltűnnek, egyszerűen nincs elegendő hely, hogy táplálékot találjanak, boldoguljanak és szaporodjanak.

Egy a Gola esőerdőben és környékén végzett vizsgálat kimutatta, hogy sokuk a védett területen kívül lévő korábbi termőterületen rejtőzik.

 

Valószínűleg a kakaótermelés az erdőveszteség legfőbb oka, aztán az aranybányászat és a fenntarthatatlan fakitermelés. Ezek a tevékenységek most már betolakodnak az erdő rezervátumokba és más feltehetőleg védett területekre. A korábbi erdővédelmi erőfeszítések kudarcba fulladtak.

 

A természetvédők amellett érvelnek, hogy legyen egy olyan rendszer, ami financiálisan jutalmazza a gazdálkodókat és képessé teszi a helyi erdészeti közösségeket arra, hogy védelmezzék az erdőket és fenntarthatóan irányítsák, ami fennmarad, ellentétben az állam felülről lefelé modelljével és végrehajtásával.

Fotó: bbc.com

A világ kincse

Nyugat-Afrika erdővesztesége különösen szívfájdító, mivel a kutatás azt mutatja, hogy a fennmaradó folt lehet a legtermékenyebb a Földön, felülmúlva még az Amazonas esőerdejét is. A különösen produktív erdők többet hasznosítanak a napenergiából és egy csomó finom gyógynövénnyé és lédús gyümölccsé változtatják – így több az élelem az állatok, például a törpe víziló számára és így elősegíti a gazdag biodiverzitást.

A kutatók mielőtt 2016-ban megkezdték volna a kiterjedt terepmunkát, alábecsülték a nyugat-afrikai erdők értékét, különösen a szénraktározó és ennélfogva a globális melegedést ellensúlyozó kapacitásukat. Ez a tévedés részben annak az eredménye, hogy ezeket az erdőket elrejtik a felhők, ami nehézzé teszi a műholdas megfigyelést, és a nyugati kutatók viszonylag elhanyagolták a másutt lévő más ökoszisztémákhoz képest.

Nem csak Moo Deng szélesebb családja van veszélyben. A nyugat-afrikai erdők több, mint 900 madárfaj és majdnem 400 emlős otthonai – ez az összes afrikai emlős több, mint negyede. Jövőjüket nagyon veszélyezteti a kiterjedt erdőirtás. Az, hogy alábecsülték a nyugat-afrikai erdők értékét, távol tartotta őket a globális erdőrestaurálás prioritási listától.

Az erdőirtás folytatódik. 2022-ben egyedül Ghána 44.500 hektár erdőt veszített el (kétszer akkora, mint Manchester), ez 2021-től közel 70%-os növekedés.

A libériai Sapo Nemzeti Park széle utat enged a bányászatnak.

Minden trópusi esőerdő pótolhatatlanul hozzájárul a biodiverzitáshoz. A megfoghatatlan nyugat-afrikai emlősöktől a dél-kelet-ázsiai madarakig, ezek az ökoszisztémák ugyanolyan fontosak. Átfogó tervekre van szükség a helyreállításukhoz, ami magába foglalja azt, hogy képessé teszi a helyi közösségeket arra, hogy biztosítsák hosszú távú egészségüket.

Annak a globális kezdeményezésnek, ami kijelöli a Föld szárazföldjének és óceánjának azt a 30%-át , amit 2030-ra megvédenek, nem egy, vagy két helynek egy nagy területét kellene megvédenie, ignorálva a Föld más biodiverzitási forrópontjait. Az ökoszisztémákat egyenlően kell értékelni és ugyanolyan gondossággal kell megtervezni a megőrzésüket.

 

(Forrás:  The Conversation:  https://theconversation.com/)