Alpesi cunami: rettenetes lavinakatasztrófa rázta meg Ausztriát

Az alpesi lavina, a galtüri lavinakatasztrófa Ausztria egyik legsúlyosabb hóbalesete volt ( a kép illusztráció)

Fotó: Freeskiers.net

Az osztrák Alpokban nem számít rendkívüli eseménynek a meredek hegyoldalakról időnként lezúduló fehér hóförgeteg, a lavina. Ám azt, ami a svájci határ közelében fekvő tiroli kisközségben, Galtürben történt, nem véletlenül nevezik az évszázad lavinakatasztrófájának, vagy alpesi cunaminak. 1999. február 23-án az egész községet maga alá temette minden idők egyik legnagyobb lavinája.

1999 februárja a szokásosnál is erősebb havazással köszöntött rá az ausztriai Tirol tartományra. A hosszú napokon át szakadatlan intenzitással hulló hó miatt a Grieskopf és Grieskogel hegygerinc alatti völgyben fekvő 827 lakosú Galtür elszigetelődött a külvilágtól. 

A tiroli község, Galtür látképe, amit 1999-ben maga alá temetett az alpesi cunami
Fotó: Unsertirol24

 

Egyre jobban felerősödő morajlás és hirtelen sötétség előzte meg az alpesi cunami lezúdulását

 

A község már korábban is igen kedvelt volt a téli sportok kedvelői, a síturisták körében. 1999 februárjában is szép számmal szálltak meg Galtürben a síelők, elsősorban német, dán és holland turisták, akik az áthatolhatatlanná hízott hótorlaszok miatt község lakóival együtt a hó fogságába kerültek. 1999. február 23-án délután négy órakor egy furcsa és egyre jobban felerősödő morajlás hangjára, valamint a hirtelen beálló sötétségre figyeltek fel a váratlan eseménytől megrémült emberek. A községtől északra, a 2700 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Grieskopf-Grieskogel gerincről hatalmas hófal szakadt le, amely egyre növekvő sebességgel a mélyen alatta fekvő völgy felé zúdult. 

A lavina, vagy más néven a hósuvadás a hegyoldalról egyensúlyvesztés miatt leomló hótömeg. Kialakulásának feltételei közé tartozik a kedvezőtlen, csúszóréteges hórétegződés, a 25-50 fokos hólejtő, valamint a terhelésnövekedés, amit tartós havazás, hófúvás, vagy eső okozhat. A lavina kialakulását elősegítheti a gyors felmelegedés, az erős szél, a 30 cm-nél vastagabb új hó, vagy a kialakult hóréteget elnehezítő esőzés.

A szemtanúk túlvilági dübörgésről és a községet sűrű ködként elárasztó hópor-felhőről emlékeztek meg, majd néhány másodperccel később a faluban tartózkodók előtt hirtelen elsötétült a világ. A több mint 300 ezer tonna tömegű havat mozgató lavina, mely felett 100 méter magasra törő hófelhő kavargott, a meredek hegyoldalon mintegy 300 kilométer/órás sebességre felgyorsulva, csaknem fél kilométeres szélességben zúdult rá a gyanútlan községre.

Galtüri látkép az alpesi cunami pusztítása után
Fotó: ORF

 A lavina csak a község középpontját elérve fékeződött le, de addigra Galtür nagyobb részét már teljesen eltemette a hó. A tomboló hóvihar megakadályozta, hogy a mentőegységek azonnal elindulhassanak a szörnyű katasztrófa helyszínére, így a mentésre riasztott első alakulatok csak másnap reggel tudták megközelíteni Galtürt. A beérkezett mentőegységek szeme elé infernális látvány tárult; a község északi részének helyén egy széles hómezőt találtak, amelyből a tragédia bizarr felkiáltójeleként csupán a templom tornya emelkedett ki. 

Tomboló hóvihar akadályozta a mentőegységek munkáját

A községben rekedt embereknek 14 órát kellett várniuk az első mentőalakulatok beérkezéséig. A helyieknek addig kilenc embert már sikerült kiásniuk a hó alól, de ekkor még nem lehetett tudni pontosan, hogy hányan lehetnek eltemetve a hótömeg alján. A mentők munkáját jelentősen megnehezítette a kemény hideg, ami miatt betonkeménységűre fagyott a lavina vastag hótömege. Aznap egy újabb tragédia történt; a közeli, az Ischglhez tartozó Valzur településre is lavina zúdult, ami miatt hét ember halt ott szörnyet.

Katonai helikopterek a galtüri katasztrófa helyszínén. A hóvihar miatt csak a katasztrófa másnapján sikerült a mentőegységeknek bejutniuk a községbe
Fotó: Bundeswehr

 Az osztrák kormány a német, az amerikai, a francia és a svájci légierő közreműködésével gyorsan megszervezte Ausztria történetének legnagyobb légihídját a lavinával félig betemetett völgyben élő 18 ezer ember evakuálására. A légihídban részt vett katonai szállítógépek 3000 bevetésben szállították el a veszélyeztetett embereket. Galtürben összesen 31 áldozatot szedett az alpesi cunami, akik közük hatan helyi lakosok, 25-en pedig a községben megszállt turisták voltak. Az áldozatok egy részének fulladás okozta a halálát, másokat pedig a lavina által lerombolt összedűlő házak öltek meg.

Az alpesi cunami pusztításának nyomai. A község északi részén csak a templomtorony állt ki a hótömegből
Fotó: Wiener Zeitung

 Az utolsó holttestet csak február 27-én sikerült kiemelni a kőkeményre fagyott hótömeg mélyéről. A hó alá rekedt túlélők később elmondták, hogy mobiltelefonjaik segítségével sikerült életjelet adni magukról, ami életmentőnek bizonyult a felkutatásukban. A galtüri és valzuri lavinák összesen 38 halálos áldozatot követeltek. 

A galtürinél sokkal több halálos áldozatot követelt a fehér péntek

Az évszázad ausztriai lavinakatasztrófájának nevezett galtüri tragédia után az osztrák hadsereg alakulatainak bevetése mellett is több hétig tartott a községet részben eltemető hatalmas hótömeg eltakarítása. 1999 nyarán az 1600 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Galtür lavinavédelmét jelentősen megerősítették. A völgy északi oldalán kettő, egyenként 12 méter magas lavinavédő kőfalat építettek, az egyiket 104, a másikat pedig 360 méter hosszúságban, a Greiskogel oldalára pedig acélhidakkal megerősített hófogó hálókat építettek ki. 2003-ban, a tragédia után négy évvel később avatták fel az Alpinarium központban a lavinák áldozatainak emlékművét.

A lavina áldozatainak emlékműve
Fotó: Südtirol News

 Noha az 1999-es alpesi cunamit a 20. század legnagyobb lavinakatasztrófájaként tartják számon, a legtöbb áldozatot követelő hóomlás mégsem a galtüri. Az első világháború idején 1916-ban, az észak-olasz fronton a Marmolada-hegy oldaláról egymást követő hullámban több lavina is lezúdult. A fehér pénteknek elnevezett tragédiában összesen mintegy tízezer katona vesztette életét. Az első nagy hóförgeteg az osztrák-magyar állásokat temette be, az ezt követő lavina azonban az olasz katonák nyakába zúdult. E lavinasorozatot egyes feltételezések szerint szándékosan indították el az ellenséges erők elpusztítására a hegyoldalra célzott ágyúlövésekkel. Hogy így történt-e és melyik fél lőtt először, ma sem tudni pontosan.

Melyek voltak a történelem leghírhedtebb hóbalesetei?

A teljesség igénye nélkül az alábbiak voltak a történelem más nagyobb lavinaomlásai, illetve hóbalesetei:

• 1836. december 27-én a dél-angliai Lewes fölé magasodó dombra esett több méter vastagságú hótömeg megcsúszott, és a városra omlott. A legnagyobb angliai lavinakatasztrófában 7-en vesztették életüket.
• 1954-ben az ausztriai Voralberg tartományban fekvő Bludenz közelében okozott több egymás után lezúdult lavina súlyos tragédiát. A bludenzi hóomlásban 57-en meghaltak, 22-en pedig eltűntek, akiknek soha sem kerültek elő a holttesteik.
• 1993-ban az Egyedsült Államok keleti partvidékén követelt 270 halálos áldozatot az „évszázad hóvihara”. A márciusi havazás során olyan irdatlan mennyiségű hó lepte el az ország 26 államát, amire az 1888-as „nagy havazás” óta nem volt példa.
• 2002 szeptemberében a kaukázusi Észak-Oszétia területén fekvő Karmadon település feletti hegycsúcsról szakadt le Kolka-gleccser egy része. A becslések szerint mintegy 20 millió tonna tömegű hó, jég, szikla és földtömeg 200 méteres szélességben mindent letarolt maga előtt, elsodorva a híres orosz színész-rendezőt, Szergej Bodorovot és 48 fős stábját.
   

•