Az áradó Dunát átúszva szökött meg a börtönből Gérecz Attila

Gérecz Attila életét a költészet határozta meg. Hadapródként részt vett a 2. világháborúban, ahol fogságba esett, hazatérve politikai okokból összeesküvéssel vádolták meg. Míg társait halálra ítélték, ő „csak” 10 év börtönbüntetést kapott, 1956-ban szabadulva azonnal csatlakozott a forradalomhoz, de mindössze egyetlen hete maradt hőssé válni, mikor a Blaha Lujza tér környékén az egyik szovjet tank géppuskasorozata végzett vele. Még a börtönben kezdett verseket írni, de a rendszerváltásig Magyarországon nem jelenhetett meg kötete.

A hideg novemberi napon, a magyar szabadságharcosok reménytelen harcot vívnak a belvárosi utcákban az orosz tankokkal. A szabadságharc elveszett, de a Blaha Lujza tér környéki utcákban a végsőkig tartják magukat a magyar forradalmárok. Gérecz Attila egy hete szabadult, három napja csatlakozott a szabadságharcosokhoz. A költő mindössze 27 éves, amikor egy orosz tankról leadott sorozat kioltja az életét. Nevét a rendszerváltásig szinte kimondani sem szabad, versei csak Nyugaton olvashatók halála után.

Gérecz Attila fiatalon, 26 éves korában a magyar szabadságért harcolva vesztette életét
Fotó: Nemzeti Emlékezet Bizottsága

Ígéretes tehetség

Gérecz Attila 1929 novemberében református értelmiségi családba született két bátyja után legkisebb fiúként. Idősebb fivére, Ödön főhadnagyként szolgált a második világháborúban, a középső testvér hegedűművész és karmester lett. Édesanyja 1943-ban özvegyült meg és egy évvel később első gyermekét is elveszítette a fronton. Gérecz Attila 15 évesen hadapródként került a háború forgatagába, először a németországi Friedrichschafenbe, majd Taldorfba. 

Rákóczi út az EMKE háztól a Rókus kórház felé nézve. Balra a Blaha Lujza téren a Nemzeti Színház, 1956-ban. A Blaha Lujza tér környéki harcokban esett el Gérecz Attila
Fotó: Fortepan / Pesti Srác2

A franciák ejtették hadifogságba, ahonnan 1946. október 23-án tért haza. Egyetemre szeretett volna jelentkezni, de származása és katonai múltja miatt végül vasesztergályosként helyezkedett el. A munka mellett sportolt, ígéretes tehetségnek mutatkozott, 1949-ben tagja volt a Magyar Öttusa válogatott keretének. 

Füveskerti költők a börtönben

Életét 1950. decemberi letartóztatása törte ketté. Összeesküvés vádjával állt bíróság elé, hadapródtársaival együtt, akik közül többeket halálra ítéltek. Gérecz Attila első fokon 10 év börtönbüntetést kapott. 

A váci börtön zord mindennapjait a „füveskerti” költők köre színesítette. 

Hasonlóan politikai okok miatt elítélt írók társaságában bontakozott ki saját költői nyelve. Attilát társai, Béri Géza, Szathmáry György, Tollas Tibor és Tóth Bálint is bátorította, hogy átütő erejű tehetségét ne hagyja veszni. 

A váci fegyház és börtön főbejárata, 1985-ben. A kommunista diktatúra ide záratta be Gérecz Attilát tíz ébvre, koholt vádak alapján
Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A börtön kegyetlenségéből kiutat jelentett a költészet, de más lehetőség is kínálkozott. 

1954 nyarán a Duna áradását kihasználva Gérecz megszökött a börtönből. 

Sportmúltja is segítette, amikor az áradó vízben az életéért küzdve úszott, de átért a túlsó partja. Három nap bujkálás után Budapesten, a Naphegyen fogták el. Szökése miatt további három év börtönbüntetést kapott. Éhségsztrájkba kezdett, miután rabkórházba is szállították, verseit ekkor tudta először kijuttatni a börtönből. Márianosztrán magán- és sötétzárkában is őrizték, ezen időszak terméke életművének legjelentékenyebb része. 

A költő hagyatéka

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei következtében az ifjú költő október 30-án szabadult. Nem tétlenkedett, még szabadulása napján kiáltványt fogalmazott meg Tamási Áronnal, majd csatlakozott a forradalmárokhoz. A legsötétebb pillanatokban is helyt állt, halála előtt két szovjet tank likvidálásban is közreműködött.

Kilátás a Szabad Nép székházból a Blaha Lujza tér és a Rákóczi út - Klauzál utca sarka felé, az 1956-ps forradalom és szabadságharc idején. Jobbra a Nemzeti Színház épülete
Fotó: Fortepan / Rózsa László

 Első nyughelye a VII. kerületi Klauzál tér volt, ahová ifjúkori szerelme és menyasszonya, Drechsel Mária temette el. Verseit halála után publikálta először Kecskési-Tollas Tibor az emigráns Nemzetőrben. A rendszerváltást követően Magyarországon is megjelent első verseskötete Füveskert címmel 1995-ben. Ugyanebben az évben lett a Magyar Írószövetség Tagja is, egy évvel korábban katonai pályafutását elismerve századossá léptették elő. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.