Magyarországon képezték ki a jugoszláv király merénylőjét

az uralkodó temetése

A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság létrejötte a délszláv nemzetek békéjét ígérte, valójában csak fokozta a feszültségeket. I. Sándor király 1929-től fenntartott diktatórikus uralma és a vele szembeni politikai elégedetlenség több merénylethez vezetett. A végzetes lövés 1934-ben Marseille-ben dördült el, ahol a király nyitott autóban haladt az ünneplő tömeg előtt.

Sándor király hazájában feloszlatta a parlamentet, betiltotta a politikai pártokat, keményen fellépett az ellenzékkel szemben, közigazgatási reformot vezetett be, és saját kezébe vette a hatalmat. Az új alkotmány, melyet 1929-ben léptetett életbe, megváltoztatta az állam nevét, amit immár Jugoszláv-Királyságnak hívtak, és jogilag alátámasztotta a király diktatórikus hatalmát.

Nem meglepő, hogy rengetegen voltak, akik szívesen látták volna holtan az uralkodót. 

Köztük voltak a VMRO, vagyis a Belső Macedón Forradalmi Szervezet tagjai is, akik felháborítónak találták, hogy az országban mindenáron el akarják szerbesíteni a macedón kisebbséget.

Vesszen a király

Sándor ellen az első merényletet 1916-ban kísérelték meg Szalonikiben, amikor a szerb kormány ideiglenesen oda költözött az első világháború alatt. A támadás sikertelen volt, és az elkövetőt, Dragutin Dimitrijević-et elfogták.

I. Sándor jugoszláv király
Fotó: wikimedia.org

Az 1921-es Vid-napi alkotmány elfogadása után, amely az ország szerb dominanciáját erősítette, újabb merényletkísérlet történt. 

A kísérlet mögött főként kommunista és radikális csoportok álltak, akik nem értettek egyet az alkotmánnyal és Sándor politikájával. Ez a próbálkozás is kudarcot vallott.

Az 1933-as támadást Petar Oreb, Josip Begović és Antun Podgorelec készítették elő, akik a horvát szeparatista mozgalmakhoz kötődtek. 

Ők Sándor uralma ellen küzdöttek, mivel elégedetlenek voltak a horvátok jogi helyzetével és a szerb dominanciával. A tervezett merényletet azonban még a végrehajtás előtt leleplezték, és a három férfit letartóztatták.

A Párizs-környéki békeszerződésekkel sok ország volt elégedetlen. 

Olaszországnak területi követelései voltak a Jugoszláv állammal szemben, ennek pedig mindenképpen érvényt akart szerezni. Egyes feltételezések szerint már az 1933-as merényletet is Mussolini pénzelte, az azonban bizonyos, hogy Ivan Mihajlov, a VMRO vezetője az olasz titkosszolgálattal karöltve tervelte ki I. Sándor megölésének részleteit Rómában. Az olaszok úgy vélték, ha meghal a király, akkor a monarchia felbomlik, a zűrzavarban pedig meghódíthatják az áhított jugoszláv területeket.

A francia kapcsolat

Mindeközben Franciaország igyekezett szövetségi rendszert létrehozni az egyre veszélyesebbé váló Németország ellen és ennek az ügynek szerették volna megnyerni a Jugoszláv Királyságot is. Louis Barthou francia külügyminiszter ezért találkozóra hívta a délszláv királyt Marseille-be.

A horvát usztasák értesültek a király programjáról és a VMRO-val megegyeztek, hogy Franciaországban hajtják végre a merényletet. 

Nem bíztak semmit a véletlenre, ezért három csoportot is kiképeztek, hogyha az első vagy a második csoport sem járna sikerrel, a harmadik biztosan megölje Sándort. A gyilkosok kiképzése nagyrészt Nagykanizsa közelében fekvő Jankapusztán történt, emiatt a későbbiekben felmerült Magyarország felelőssége is a merényletért. 

a merénylet a király ellen
Fotó: wikimedia.org

Sándor 1934. október elején érkezett Marseille-be, ahol a külügyminiszter és Georges tábornok fogadta. Bár a király értesült a tervezett merényletről, úgy vélte, hogy már túl késő változtatni a programon. A három férfi a város utcáit páncélozott jármű helyett nyitott autóban szelte át, és mindenhol ünneplő tömeg fogadta őket. 

A Tőzsdepalota előtti téren Vlado Csernozemski nevű macedón nacionalista ugrott az autóhoz, aki virágcsokrot nyújtott a királynak. Amikor közelebb ért az autóhoz, hirtelen pisztolyt rántott és több lövést is leadott.

A járműben utazók közül mindenki megsérült. A király és Barthou külügyminiszter a későbbi orvosi ellátás ellenére meghalt, Georges tábornok viszont túlélte a támadást. A király halála ellenére országa nem bomlott fel, de a nemzetiségek között továbbra is feszült helyzet uralkodott.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.