Egy 35.000 éves kardfogú macska múmiáját fedezték fel a szibériai permafrosztban

A szibériai prmafrosztból kiásott fiatal kardfogú macska mumifikálódott feje.

Kutatók analizálták azokat a mumifikálódott maradványokat, amiket a szibériai permafrosztból húztak ki 2020-ban és megállapították, hogy egy 3 hetes kardfogú macskakölyökhöz tartoznak, mely legalább 35.000 évvel ezelőtt pusztult el. A kölyökmacska bámulatos állapotban fennmaradt fejének és felső testének egy új analízise szerint 3 hetes volt, amikor meghalt a mai Oroszország északkeleti részén fekvő Sakha Köztársaságának (Yakutia) területén. A tudósok egy jégtömbbe foglalva találtak medencecsontokat, egy combcsontot és sípcsontokat a múmiával együtt. A kardfogú macska halálának körülményei ismeretlenek.

Rendkívül ritka kardfogú macskák jó állapotban fennmaradt maradványaira bukkanni. Ez a kardfogú macska a Homotherium latidens fajhoz tartozik. A tanulmányt november 14-én a Scientific Reports magazinban publikálták. A kihalt Homotherium nemzetségbe tartozó kardfogú macskák a pliocén időszakban (5.3 millió-2.6 millió évvel ezelőtt) és a korai pleisztocén időszakban (2.6 millió-11.700 millió évvel ezelőtt) az egész bolygón éltek, de az bizonyítékok azt mutatják, hogy ez a csoport a pleisztocén vége fel (az utolsó jégkorszak) kevésbé elterjedtté vált.

A szibériai prmafrosztból kiásott fiatal kardfogú macska mumifikálódott feje.
Fotó: Live Science

 

A kardfogú macska jól alkalmazkodott a jégkorszaki körülményekhez

 

A Homotherium Eurázsiában való legutóbbi jelenlétét hosszú időn át a közép-pleisztocénban (770.000-126.000 évvel ezelőtt) dokumentálták. A H. latidens múmia felfedezése Yacutiaban radikálisan kibővíti a faj eloszlásáról való ismereteket és megerősíti jelenlétét Ázsiában a késői pleisztocénban (126.000-11.700) évvel ezelőtt. A múmia azt mutatja, hogy a H. latidens jól alkalmazkodott a jégkorszaki körülményekhez.

 

A kutatók összehasonlították a tetemet egy modern 3 hetes oroszlánkölyökkel (Panthera leo) és azt találták, hogy a kardfogú macskakölyöknek szélesebb mancsai voltak és nem voltak kézfejpárnái. 

 

A ma élő macskáknál a csuklóízületen lévő párnák elnyelik a lökéseket. Ezek az adaptációk képessé tették a kardfogú macskákat, hogy könnyen járjanak a hóban, míg a múmián megfigyelt vastag, lágy szőr megvédte őket a sarki hőmérsékletektől. Az oroszlánnal összehasonlítva a kardfogú macskáknak nagyobb szájuk volt, kisebb füleik, hosszabb mellső lábaik voltak, valamint sötétebb szőrük és sokkal vastagabb nyakuk volt.

A kutatók 3 dimenziós számítógépes modellezéssel rekonstruálták a macskakölyök csontvázát.
Fotó: Live Science

Felnőtt Holotherium csontvázak tanulmányozásából már tudták a kutatók, hogy a kardfogú macskáknak rövid testük volt és megnyúlt végtagjaik voltak, de az új kutatás azt mutatja, hogy ezek a jellemzők már 3 hetes korban megvoltak. A múmia szőrének szénizotópos kormeghatározása azt mutatja, hogy a macskakölyök legalább 35.000 évig és lehet, hogy 37.000 évig lehetett a permafrosztba temetve. A tetemet 2020-ban húzták ki a Badyarikha- folyó partjából, és a felfedezés által a tudósok megtudták határozni, első ízben, a H. latidens fizikai jellemzőit, köztük a macskák szőrének textúráját, a pofa alakját és izomtömegük eloszlását. A múmiának még megvoltak az éles karmai és a múmiához csatlakozó bajszai, de a szempillák nem maradtak meg.

(Forrás: Live Science: https://www.livescience.com/)