Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az UC Santa Barbara szaktudósai azt találták, hogy az elmúlt 40 év során a légköri áramlatok mindkét féltekén körülbelül 6–10 fokkal közelebb kerültek a sarkokhoz. Ez azt jelenti, hogy ezek a nagy légköri áramlatok által érintett területek az északi féltekén északabbra, a déli féltekén pedig délebbre helyezkednek el, mint korábban. A jelenség az időjárásváltozás mintázatainak drasztikus átalakulásával járhat.
A kutatók kifejtik, hogy az elmúlt négy évtizedben történt eltolódás hátterében a Csendes-óceán keleti részének lehűlése áll, bár megjegyzik, hogy az események láncolatát „még teljesen fel kell tárni”. A nagyobb légköri áramlatok a Föld atmoszférájában hömpölygő olyan vízgőz-folyamok, amelyek jelentős hatással vannak a csapadék eloszlására, továbbá az eső és a hó mennyiségére, és az általában az éghajlatra. E vízgőz-folyamok mérete és áramlásuk intenzitása igen eltérő lehet, de átlagosan ugyanannyi vízgőzt képesek továbbítani, mint a Mississippi folyó torkolatánál kifolyó víztömeg mennyisége.
Az egyik leghíresebb az "Ananász Expressz" néven ismert erős légköri áramlat amely a Csendes-óceán trópusi területérő, a Hawaii-szigetek környékéről nedvességben gazdag légtömegeket szállít az Egyesült Államok és Kanada nyugati partjai felé. Amikor ez a balzsamos, nedves levegősáv eléri a nyugati partot, jelentős felhőszakadásokat okozhat Kaliforniában, valamint Oregonban, Washingtonban és British Columbiában. Becslések szerint az Egyesült Államok nyugati partján lehulló eső és hó körülbelül 50 százaléka származik a Csendes-óceán térségéből érkező nagy légköri áramlatokból. Ez azonban nem csupán észak-amerikai jelenség; a nagy légköri áramlások az egész világon befolyásolják az időjárást, és jelentős szerepet játszanak a csapadék globális eloszlásában.
A Science Advances folyóiratban publikált új kutatás azt mutatja, hogy a légköri áramlatok közelmúltban történt pólusirányú eltolódása komoly hatással lehet a világ időjárási rendszereire az elkövetkező években. Azok a földrajzi régiók, ahová korábban ezek a nagy légköri áramlatok szállították a csapadékot, az eltolódás következtében megnövekedett aszályokkal és hőhullámokkal szembesülhetnek, míg a magasabb szélességi körökön fekvő régiókban valószínűleg hevesebb esőzések, erősebb viharok és fokozott árvizek várhatók.
Az atmoszferikus futóáramlat speciális fajtája az úgynevezett légköri folyó, ami arról kapta elnevezését, hogy nagymennyiségű vízpárát szállít. A légköri folyók a Föld össz-vízáramlásának átlagosan 22 százalékát adják, de egyes régiókban, így például a Csendes-óceán észak-keleti partvidékén ez az arány elérheti az 50 százalékot is. A légköri folyók viszonylag rövd életű légköri áramlatok, de a csapadékeloszlásban létfontosságú szerepet játszanak.
Egy olyan régióban, mint amilyen például Dél-Kalifornia, a légköri áramlatok északra tolódása még tovább csökkentheti a csapadék mennyiségét, ez pedig további problémákat okoz; drasztikussá válhat a vízhiány, hosszabb lesz az aszályos időszak és megszaporodhatnak a kiterjedt erdőtüzek. Eközben más olyan régiókban, mint a Csendes-óceán északnyugati része, még a jelenlegihez képest is sokkal csapadékosabb időre lehet számítani, ami miatt megnövekedhet a pusztító áradások száma.
Azonban még mindig sok az ismeretlen tényező a nagy légköri áramlások pólus felé mozdulásának szélesebb körben kifejtett hatásairól. Egyrészt ez a folyamat valószínűleg előre nem látható következményekkel jár a világ óceánjaira nézve. "Tekintettel az AR-k [légköri áramlatok] kiemelkedő eltolódásaira az extratrópusi óceáni víztömeg felett, további figyelmet igényel az óceán reagálása ezekre az AR által kiváltott változásokra" - jegyzik meg a tanulmány szerzői, akiket az Ilf Science tudományos hírportál idéz. A kutatók vizsgálják, hogy a légköri áramlatok pólusok felé történt elmozdulása a globális éghajlatváltozás következménye-e.
Ami egyelőre kétségtelennek tűnik, hogy
