Lelakatolták a vámpírnak tartott nőt, végül egy gyógyíthatatlan betegségben halt meg

Vámpírnak tartották a nőt, ezért lelakatolták a halála után

A toruńi Nicolaus Copernicus Egyetem Régészeti Intézetének régészei egy különleges temetkezés vizsgálatát végezték. Az észak-lengyelországi Bydgoszcz város közelében ugyanis egy „vámpírt” temettek el.

A régészek még 2022-ben jelentették be, hogy olyan emberi maradványokat találtak, amelyeket a nyakra helyezett sarlóval és a bal láb lábujjához rögzített lakattal temettek el. A régészek arra a következtetésre jutottak, hogy az elhunyt egy nő volt, aki magas társadalmi státusszal rendelkezett és a 17. században élt. A szakemberek elmélete szerint a tárgyakat azért tették pont oda, ahová, hogy megakadályozzák, hogy a nő bosszút akarjon állni a túlvilágról és vámpírrá váljon.

Vámpírnak tartották a nőt, ezért lelakatolták a halála után
Fotó: Miroslav Blicharski / Aleksander

A 17. század végén és a 18. században a vámpírokról szóló folklór számos európai népcsoport verbális hagyományaiban és mondavilágában elterjedt. Úgy írták le őket, mint gonosz lényeket, öngyilkos áldozatokat, boszorkányokat, rosszindulatú szellem által megszállt holttesteket vagy vámpírtámadás áldozatát.

 

Vámpírnak bélyegezték a nőt

A toruńi Nicolaus Copernicus Egyetem kutatói most a koponya háromdimenziós modelljének felhasználásával élethű képet készítettek az elhunyt nőről, amely később valószínűleg az arc rekonstrukciójának alapjául is szolgálhat. 

A további vizsgálatok során kiderült, hogy a nő a szegycsontja környékén daganatos betegségben szenvedett, ami jelentős fájdalmat okozhatott, neki és hozzájárult a mellkason kialakult deformitáshoz is

 – magyarázták a Toruńi Oktatási Egyesület kutatói a HeritageDaily online tudományos portálnak.

Bár ez csak feltételezés, de a tudósok úgy vélik, hogy a daganat hozzájárulhatott az ájulásos rohamokhoz, a súlyos fejfájáshoz vagy egyfajta kóros mentális betegséghez. A 17. században, amikor betegségek és háborúk tomboltak egész Európában, a természetfelettitől való félelem légköre valószínűleg boszorkánynak, egy szellem megszállottjának vagy vámpírnak bélyegezte.

A vámpírokról szóló folklór ráadásul több formában nyilvánult meg:

• Közép- és Kelet-Európa dominanciája: a vámpírmítoszok különösen elterjedtek voltak a szláv és balkáni népcsoportok körében, ahol részletes történetek és hiedelmek kapcsolódtak hozzájuk.
• Temetési szokások: a vámpírhiedelmek gyakran befolyásolták a temetkezési gyakorlatokat; például a holttestek szívébe döfött karó használata a vámpírrá válás megakadályozása érdekében.
• Járványokkal való kapcsolat: sok esetben a vámpírhiedelmek a pestisjárványokhoz kapcsolódtak, mivel a járványok idején a halál misztikumát vámpírokkal magyarázták.
• Különböző népi nevek és ábrázolások: a vámpírokat különböző nevekkel illették Európa-szerte, például vrykolakas a görögöknél és nosferatu a románoknál.
• Vallási és kulturális hatások: a vámpírmítoszok elterjedését gyakran a kereszténység és a helyi pogány hiedelmek közötti feszültségek is fokozták.
• Írásos dokumentáció: az időszak végére a vámpírokkal kapcsolatos hírek és beszámolók egyre gyakrabban jelentek meg helyi krónikákban és könyvekben, ami hozzájárult a mítoszok szélesebb körű ismertségéhez.

A genetikai és izotópelemzések közben azt mutatják, hogy a vámpírnak tartott elhunytnak skandináv gyökerei lehettek.