Brutális módon végezték ki az olasz pártelnököt

Aldo Morót utcai tűzharcban rabolták el a Vörös Brigádok terroristái

Fotó: Il Giorno

Az 1960-as évektől súlyos belpolitikai problémákkal küszködő Olaszországnak nemcsak a szociális és gazdasági panaszokkal kellett szembenéznie, hanem a szélsőséges szervezetek által elkövetett terrorcselekményekkel is. Az államra a legsúlyosabb csapást a korábban többször is megválasztott kereszténydemokrata egykori kormányfő, Aldo Moro elrablása jelentette, akit 55 napos fogság után kivégeztek.

A célszemély kiválasztásán sokat vitatkoztak a szélsőbalos terroristák

 

A ’70-es évek elején szerveződött új baloldali csoport, a Vörös Brigádok számára a régóta hatalmon lévő kereszténydemokrácia és annak képviselői elsődleges célpontot jelentettek. A terrorszervezet már több merényletet is elkövetett, mire úgy döntött, hogy a kereszténydemokrata politikusokat is célba veszi. 

Egyes feltételezések szerint sokáig a kijelölt kormányfő, Giulio Anderotti volt az elsődleges célpont, 

de a páncélozott autója nyújtotta védelemnek, a kiszámíthatatlan mozgásának és menetrendjének köszönhetően a támadók módosítottak tervükön. 

Aldo Moro volt miniszterelnök és az Olasz Kereszténydemokrata Párt elnöke volt az egyik legnépszerűbb politikus
Fotó: Carlo Carino/Carlo Carino

Aldo Moro, a pártelnök azonban nem rendelkezett páncélozott gépkocsival és kiszámítható útvonalon közlekedett, ezen felül őt tekintették a kereszténydemokrácia valódi vezetőjének is. A kereszténydemokraták mellett a másik, igen nagy táborral rendelkező politikai erő az Olasz Kommunista Párt (OKP) volt. Moro úgy látta, hogy ha valóban ki akarják húzni az országot a válságból, szükséges a megegyezés a pártok között. Azonban a volt miniszterelnöknek azzal a ténnyel kellett szembesülnie, hogy szövetségesei egyáltalán nem nézik jó szemmel a két párt közeledését.

 

A rabság fekete ötvenöt napja

 

1978. március 16-án reggel a kompromisszumkész elnököt elrabolták. Moro épp arra a gyűlésre tartott, amin a kommunisták is megszavazták a bizalmat Andreotti kormányának. Öt főből álló testőrségét megölték, őt pedig ismeretlen helyre szállították, ahol közel két hónapig fogságban tartották. Az új kormány első számú feladatának a pártelnök megtalálását tűzte ki. 

Az 55 napos fogsága alatt az olasz hatóságok a lakosságból közel 14,5 millió embert ellenőriztek, de nem jutottak eredményre. 

A Vörös Brigádok ebben az időszakban kilenc közleményben adták hírül követeléseiket a politikus szabadon bocsátásáért cserébe, de az állam ezek teljesítésére – hogy megőrizze cselekvőképességének látszatát – nem volt hajlandó.

Aldo Moro (a képen balra) Richard Nixon amerikai elnök társaságában a Fehér Házban, 1969-ben
Fotó: Wikimedia Commons/Sconosciuto 

 Április 18-án ugyan közzétettek egy, a pártelnök haláláról szóló hírt, de ez hamisnak bizonyult. Két nappal később a Vörös Brigádok közölte, hogy csak abban az esetben hajlandóak elengedni foglyukat, ha az állam szabadon engedi tizenhárom társukat is.

 

A cserével kapcsolatban Moro is igyekezett a párttársai tudtára adni, hogy nincs más lehetőség.

 Másnap VI. Pál pápa – immár harmadszor – kérlelte a terrorszervezetet, hogy feltételek nélkül engedjék el a politikust. Mivel nem történt érdemleges kommunikáció, a Vörös Brigádok május 9-én meggyilkolta a korábbi miniszterelnököt. 

Moro a Vörös Brigádok nevű szélsőbaloldali terrorszervezet fogságában
Fotó: Wikimedia Commons/Sconosciuto

Holttestét Róma belvárosában egy személygépkocsi csomagtartójában helyezték el. A járművet az OKP és a Kereszténydemokrata Párt székházai között félúton hagyták. Megölése hatalmas felháborodást váltott ki az emberekből, még aznap tömeges tüntetések kezdődtek a városokban. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.