Egy új technológiá értelmezi a bibliai időkből származó régészeti leleteket

Az egyik tanulmányozott égetett tégla.

Kutatók a Föld mágneses mezejével igazolnak egy az Ószövetségben említett eseményt. - írja a Tel Avivi Egyetem honlapján.

Négy izraeli egyetem kutatójának áttörésével a régészek képesek lesznek azonosítani az ásatások során felfedezett égett anyagokat és megbecsülni a tüzelésük hőmérsékletét. A kutatók a PLOS ONE magazinban publikálták tanulmányukat.

Módszerüket az ősi Gathból származó leleteken alkalmazva a kutatók igazolták a bibliai beszámolót: "Körülbelül ebben az időben Aram Hazael király felment és megtámadta Gathot és elfoglalta. Aztán megfordult és megtámadta Jeruzsálemet." (2 Királyok 12, 18)

Ellentétben a korábbi módszerekkel, az új technika meghatározza, vajon bizonyos tárgyak (mint például a sártégla) keresztülmentek-e égetésen viszonylag alacsony hőmérsékleten, akár 200 Celsius-fokról felfelé. Ez az információ meghatározó a leletek helyes értelmezéséhez. A bronzkor és vaskor idején a fő építőanyag Izrael legtöbb részén a sártégla volt. Az olcsó és készen elérhető anyagból építették a legtöbb épület falát, néha kőalapzat tetején. Ezért olyan fontos, hogy ismerjük, milyen technológiával készültek ezek a téglák.

Dr. Yoav Vaknin, a Tel Avivi Egyetem és a Héber Egyetem munkatársa, a tanulmány vezetője. Forrás: https://english.tau.ac.il/research/archaeological-findings-from-biblical-times

Ebben az időben más földek lakosai, mint például Mezopotámia, ahol a kő nehezen beszerezhető volt, kemencében égetett sártéglákkal növelték az erősséget és tartósságot. Ezt a technikát említi a Bábel tornya történet a Genezis Könyvében. " Mondták egymásnak, Gyertek, készítsünk téglákat és égessük alaposan." (Genezis 11, 3) Tehát téglát használtak kő helyett.

A legtöbb kutató azonban úgy véli, hogy ez a technika nem érte el Izrael Földjét, csak később, a rómaiak hódításával. Addig a lakosok napszárította sártéglákat használtak. Így, amikor téglákat találnak egy régészeti ásatás során, számos kérdést kell feltenni: Először, a téglák megégtek-e, és ha igen, kemencében az építkezést megelőzően, vagy eredeti helyén egy romboló tűzvészben? Ez a módszer meggyőző válaszokat ad.

Az új módszer az, hogy megméri az égetés és hűlés során a téglákba zárt mágneses mezőt. Az agyag, amiből a téglák készültek több millió ferromágneses részecskét tartalmaz. A ferromágneses részecskék mágneses tulajdonságú részecskék, amik úgy viselkednek mint sok kis iránytű, vagy mágnes. A napszárította sártéglákban ezeknek a mágneseknek az orientációjuk majdnem random, tehát kioltják egymást. Ezért a téglák általános mágneses jele gyenge és nem egységes. 200 Celsius-fokra, vagy e fölé melegítve, ahogy egy tűzben történik, ezeknek a mágneses részecskéknek a mágneses jelei felszabadulnak, és statisztikailag általában a föld mágneses mezejével egy vonalba állnak bizonyos időben és helyen. Amikor a tégla lehűl, ezek a mágneses jelek rögzülve maradnak új helyzetükben és a tégla erős és egységes orientáltságú mágneses mezőjű lesz, ami magnetométerrel mérhető. Ez egyértelmű jele, hogy a téglát égették. A második lépés, hogy a kutatók termális demagnetizálással fokozatosan törlik a tégla mágneses mezejét: A téglát egy paleomágneses laboratóriumban egy speciális kemencében melegítik, ami semlegesíti a föld mágneses mezejét. A melegítés felszabadítja a mágneses jeleket, amik újból randommá rendeződnek, kioltva egymást, és a teljes mágneses jel gyenge lesz és elveszti orientációját.

A folyamatot fokozatosan végzik. Először 100 Celsius-fokra melegítik a mintát, ami a mágneses ásványok csak kis százalékának jeleit szabadítja fel. Aztán lehűtik és megmérik a maradék mágneses jelet. Aztán megismétlik a procedúrát 150 Celsius-fokon, 200 Celsius-fokon és így tovább, kis lépésekben haladva 700 Celsius-fokig. Ily módon a tégla mágneses mezeje fokozatosan megszűnik. A hőmérséklet, melyen minden ásvány jele kiszabadul, megközelítőleg ugyanaz, amelyen kezdetben rögzült, végül, a hőmérséklet, amin a mágneses mező teljesen megszűnik az eredeti tűz alatt érhető el.

A kutatók laboratóriumban tesztelték a technikát: sártéglákat égettek kontrollált hőmérséklet és mágneses mező alatt, és megmérték minden tégla szerzett mágneses mezejét, aztán fokozatosan kitörölték. Azt találták, hogy a téglák demagnetizálódtak azon a hőmérsékleten, amin égetve lettek. Ez igazolja, hogy a módszer működik.

Az egyik tanulmányozott égetett tégla. Forrás: https://english.tau.ac.il/research/archaeological-findings-from-biblical-times

Ezzel a módszerrel sokkal alacsonyabb hőmérsékleten történt égést azonosítani lehet, mint bármely más módszer. A legtöbb technika, amit az égett téglák azonosítására használnak, az ásványokban lévő aktuális változásokon alapul, ami általában 500 Celsius-foknál magasabb hőmérsékleten történik - amikor bizonyos ásványok más ásványokká alakulnak.

Az egyik leggyakoribb módszer, amit az agyagban (a sártéglák fő összetevője) lévő ásványok változásainak meghatározására használnak az, hogy nagy hőmérsékletnek teszik ki: ennek alapja a különböző ásványok által az infravörös sugárzás abszorpciójában lévő változások. Ebben a tanulmányban a kutatók ezt a módszert kiegészítő eszközként használták, hogy a mágneses módszer eredményeit igazolják.

Az új módszer érzékenyebb, mint a többi, mert a mágneses jel intenzitásában és orientációjában lévő változásokat célozza meg, ami sokkal alacsonyabb hőmérsékleteken történik. Képesek érzékelni mágneses mező változásait 100 Celsius-fokon.

Ezenkívül a módszer meghatározza az orientációt, amelyben a téglák lehűltek. Amikor a téglát építkezés előtt égetik egy kemencében, rögzíti a föld mágneses mezejét egy bizonyos időben és helyen. Izraelben ez észak és lefelé. De amikor az építők kiveszik a kemencéből a téglát és építik a falat, random irányba fektetik, így randomizálják a rögzített jeleket. Másrészt, amikor egy fal eredeti helyén ég, ami akkor történik, amikor ellenség rombolja le, az összes tégla mágneses mezeje ugyanabba az orientációba rögzül.

Miután bizonyították a módszer validitását, a kutatók egy speciális régészeti vitára alkalmazták:

A filiszteus városnál Gathnál (Góliát otthona) felfedezett tégla struktúra égetett téglából épült, vagy a helyszínen égett meg?

Az Ótestamentumon, történelmi forrásokon, és a szénizotópos kormeghatározáson alapuló elterjedt hipotézis a struktúra pusztulását annak tulajdonítja, hogy Hazael, Arámia Damaszkusz királya körülbelül Kr.e. 830-ban lerombolta Gathot. Egy korábbi dolgozat kutatói azonban felvetették, hogy az épület nem leégett, hanem az évtizedek alatt összeomlott, és struktúrában talált égetett téglák az építkezés előtt kemencében lettek égetve. Ha ez a hipotézis helyes lenne, ez lenne a legkorábbi példa, hogy égett tégla technológiát fedeztek fel Izraelben. A módszert alkalmazták a falban lévő mintákra és a meleltte lévő összeomlott törmelékre.

A vizsgálat eredménye igazolta a hipotézist: minden tégla és törmelék mágneses orientációja ugyanaz, észak és lefelé.

Ha a téglákat előbb kemencében égették volna, aztán helyezik a falba, mágneses orientációjuk random lett volna. Sőt mi több, ha a struktúra az idők folyamán omlott volna össze, nem pedig egy tűzeseményben, az összeomlott törmelékeknek random mágneses orientációja lett volna. A kutatók úgy vélik, kollégáik azért tévedtek, mert nem tudták azonosítani az égést 500 Celsius-fok alatt. Mivel a hő emelkedik, az anyagok az épület alján viszonylag alacsony hőmérsékleten égtek, 400 Celsius-fok alatt, következésképpen a korábbi tanulmány ezeket nem égettnek határozta meg, ami ahhoz a konklúzióhoz vezetett, hogy az épület nem tűzben pusztult el. Ugyanakkor a fal felső részében lévő téglákban, ahol a hőmérséklet sokkal magasabb volt, ásványi változások mentek végbe és ezért égettként lettek meghatározva, ezért a kutatók azt állapították meg, hogy azok kemencében lettek égetve az építkezést megelőzően. Az új módszer lehetővé tette, hogy a kutatók megállapítsák, hogy minden tégla, a falban lévők és a törmelékek is tűzvészben égtek: az alul lévők viszonylag alacsony hőmérsékleten égtek, és azok, amiket felsőbb rétegekben találtak, vagy leestek a tetőről, 600 Celsius-fok felett égtek.

A történelmi és régészeti jelentőségen túl, a ókori építkezési módszereknek jelentős ökológiai következményei is vannak. A téglaégető technológia nagy mennyiségű éghető anyagot igényel, és az ókorban ez óriási erdőirtáshoz és fafajok elvesztéséhez vezethetett a területen. Például bizonyos fa- és bokorfajok, amiket az ókori rézipar kitermelt a Timna-völgyben, a mai napig nem jött helyre és maga az ipar összeomlott, amint felhasználta természetes üzemanyagát. A leletek azt mutatják, hogy a téglaégetési technológiát valószínűleg nem alkalmazták Izraelben Júda és Izrael királyainak ideje alatt.

(Forrás: Tel Avivi Egyetem: https://english.tau.ac.il/)