Az áldozat koponyájának sérülését és halálát a legvalószínűbb magyarázat szerint egy másik ember támadása okozta - írta Nohemi Sala, a madridi Evolúció- és Viselkedéskutató Intézet munkatársa a PLoS One tudományos lap aktuális számában megjelent, kollégáival együtt jegyzett tanulmányában.
A 430 ezer éve meghalt áldozat maradványaira az észak-spanyol atapuercai Sima de los Huesos (Csontok szakadéka) nevű régészeti lelőhelyen, egy föld alatti barlangrendszerben bukkantak.
A barlang csak egy 13 méter mély, merőlegesen lefelé vezető aknán keresztül közelíthető meg. Itt bukkantak a kutatók emberi csontokra, amelyek az emberfélék családjának középső pleisztocén kori Homo nemének legalább 28 egyedéhez tartoztak.
A Cranium 17 nevű egyed koponyája szinte teljesen rekonstruálható a maradványokból. A homlokon két törés látható, amelyek a kutatók becslései szerint ugyanattól a tárgytól származnak, és amelyek a halált okozták. Nagyon valószerűtlen, hogy a sérüléseket esés vagy egy, az ősemberhez vágott kő okozta volna, mert akkor ugyanannak a tárgynak kellett volna kétszer egymás után eltalálnia a koponyát.
Ha a koponya az ősember halála után tört volna be – például kannibalizmus miatt –, akkor vágások nyomai látszanának a csonton. Ha túlélte volna a sebesülést, és később valami más miatt halt volna meg, akkor a gyógyulás folyamata is megfigyelhető lenne – írják a tudósok.
"Úgy tűnik, a töréseket egy szabályos méretű és formájú eszköz okozta. Amennyiben egy jobbkezes támad egy eszközzel a vele szemben álló emberre, akkor pontosan azon a helyen találja el a koponyát a bal szemöldök felett, mint a Cranium 17 esetében. Ezért a legvalószínűbb magyaráztat, hogy a halálos sebeket egy emberek közti összecsapás során ismételten adott ütések okozták" - állítja a tanulmány.
"Ez az eddigi legkorábbi ismert esete a szándékos, halált okozó agressziónak, amelyet az ember felmenőinek csontjai alapján rekonstruáltak. Ez azt mutatja, hogy ősi emberi viselkedésmintáról van szó" - vélik a kutatók.
Ebből a korszakból eddig csak egy lelet utalt lehetséges gyilkosságra. A Shanidar 3-nak elnevezett neandervölgyi ember kilencedik csigolyájánál találtak súlyos sérüléseket. Ez az eset azonban nem egyértelmű, mert a férfi csak hetekkel később halt meg, és nem tudni, hogy a támadás közvetlenül vezetett-e a halálához, ráadásul a sérülés vadászbalesetből is származhatott.
A szakértők vélhetően az ősi gyilkossággal együtt a Sima de los Huesos lelőhely titkát is megfejtették. Eddig ugyanis különböző feltételezések léteztek arról, mire szolgált a barlang. A kutatások szerint a holttestek kizárólag az aknán keresztül juthattak a barlangba, ami alapján feltételezhető, hogy egyfajta temetkezési hely volt a barlangrendszer.
A föld felszíne alatt harminc méterre fekvő, magas nedvességtartalmú és szinte állandóan 10,6 Celsius-fok hőmérsékletű Csontok szakadéka a középső pleisztocén kor legnagyobb emberikövület-lelőhelye, a kora hozzávetőlegesen 500 ezer-120 ezer év.