A Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain többnyire az autógyártás, a dizájn, a tőzsde és futballhírek vannak túlsúlyban. Frankfurt nem is tagadja, hogy üzleti város, és talán jobban is szereti ezt az imázsát erősíteni. Ugyanakkor, amire még üzleti városként is büszke, hogy a szédületes üvegtornyok ablakai mögött egy meglepően kímélős munkatempót diktálnak a főnökök. Toleráns, és nyugodt életet élnek a városlakók is, ahogy mondani szokták: "Üzlet, de nem mindenáron." Az emberléptékűség amúgy is egy goethei hagyomány Frankfurtban, mert azt, ahogy mester is megírta korábban: "Itt tudok önmagam és ember maradni."
A másképpen gondolkodók azonban szívesebben hangsúlyoznák Frankfurt történelmi voltát, és erőltetnék, hogy egyensúlyba kerüljenek a kulturális programok a gazdasági-üzleti rendezvényekkel. Úgy gondolják, hogy a kulturális diverzitás és a kisvárosi szokások - mint köszönés és szóba elegyedés másokkal - eleve más hangulatot kölcsönöznek Frankfurtnak, mint mondjuk még egy üvegtorony megépítése vagy éppen a multik jelenléte. A felhőkarcolók okán sokan keserű szájízzel mondogatják Frankfurtra, hogy "Mainhattan".
Frankfurtban talán a kortárs művészetek vannak túlsúlyban: a városban több mint száz galéria üzemel. Frankfurtnak korábban nem volt királyi gyűjteménye vagy kincstáriékszer-készlete, amelyek egy múzeum későbbi anyagát jelenthették volna, mégis a II. világháború végére huszonkét múzeumot vettek nyilvántartásba, ebből tizenhetet mint magántulajdont. A leghíresebb magángyűjtő Johann Friedrich Stadel volt, aki múzeumát, örökségét később a városra hagyta. A Stadel nemcsak a városban, de országszerte híres múzeum. Közel háromezer festmény, hatszáz szobor és százezer rajz, valamit metszet látható itt az elmúlt hétszáz év művészetéből.