Amerikai gondola-gyár épült Velencében

Velence elképzelhetetlen a csatornáit átszelő elegáns fekete gondolák nélkül, a gondolaépítés évszázados hagyományai azonban az elmúlt évtizedekben kezdtek feledésbe merülni. Egy amerikai fiatalember mentheti meg az iparágat.

Öt éve már csak néhány idős gondolaépítő dolgozott a városban és nem voltak lelkes tanoncok, akik folytatták volna a mesterséget. Ekkoriban érkezett Velencébe az Egyesült Államokból az egyetemi végzettségű Thom Price, aki küldetésének tekintette a kivesző mesterség megmentését.

Price amerikai fahajók építésében szerzett tapasztalatokkal jött a városba 1996-ban, 26 évesen, de senki sem vette komolyan a szándékait. Teljesen kívülálló volt, nem tudott olaszul, így a persze velencei nyelvjárást sem beszélte és felsőfokú végzettsége is akadályozta, abban, hogy befogadja a szakma.

Az öreg mesterek bizalmát azonban lassan megnyerte az amerikai, aki először tanoncként dolgozott náluk, majd fizetett segédként, és ma már gondolaépítő mesternek számit. Price nemrégiben saját gondolagyárat is nyitott Velencében.

A külföldről érkezett mester két tanonccal készíti első gondoláját a híres velencei festőről, Canalettóról elnevezett gondolagyárában. Az amerikai hajógyár megnyitásával Velencében az ilyen squerók száma hatra emelkedett.

A 16. században, amikor Velencét az Adria királynőjeként emlegette a nyugati világ, a városban 45 squero működött, amelyek számára magánerdőkből szállították a különleges faanyagot.

Az első gondolát 1094-ben építették Velencében. A lapos fenekű, egyetlen ember által irányított vízi járművek hamarosan átvették a közlekedést a város szűk csatornáin. Évszázadokon át ezekkel intézték a legalapvetőbb szállításokat a majdnem útnélküli szigetvárosban, a motorcsónakok és a kompok megjelenésével azonban kizárólag turistalátványossággá váltak.

A jelenlegi gondolákkal - manapság mintegy 400 közlekedik belőlük Velencében - nem az a probléma, hogy eltűnnek, vagy tömegtermelésben fogják előállítani őket, hanem az, hogy olyan új gyártók jelennek meg, akik nem a régi gondossággal építik meg ezeket a különleges vízi járműveket.

Különös módon, úgy tűnik, hogy a velencei gondolák legnagyobb piaca külföldön lehet. A fél tucat gondolát, amelyet Price más hajógyárakban dolgozva készített, mind amerikai vásárlóknak adták el, olyan városokból, mint San Diego, vagy Austin, ahol lényegében ugyanúgy hasznosítják őket, mint Velencében, vagyis turistaattrakcióként. Egy bostoni cég például gondola-túrákat szervez a város átszelő folyón.